Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-21 / 3. szám

ugy intézkedett, hogy a legkisebb fia tovább taníttatását a két idősbnek kötelességévé tette. Mert a gyermek korán árván maradt; édes anyját alig 11 éves korában el veszté, s három évre rá meghalt az apa is. Bikács kis községben töltött egy év után, hová a német szó kedveért vitték, 1854-ben a gyönki .-iskola növendéke lett, hol a gymnasiumi tanfolyam három alsó osztályát végezte, s 1857 őszén a nagykőrösi — akkor a prot. gymnasiumok közt kitűnő tanárairól nem ok nélkül hires — főgymnasium növendékei közé lőn beírva a már akkor egészen árva fiu. E sorok írójával — ki ugyanakkor került Kőrösre — akkor ismerkedett meg, s ez időtől fogva pályájok, sok benső kötelékkel összekötve, majdnem egész végig egymás mellett haladt. Kőrösön a kis, alacsony, szelid képű, okos nézésű fiu, kit az iskola körében csakhamar mindenki gyöngéd szeretettel kis Dömötörnek hitt, rövid időn magára vonta ép ugy tanárainak, mint tanulótársainak figyelmét, sőt bámulatát, gyors felfogása, roppant emlékező- és korán fejlett itélő tehetsége által. E két utóbbi, s különösen emlékező tehetségének csodálatos ereje, mind végig bámulat tárgya volt barátai közt, a kik előtt azt feltárta. Azon kívül tanulótársai szeretetét is meg tudta nyerni tartózkodó, szelid magaviselete, szolgálatkészsége és jó pajtássága által. A mint a fiu haladt elő az osztályokban, azon mértékben nőtt és emelkedett ki társai közül ismereteinek gazdagsága és értelme kitűnősége által. A költészet és magyar irodalom tanára Kőrösön akkor Arany János volt ; s ha Dömötörben bármely tanár alatt is kifejlődött volna a költészeti és művészeti képesség: bizonyára Arany sokszorosan hatott ép ugy fejlesztésére, miut még inkább annak irányzására, a kitől egy pár elismerő szóból álló megjegyzést nyerni a beadott dolgozat alján, olyan jutalom volt, a melyre a legambicziózusabb tanuló is büszke vala. Kőrösön veté meg irodalomi s főként kritikai miveltségének is alapjait. Mint körösi tanuló lépett először az irodalom terén a nyilvánosság elé, Szilágyi S. ösztönzésére egy meglehetős szigorú kritikát írván Szabó K. pápai tanár költészettanáról, mely a „Prot. egyházi és iskolai lapw

-ban jelent meg, s azon lap olvasói közt élénk feltűnést keltett. Az u. n. harmadik bölcsészeti osztályt is elvégezvén Kőrösön, 1863. őszén a pesti ref. theologiai intézet első éves növendékei közé iratta be magát. Pestre magas reményekkel és vágyakkal jött. A nemzet szellemi, s irodalmi életének központjában lakni, megismerkedni az irodalom vezető nagyjaival, s tehetségesebb ifjabb tagjaival; képezni magát és emelkedni : ez volt a fiatal szív óhajtása. Talán életének ezek voltak legboldogabb napjai. A vágy meglelte útját, a lélek szabadon fejlett, hittel a jö eőben, a melyet még ekkor a kételynek egyetlen árnya sem sötétített be. Zilahy Károly halála után részt vett az elhunyt többi barátaival annak munkái kiadásában, s a kötethez ő irta a bevezető életrajzot. Majd, hogy a nyilvánosság előtt is törekvéséhez méltólag lépjen fel, pályázott a Kisfaludy társaság 1864-ben kihirdetett egyik pálya-kérdésére, mely a ballada elméletét kívánta. A jutalmat Greguss kitűnő dolgozata nyerte el, de e mellett a birálók az övét, mint magában is becses művet, mindjárt első helyen dicsérettel emliték meg, s azt a társaság „Evlapjai"-ban, Gregussé mellett kiadásra is méltatta. Dömötör ekkor másodéves theologus volt; irodalmi fellépésének sikere nem ok nélkül gerjesztett figyelmet, s csatolt pályájához várakozásokat. Pestre jöttekor egy évig Ballagi Mór gyermekeit tanitotta, s ott módjában volt az akkori politikai és egyházi élet nevezetesebb protestáns szereplőit, kik Ballaginál időnként megfordulnak, közelről és figyelmesen észlelni. Tompának predikáczióit bírálván a „Prot. egyházi és iskolai lapü

-ban, a hamvai költőtől egy meleg hangú, lelkesen bátorító levelet kapott, mely a jobbak szeretete után törekvő fiatal tanulónak igen jól eshetett. Ez idő tájt Tompa is egyik kedves költője volt, s később, midőn Tompa halála után, barátai annak költeményeit kiadták : Dömötör volt az, a ki a magyarázó jegyzetek összeállításában, kidolgozásában a legtöbbet fáradott és tett, s voltaképen azok legnagyobb része az ő munkája. Igy indult meg Dömötör életpályája, mindenki ítélete szerint, szerencsésen, fényes jövővel biztatva. El lehetett rá mondani, hogy korán érett volt; az volt gyermeknek, az ifjúnak, s még inkább férfinak: csak kedélyének gyermekies szeretetreméltósága ellensúlyozta értelmi megvénhedését. A skót szabad egyház stipendiumokat tűzvén ki Edinburgban theologiát hallgató magyar ifjak számára, Török Pál superintendens 1865. Őszén őt küldte ki, s Dömötör örült az alkalomnak, hogy a nagy angol nemzettel, s annak általa is nagyra becsült irodalmával közelebbről megismerkedhetik. Edinburgban egy évet töltött, s életének bizonyára igen jelentékeny forduló pontja volt ez. Egész szenvedélylyel veté magát az ismeretek tengerébe, melyet a skót főváros s annak társadalmi élete minden fogékony fiatal léleknek nyújt. Most már nem csak az angol költőket és aesthetikusokat tanulmányozta, hanem a philosophu-i sokat és társadalmi írókat is ; olvasott, jegyzett, könyveket i szerzett s figyelmét nem kerülte el egyetlen fontosabb mozzanata sem az angol egyházi, politikai, irodalmi és társadalmi életnek. A kint töltött ejy évet nagyon jól relbasználta ; ismeretei gazdagodtak, látköre kiszélesedett. Azonban, haza térte után tett nyilatkozatai azt mutatják, hogy kedélye egyszersmind mély sebet kapott az idegen égalj alatt. Helyzetének némely következményeivel nem tudott kibékülni; lelkiismerete meghasonlásba jött önmagával ; olykor betegeskedett is, s az oly közlékeny szívnek nem volt senkije, a ki előtt kipanaszolja magát; többször mérhetetlen keserűség és bánat fogta el, ugy hogy az egy év letelte után — bár szívesen marasztották továbbra is — visszajött. Skócziából egy jelentékenyen megváltozott ember jött vissza, de a változást egészében csak közeli barátai vették észre. A tehetséges, és most már valóban tudományos képzettségű ifjút, a pesti ref. egyház azonnal gymmasiu-