Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-22 / 29. szám

„Megfagyott gyermek" című megható költeményét, ki azt mindenki által megérthetöen mondotta el mindvégig. Az utolsó tárgy pedig volt az intézet cath. katechetája által tartott vizsga a vallásból és bibliatörténetből ; s erre következett egy növendék által elmondott igazán szép zárszó, megköszönve benne a magas kormány kegyes gondoskodását, rólok szegény siket-némákról, a jelen volt püspök úr és ministeri kiküldött urnák türelmes béketűrését, stb. Megvallom sokat hallottam s olvastam ezelőtt is már, hogy mi mindenre képesek a mai időben már az ily szerencsétlen tagjait az emberiségnek a siket-némák intézetében vinni, szeretet-teljes bánás és ügyes tanmód által, de hogy ily meglepő eredményt mutathassanak fel velők, azt távolról sem voltam képes elhinni mindaddig, mig e vizsgán saját szemeim s füleimmel meg nem győződtem a valóban bámulatos eredményről. Ti valóban szerencsés szerencsétlenek kiknek sikerűi az ily. intézet igazi humánus hajlékába kerülhetni, mily nagy kincsnek juttok birtokába, melyet ha Croesus gazdagságával bírnátok is, sehol a világon meg nem vehetitek, hanem csak egyedül e hajlékban nyerhetitek el! Nagy lehet a szülői szeretet, mely titeket keblére ölel, de mit tehet az érettetek, az ily magokat feláldozó, irgalmas szivű és ügyes tanférfiak nélkül ? J A szerencsétlen szülők ilyen még szerencsétlenebb gyermeke, csak az oktalan barommal marad egy vonalon: ők emberré nem képezhetik a szó leguemesebb értelmében, mig e nemes férfiak Krisztusként meg nem érintik fülöket és nyelvöket, hogy azok megnyílva és feloldozva az emberi beszédnek és értelemnek útjában többé ne legyenek. Es uraim! mily elszomorító kevés, a roppant nagy számú e fajta szerencsétlenekkel szemben, azon szerencsések száma, kik e humánus intézet szárnyai alatt elférhetnek ! Keleti K. statistikusunk, de a magam — ugyan nem nagy kiterjedésű vidéken észlelt — tapasztalata szerint is, esik hazánkban minden ezer lakosra egy siketnéma, tehát összesen 15,000 ily szánandó mostohája a természetnek. A váci egyetlen ily nemű intézetbe pedig nem vehető fel több, mint 130 — 140 növendék, s ezen számmal is már túlon-túl terhelve az intézet. A többi roppant számú siket-néma oktatás nélkül nő fel s ha csak szüleik elegendő vagyont nem hagynak számukra, kenyeröket jobbadán koldulva kénytelenek megkeresni. Nem kell-e itt e téren társadalmunknak, kormányunknak még sokkal többet tenni, mint a mennyit ez ideig már tett ? A magas kormány s különösen minden eddigi közoktatási ministere, igazán szivükön hordják e nemes célú intézetet; de tehet e mostanában a minister és kormány, a legjobb akarat mellett is többet?! A magas kormány fenntartja az intézetet, fizeti annak tanárait s alapított 12 ingyenes helyet az intézetben vagyontalanok számára ; s ezzel szemben csakis 26 alapítványi hely van, nemes-Jelkű cath. egy háznagy ok, néhány főúr és nemes emberbarát által letéve, tehát összesen 38 alapítványi hely ; mi kevés a szerencsétlenek roppant számához mérve ? De a mi engem különösen fájón érintett az, hogy az intézet növendékei közt a mult iskolai évben volt 17 prot. gyermek. Alapítványi hely pedig prot. hagyományozok részéről csak egyetlen egy, a Pálócy Horváth Mária-féle, mely csakis 1870-ben kelt. Mi kik a jelen időben úgy, mint hajdanta ön erőnkből a nevelésre, iskolákra, dijjpénzekre itthon és a külföldön olly sokat áldoztunk ; nem bírtunk volna-e érzékkel, szánandó szivvel, a legboldogtalanabb hitsorsosaink iránt ? ! Nem, az nem lehet, hogy mi ne éreznők e szerencsétlen hitünk sorsosai nyomorát, s keblünk hangosan meg ne dobbanna az ily boldogtalanok látására, épen mi a kik a világosságot nem akarhatjuk megvonni senki fiától. És ha 15 millió lakosa honunknak ad 15,000 némát, akkor 3 milliónyi protest. hitünk sorsosai adnak három ezeret s e roppant szám közül csak 17 nyerjen a legjobb esetben évenként kiképeztetést? A legjobb esetben mondom mert ki kötelezheti a kormány élén álló férfiakat vagy azon más hitfelekezetű alapítót, vagy ki végre az intézet igazgatóját is arra, ha az ő nemes szive nem könyörül, hogy csak két protest. siket-némát is vegyenek fel az intézetbe midőn alapítványunk ott nincs több csak egy ? ! De bizonyára nem azért van nekünk csak egy alapítványi helyünk ott — mintha egy ingyen hely megalapításához valami nagy tőke összeg volna szükséges; mert egy alapítványhoz csakis 4000 frt tőke kívántatik, hanem bizonyosan azért, mert a mi tehetősebb és áldozatkész hitünk sorsosai figyelme még ez ideig nem lett senki által erre felhíva, s a nyomor nagysága nemesen érző, könyörületes szivükhöz még nem volt oly közel hozva, hogy látására könyörületre serkenhetett volna. Igen ti kiket Isten megáldott földi vagyon és jóléttel, nézzetek le s gondoljatok — kérve kérünk! — ama három ezerre menő szerencsétlen prot. hitrokonokra, kik felétek fordulva várják, némán kiterjesztett karjaikkal, az igazi keresztyéni szeretetnek azon filléreit, melyek nékik egyedül képesek az emberi értelem világát megnyitni és szánandó nyomorult helyzetükön javítani. Az izraelita testvérek tudjuk, e téren már sokkal megelőztek minket; nekik nem sokára lesz a fővárosban, csupán izraelita siket-néma gyermekek számára berendezett intézetök • Bécsben pedig van 20 alapítványi helyök, és csak mi protestánsok maradnánk-e el ?! Nem, az nem lehet, s hiszem hogy jóakaratú figyelmeztetésem megfogja teremni e téren is, Istennek oly igen tetsző jó gyümölcsét az igaz könyörülő felebaráti szeretetnek. Az intézeti vizsga után, mely valamivel déli 12 óra után érte el végét, Szalay Imre minist, elnöki titkár úr megtekinté az igazgató úr kalauzolása mellett és a püspök úr kíséretében az intézet helyiségeit, fölülről egészen le a szintén újonnan épült étteremig, hol még az ebéd kezdetét is megvárta, sőt kimen ve a konyhába, a növendékek számára készült ételeket is sorba kóstolván, igen ízleteseknek és táplálóknak találta. Az intézet minden