Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-07-22 / 29. szám
gratulálok első nagyobb irodalmi fellépte szép sikeréhez, kivánom, hogy könyve legyen nekünk az, mi a németeknek a 12. kiadást ért Schwegler-féle kis bölcsészettörténet. Sz. F. A materialismus és a vallás. ii. (Yége.) A mily nagy mértékben irtja a materialismus az egyénekben az élet ideális felfogását, s éleszti másrészről a haszon imádást, a rideg önzést, azon mértékben bomladoznak vészt jóslólag a családi kötelékek is. Nyereség s élvezet lesz a materialismus alapja, a családfők vezérelve, s ez könnyűvé teszi minden lépten-nyomon az eskü kigúnyolását, s a legszentebb kötelesség lábbal megtiprását. Mit várjunk aztán az anyagot bálványzó elvhajhász szü- j léknek körében a gyermekektől ? A példa vonz, ragad, s ily helyen a gyermek keblében is gyönyör s haszonvágy : lesz azon bilincs, mely egész lelkét fogva tartja. Elvakult j szenvedélylyel tépdeli — a hol alkalma kerül — a szennyes öröm virágokat, durva kéjelgésben tékozolva teste és j lelke erejét. Szivében eltompulnak a nemesb érzelmek, kihal a kegyelet szülői iránt, kiket ha felnőtt, már csak kifacsart citromoknak tekint. A haszon s élvvágytól hajlott önző ifjúság korán kimerülve elveszti erejével együtt önérzetét. Az élvezet forrása a puszta anyag, óhajtásainak célpontja, miért átkos könnyelműséggel hordja piacra a lelkiismeretet, jellemet, elvet, szóval mindazt, mi az ép ész s romlatlan erkölcsre nézve szent. Ily ifjúság többé már nem dísze öröme környezetének, családjának; nem záloga egy szebb jövő reményének, sőt magában hordva az erkölcstelenséget, gyáva korcsosulást, valósággal sírásója annak. Röviden a materialismus sorvasztó fuvalma megsemmisíti a családi élet nymbusát; kiirtja a férjben, a nőben, a szülőkben, a gyermekekben az egymás iránti őszinte tiszteletet s a kötelesség szent érzetét. Egyengeti az útat az erkölcstelenség s ezzel együtt a végelfajulás előtt. A mint pedig a családi élet elhanyatlik, azonnal megszakadoznak a társadalom összetartó kötelékei is. S a materialismus továbbá annál inkább aláássa a társadalmi rendet, minél jobban áthatotta az alsóbb osztályokat is. Ha a materialisticus világnézet elrablá ezektől a hitet, a mely a türelemnek, a becsületes fáradozásnak egy szebb jövendőben, „Isten országában" igér jutalmat, ha megtiporta a vallásban birt hű uti társukat a reményt, mely sebeiket enyhitő írral borogatja, s őket a jelen súlyos terheivel szemben türelemre tanítja: akkor ezen osztályok a társadalmi rendben, mely az egyik számára jólétet, másiknak Ínséget biztosít, a legnagyobb igazságtalanságot fogják látni, s megkezdik ellene az élet-halál harcot. Hogy is lehetne jogosan követelni a szegénytől, hogy éhezzék és fázzék, pusztán azért, hogy a gazdag a jólét kebelén háborí^lan nyugalomban üríthesse a gyönyör kelyheit ? Ha az anyag a mindent előhozó boldogító is -tenség, akkor azt kell imádni s azért feláldozni mindent. Igy egyház, szabadság, közüdv, melyek eddig lelkesítének s az egoismus szük köréből fel-fel emeltek, értelemvesztett fogalmakká silányulnak, s helyettük a földhöz tapadó önzés szenvedélyét fogadja vezérül az egyén. A vallás biztositni s békés uton tovább fejleszteni törekszik a társadalmi rendet, a materialismus pedig az önzés fanatismusának ingerlése s élesztése által végpusztulással fenyegeti. Ki e felett kételkednék, az méltassa figyelemre a communisták-, sociál-demokraták lapjait, és be fogja látni, hogy ezek a materialismus alapjára helyezkedve, épen azért ostromolják oly féktelen haraggal a vallást, mivel ebben látják a létező társadalmi rendnek fentartó oszlopát. A vallás kihaltával elhervadnak a polgári erény virágai is. A materialismus uralma alatt szétmállanak azon kötelékek, melyek a polgárt nemzetének múltjához, nagy emlékeihez csatolják : szárnya szegik a magasb törekvésnek s a minden eszményit megtagadott lélek a haszonimádás által lefelé vonzva gyáva szolgaságba sülyed. Mint Struwe mondja: „a materialismus volt minden időben azon gyűrű az emberi szívben, melyen a zsarnokok megerősíték azon láncokat, a miken a népek fogva tartatának. A legszabadabb népek voltak a legidealistábbak u * Nép, melyben a materialismus s ezzel együtt a vallástalanság túlsúlyra vergődött, nagy veszélyek idején nem állja meg a tűzpróbát soha. „A hit — mondja a darwinista Jaeger — egy fegyver a létért való harcon, a melyre rászorul mindenki." 1 A vallásos hit tartja fen a reményt, a türelmet s erőt, s teszi így lehetővé magasb céloknak elérését. Hol e hit hiányzik, ott a vihar napjain az első veszteség megtermi a csüggedést, a kétségbeesést; ott kikerülhetlen a hanyatlás. Jules Favre az iszonyú csapásokról emlékezve, melyek a francia porosz háborúban hazáját sújtották, mindezeknek okát, nem mint mások szokták, a kormány s a vezérek hibáiban keresi, hanem mélyebben kutatva ezt a túlhajtott materialismusban s ennek következményeiben ismeri fel. Szerinte Franciaország legnagyobb szerencsétlensége a vallástalanság. A férfiak teljesen közönyösek. Jó üzletet csinálni és pompásan mulatni a legnagyobb bölcseség szemeik előtt." 3 De mindezek ellenében megjegyezhetné valaki, hogy igaza van Büchnernek, midőn így ír: „a törekvés ismeret és igazság után s a meggyőződés a társadalmi és morális rend külső szükségességéről könnyen pótolja azt, mit az uralkodó fogalmak mint vallást és jövőt jeleznek." De meg: . . . „utolsó esetben is meg kell azt nekünk engedni, hogy minden ilyféle morál és haszonkérdésektől teljesen * Das Seelenleben. Gr. Struwe. 253. 1. 1 Die darwinsche Theorie und ihr VerMltn. zur Relig. und Morál. 130. 1. 8 Egyházi szemle. 1876. 160. I
