Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-15 / 28. szám

lelő külső qualificatió nélkül is fényes eredményt | voltak képesek producálni. Márton István Pápán, Martiny Pozsonyban, Kövy Sárospatakon, a most is élő Vandrák Eperjesen, tudtak és tudnak tanítani, mert igazi benső hivatásuk volt és van a tanári pályára. A hivatás tehát a fő, s ezt se nem pótolja se nem adja meg a tanárképesitési ok^vól. Erre az ellenvetésre röviden csak azt jegyzem meg, hogy a cultura általános terjedése a többi közt abban is nyilatkozik, hogy a tehetségeket nivellirozza, úgy hogy ma már sokkal nehezebb lenne kitűnnie a sok jeles tanerő közül Márton Istvánnak vagy Kövynek, mint a maguk korukban. Higyjék el nekem az öreg urak, akadnak ma is nem épen Márton Istvánok, de jeles tanerők, sőt nem csak hogy akadnak, de nagy számmal vannak is, s ópen mert nagy számmal vannak, a hir nem veszi őket egykönnyen szárnyaira, nehéz nekik a sok közül kitűnniük. És ha kitűnnek is, bizony nem vándorolnak messze földről a tanítványok zsámolyukhoz, mert minden lépten-nyomon találnak olyan iskolát, ahol egy-két hasonló kitűnő tanárt hallgathatnak. Ami pedig azt illeti, hogy a leendő tanároknak nem külsőleg, hanem belsőleg kell képesítve lenniök s mindenekfölött hivatással kell birniok, — ezt szivesen aláírom. De másrészről meg kell jegyeznem, hogy a hivatás akkor is hivatás marad, a belső érték akkor is érték marad, ha külszinre hozatván, ahoz értök által papiroson szintén elismertetik, sőt akkor lesz igazi, általánosan elismert értékké. A nemes érc, azt hiszem, mindenki előtt bir reális értékkel, mégis szeretném tudni, hányan fogadnánk el egy forint értékben azt az ezüst darabot, ha az állam, mint fensőbb ethikai organismus, rá nem ütné a pecsétet s nem bizonyítaná, hogy az csakugyan egy forintot ér. Tiszteljük tehát a régieket, de ne utánozzuk őket olyanokban, amik a haladással, a tisztultabb felfogással ellenkeznek. S óp ezért ajánlom figyelmükbe az illetékes köröknek a tanárválasztási reformot, melyre iskoláink régi jó hírnevének fentartása végett valóban égető szükségünk van. DR. BALLAGI GÉZA. '«L' wJZ^m IEFw C m&imm A materialismus és a vallás. II. (Folytatás.) A teleologiára és a világ mechanismusra vonatkozólag Huxley igy nyilatkozik : „Van egy szélesb körű teleologia, mely az evolutio tana által nem érintetik, sőt tényleg az evolutio alaptörvényén nyugszik. Ez azon elv, hogy az egész élettel biró világ a moleculok erejéből folyó kölcsönös viszonthatások eredménye, a mely uioleeulokból az eredeti világköd Összetéve volt. Ha ez igaz, ugy nem kevésbé bizonyos az is, hogy a létező világ potencialiter a világ gőzpáráiban volt és hogy kellő erejű intelligentia e gőzrészecsek sajátságának ismerete alapján nagy Britannia Faunájának jelenlegi állapotát előre láthatta, ugyanoly biztotossággal, minthogy megmondható, mi lesz hideg téli napon a lehellet gőzéből. A természetnek teleologiai és mechanicai felfogása, épen nem zárják ki szükségszerűleg egymást; ellenkezőleg minél inkább tiszta mechanicai állásponton áll egy vizsgáló, annál bizonyosabban fog egy eredeti arrangement felvenni, melynek folyományai az universum minden ellenségei." * . * The acad. vol. 1. p. 13. 1869. Figyelmet érdemelnek Lyell szavai is a teleologia mellett: „Hasztalan törekszünk — mondja e jeles tudós — határt szabni a teremtés munkáinak a térben akár a csillagos eget, akár a legkisebb állatok ama világát vizsgáljuk, melyet előttünk a microscop feltár. El vagyunk készülve azon felfedezésre, hogy időben is túlesnek az emberi látkörön az universum határai. Bármely irányban is kezdjük vizsgálódásainkat időben vagy térben, mindenütt egy teremtő ész, előrelátás, bölcseség és hatalom legvilágosabb bizonyságait találjuk. A növény s állatfajok ugy fejlődtek, tökéletesbültek, hogy nyilvánvaló a rendezés tökéletes harmóniája és e célnak egysége?"1 A materialismusnak még nem sikerült megdönteni azon alapot, melyen joggal beszélhetünk anyagtalan szellemről. Igaz, hogy még itt több fontos kérdés vár megoldást, de ezek kutatásánál nem vágatik be az út puszta negatióval, mint a materialismus álláspontján, ellenkezőleg a bit a szellem valóságában mindig szivemelőleg buzdit az igazság keresésére, mindig lelkesít s az idealismus melengető tüzét — melyet a tökéletesedés utján haladó emberiség végképen nem nélkülözhet soha — kialudni nem engedi. Hogy a szellem bizonyos tekintetben kötve van az 1 Principles of Geology II. k. 613. 1868.