Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-08-05 / 31. szám

A másik eset még ujabb. Ezt Amerikából veszszük, az Egyesült-Államok népétől, mely angol eredetű, hagyományaiban quaker és puritán, köztársasági szerénységére büszke s mély vallásos és keresztyén szokásaihoz még akkor is ragaszkodik, midőn nincs nemzeti vallása. Az igazgató bizottság elhatározván, hogy a philadelphiai világkiállítás vasárnap zárva legyen, talán azt hitte, hogy egészen egyszerű dolgot cselekszik, de e tekintetben egyszersmind szakított is az öreg Európa szokásaival és a mindenféle színezetű lapok magyarázgatás alá vették ezen tényt, melyben némelyek hencegést, mások puritán tetszelgést, némelyek szellem-szegénységi bizonyítékot, mások végre valódi ós mély vallásos érzelmet láttak. Különösen az ultramontánok voltak azok, akik, nem minden ok nélkül, azon európai magukat úgynevező szabadelvűekkel szemben kizsákmányolták azon tényt, a kik szerint a szabadelvűségnek ós a hitetlenségnek karöltve kell járni s kik nem képesek azt felfogni, miként lehet egy szabad és szabadelvű ember egyszersmind vallásos is. A mire a trón ós oltár ellenségei csak azt voltak képesek válaszolni, a mit ugyanazok több általuk tartott congressuson mondtak : „Ezen elkésett republikánusoknak, akik tele vannak még vallásos hittel, nagy szükségük van arra, hogy leckét adjunk nekik s megtanítsuk őket arra, hogy mi a szabadság." Minden esetben érdekes constatálni az azon rendszabály által létrejött eredményt, ós nem ez lesz a legkevésbé érdekes része azon látványnak, melyet az európai útasok Amerikában kerestek. Kétségkívül már ugyanez törtónt Londonban is az első világkiállítás óta, de arra nem fordítottak figyelmet, mivel ez egószen azon ország szokása szerint volt s mivel ellenkező megelőző tettet vele szembe állítani nem tudtak. De azóta megtörtént a párizsi és bécsi világkiállítás, mely elfelejtette a Kristály palotát és annak szabályait. A szokások és a divat következtében, Páris ós Bécs nagyobb tekintélyben áll, legalább a szárazföldön, mint London s a szellem annyira megszokta a vasárnapot úgy tekinteni mint a legkedvezőbbet s legkedveltebbet az ipar ós művészet ezen nagy látványainál, miszerint még csak fel sem merült Európában a kérdés, melyet a methodisták kezdettől fogva felvetettek : „Vájjon nyitva lesz-e a kiállítás az Urnák napján, vagy zárva?" És még nálunk is sokan, értesülvén azon kérdésről, önkénytelenül is annak részére döntöttók azt el, a mit szabadságnak. előhaladásnak, polgárisultságnak neveznek. Ha e tekintetben az amerikaiak másként határoztak, ez azon ügynek nem minden megvizsgálása nélkül törtónt. A bizottság meghányta-vetetfce a mellette ós ellene szóló okokat, vitatkozott azok felett, mivel ellenzéki elemek is voltak keblében ós miután a dolog megért a határozatra, mondta ki, 27 szavazattal 7 ellenében a vasárnapnak kizárását. S ezen bizottság oly kevéssé gondolt arra, hogy ezen rendszabály rendkívüli, miszerint még azt sem tartotta kötelességének, hogy ezen határozatát magyarázgassa, vagy igazolja; alig hogy tudatták azt a közönséggel a főbejáratnál felfüggesztett egyszerű hirdetmény által, melyre egyszerűen ez volt nyomatva: „vasárnap zárva." Azonban nem vetettek számot azon különböző nehézségekkel, melyek ezen az öreg Európa szokásaival annyira össze nem illő, a század szellemével annyira ellenkező, saját érdekeikre nézve annyira hátrányos rendszabályból származhattak. Igy ők hót nap közül egynek, még pedig a legjövedelmezőbbnek, bevételét áldozták fel. Megfosztották a munkás osztályt egy oly i tisztességes ós tanulságos szórakozástól, melyet az S csak is vasárnap szerezhetett meg magának. Igy nem csak saját érdeküket sértették meg, (mert hiszen ez az ő dolguk volt), ha nem részvényeseikét is ; a párizsi kiállítás pénzügyi sikertelensége, a bécsinek még nagyobb, csaknem gyászos végeredménye leckéül szolgálhatott volna nekik. Ök ezen túltették magukat, nem mintha félreismerték volna az ellenvetések valódi értókét és alaposságát, hanem mert a vasárnapi bezárás előnyei előttük fontosabbak voltak a nehézségeknél. II. Ma már csaknem egész Európában ugyanazon kérdós foglalkoztatja az embereket, ugyanazon d e commodo et incommodo hasznossági alapon. Ha az mintegy ötven év óta nem tudott jelentőségre vergődni, az azért törtónt, mert egyrészről a törvényhozások, másrészről az egyházi hagyományok eléggé fenn tudták tartani a vasárnapnak gyakorlati megtartását s ennek elméleti része nem nyomulhatott előtérbe. De azon mórtékben, a mint az idő előre haladt, azon mórtékbeu, a mint az állam kónytelenítve látta magát elvetni mindazt, a mi az ő illetékességi köréhez nem tartozott, nevezetesen a vallás ügyeit illetőket; azon mértékben, a mint a szellemek mind-