Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-08-05 / 31. szám

A 62. dics. dallama nem karácsom éneknek való ; | a karácson ünnepe, tudjuk, hogy a keresztyénség örömünnepe, tehát minden oly ének, melynek dallama ezen magasztos lelki örömöt nem képes kifejezni, annálinkább elősegélni vagy fokozni, tarthatatlan. Ezen elvből indulva ki, az 55. 56. 57. 60. 61. 62. 63 65. dics. átalában alkalmasabbakkal váltandók föl. A 66. 67. 68. dics. tett megjegyzés igen helyes, azon különbséggel, hogy nem i t t-o 11, hanem átalában csak két énekre vonandók. A 70. 71. 72. 73. dics. tárgyilag egymásra következők, mert a 70. dics. az Atya, a 71. dics. a Fiu, a a 72. 73. dics. pedig a szentlélek Istenről, tehát e 4 ének a szentháromságról tárgyal, a jelentésben a 71. dics. kihagyásra Ítéltetik, holott ez esetben a tárgyi összefüggés megszakad. Legcélszerűbb mind a 4 éneket kihagyni s más irányúakkal váltani föl, különben is az ily elvont tárgyú énekek egy átalában nem vasárnapi, hanem katech. éneknek valók, ezek pedig mind módosítandók. Felfogásom és nézetem szerint a vasárnapi énekek tárgyának az ily tartalmú énekekétől egészen eltérő szelleműnek kell lenni. A vasárnap ünneplésének fogalma jóval régibb mint a szentháromságról irt tudomány. Sapienti stb. A 139. dics. Nem gyülekezeti éneknek való ugy a mint van, sőt magánházi éneknek is csak bizonyos körülmények közt alkalmazható, mert azt tudnunk kell, hogy más egy gyülekezet vallásos ihlettsége, más egyesek egyéni buzgalma, s mit egy magános bizonyos körülmények közt saját lelki vigasztalására énekelhet, nem következik, hogy azt egy egész gyülekezet elmondja. Ezen ének csak nagy mérvű változtatással volna használható, körülbelől annyi erővel alkalmasabbal is kicserélhető. A 142. dics. miután a vele dallamilag rokon 157. dics. mellőztetett, ez is kihagyható. A 143. dics. Magyar ember szerzette alaktalan dallamú ének szövege teljes átidomítással volna használható, de a dallam a mai zenei izlés határán kivül esik, hangköre túlterjedt, szövegsorai hosszúsága miatt nehézkes, fárasztó, jó lesz kihagyni. A 145. dics. azon jognál fogva, mely miatt a 156 rokon dallamú dics. föl nem vétetett, mellőzhető. A 151. dics. javitással alkalmasabb leend, mint a 139. dics. A 154. dics. túlterjedt szövegű, jóval egybe vonandó. Énekeinknél lényeges hiba néhol a szövegek rövidsége, mint pl. a dicséretek közt a 17. 26. 73. 75. 76. 84. 142. 145. és 157. dics., másutt a szövegek túlterjedtsége, mint pl. a 43. 64. 78. 107. 137. 143. 154. 158. 162. 168. 173. dics., továbbá lényeges hiba az is, hogy némely énekek szövegei irmodorokkal a távoli szá zadokra emlékeztetnek, másoknál ellenben a kifejezés igen is fellengős. A rövid szövegű énekek nagy, a túlterjedt szövegűek ellenben csekély népességű gyülekezeteknek nem valók. A főbölcseség tehát uj énekek Írásánál a közép út eltalálásában fog állani; ennélfogva csakis oly énekek választassanak ki s fogadtassanak el annak idején a szerzőktől, melyeknél a jelzettem hibák elő nem fordulnak. A dallamok sem túlterjedtek, sem túlrövidék, vagy alaktalanok, széles hangkörűek s fárasztók ne legyenek, a körülményekhez s viszonyokhoz jól kiválasztott jelleműek legyenek, pl. a karácson és húsvét öröm-ünnepekre alkalmazott dallamok ne penitenciális hetekre s viszont a penitenciális napra illők ne örömünnepekre valók legyenek, mert szövegben örvendezni, dallamban keseregni, vagy szövegben mély bűnbánattal esedezni s dallamban enyelegni egy a nevetségessel. Ily szerkezetű énekeink pedig elég számmal vannak. Bocsánat a kitérésért! A 162. dics. dallamköre a 143. dicséretéhez hasonlít. Bűnbánó éneknek ez idő szerint felesleges. Átalában a bűnbánó vagy helyesebben előkészítő heti énekeknek dallamilag oly kis hangkörrel kellene birniok, hogy előadáskor a népnek ordításszerű kifejezésre alkalma ne lehessen, mivel az ily éneklésmód, azonkívül hogy kellemetlen, a könyörgő és esedező szöveg jellemével ellentétben áll. A 173. dics. Teljes átdolgozással s rövidítéssel továbbra is meghagyható. A jelentés az itt föl nem említett énekeknél megnyugtató lévén, további fejtegetéssel a tért nem foglalom, különben is összes énekeinkre nézve már közöltem véleményemet. — Némi tájékozásúl azonban még nem hallgathatok el bizonyos dolgokat. Mint a jelentésből kitűnik, az összes énekek közül 124 választatott ki ide nem értve a saját dallamú temetési énekeket, melyekről semmi sem közöltetett. E 124 ének uraim sok, felette sok ének. Ugy gondolom, hogy nem énekgyüjteményről, hanem csak énekes könyvről van szó. A magyar ref. egyházi éneklés tökélyesbűlése, nem a dallamok sokaságától, nem a nép felfogását túlhaladó műszövegezéstől függ ; szerintem az uj énekeskönyv egyik célja népünk vallásos éneklésének korszex-űsítése, meghatóbbá tétele, ez pedig jóval csekélyebb számú dallamok s tisztán a nép vallásos érzelmére ható, azt növelő és tápláló szövegek szerkesztése s fölvétele által is megeshetik. A jelentésben ily szövegek szerkesztése hangsulyoztatott, csak annak idején legyen aztán reá figyelem és elővigyázat az illetők részéről! Dallamokat dallamokra halmozni nép számára szerkesztett énekes könyvekben, arra mutatna, hogy nem vagyunk tisztában a nép zenei felfogásával, képzettségével, lelki szükségletével. Ha népünk a külföldi zenekedvelő népzenei ismeretével bírna, inkább volna értelme a sok dallam alkalmazásának, jelen viszonyok közt még nincs, s mint eddig, ugy ezután is az egymásra halmozott dallamok nagy részben csak a könyvben fognak hasztalan heverni. — Az énekoktatás első helyei eddig a nép iskolák voltak, azok is lesznek, s a mily eredményt mutattak fel eddig e tekintetben tanítóink, jövőre sem fognak különbet. - Ha azonban meggondoljuk és 62