Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-15 / 28. szám

cikkírója elfelejtett feljegyezni, — hogy külföldön járt és hallgatta ezt meg amazt a hires professort. Már hiszen bármennyire respectáljuk is az embereknek velük született gyöngeségét, melynél fogva saját patriótájukat jobban szeretik a jöttmentnél, s bármennyire méltányoljuk is az érdemet, melynél fogva valaki négy évet közszeretetben kihúz a rectorián ; de mindezt nem tartjuk olyan előnyöknek, melyek fölöslegessé tehetnék a leendő tanárnak a kópesitvény megszerzését, amint nem tartjuk ilyen előnyöknek póldáúl az ügyvédre nézve azt, hogy N. N. országos hirü ügyvédnél négy évig practizált, dacára annak, hogy a leendő ügyvédre nézve ez a négy évi praxis ügyvéd mellett talán valamivel mégis csak több qualificátió, mint a leendő tanárra nézve a papi praxis. De még a külföldi utazás sem pótolja szerintünk a tanári képesítő oklevelet. Semmivel sem űznek nálunk ujabban nagyobb humbugot, mint ezzel a külföldi utazással. Az állam és felekezetek versenyezve küldözgetik ki a leendő professorokat világlátni, a különbség azonban az állam és felekezetek közt e tekintetben mégis az, hogy az állam a tanári kópesitvény teljesbbé tétele végett utaztatja a candidatust, míg a felekezetek, illetőleg mi protestánsok, eddigelé egyetlen ós legfőbb qualific ati ón a k tekintettük a tanárra nézve a csavargást. A világért sem akarom én kétségbevonni az utazás művelő hatását főképen azon emberre nézve, aki határozott céllal utazik, például a mezőgazdasági viszonyok vagy a tanügy, könyvtárügy, börtönügy stb. megismerése és tanulmányozása céljából, s e célt tartva szem előtt, nem a sörös kancsókban ós az érdekes látnivalókban öszpontosul minden figyelme; mondom — az ilyen emberre nézve az utazás rendkívül művelőleg hat. De az utazás magában még nem teszi az embert kész emberré ; ennélfogva nem szabad ezt, sem mint egyetlen és legfőbb kelléket, sem mint általában kelléket felállítani a tanszékek betöltésénél. Előnynek igenis előny, ha valaki a külföldet bejárta; előny annyiban, amennyiben föltehető, miszerint az illető ha egyébre nem tett is szert, de látköre bizonyára kiszélesedett; azonban semmiesetre sem nólkülözhetlen kellók arra nézve, hogy valaki valamely kathedrában sikerrel működhessék. A kellékek szerintünk erre nézve a tanári képesítés, testi épsóg, jó modor stb. Mint előnyök vehetők aztán tekintetbe a külföldi utazás, irodalmi működés, nyelvismeret stb. Sajnos, hogy a mi felekezeti iskoláink legnagyobb részében máig sem akarnak különbséget tenni a tanári kellékek s a tanárjelölt személyes előnyei között, ós az utóbbiak fejében a jelöltnek nagyobbára elengedik a qualificatió megszerzését. És még hagyján, ha az előnyök legalább valódi előnyök lennének ; de — mint fenebb láttuk — nem azok. Ime itt rejlik a mi tanárválasztást rendszerünk egyik legfőbb hiánya, melyet el kell mielőbb távolitanunk. Eltávolítani pedig igen egyszerűen, akként fogjuk, amint azt a „Figyelmező" cikkírója javasolja, hogy t. i. mondassók ki, miszerint „mindazon gymnasiumi és akadémiai tanáraink, akik a legközelebbi tiz óv alatt választattak, mind azok, akik nálunk ezentúl tanárságra választhatók akarnak lenni, legfelebb két óv alatt, vagy a hazai állami vagy a külföldi protestáns illetékes vizsgáló hatóságok valamelyikétől tanárkópessógi oklevelet szerezzenek " Lehetetlen, hogy ezen indítványt magukóvá ne tennék saját reputátiójuk érdekében első sorban maguk a tanárok, de általában mindazok, akik a protestáns iskolák jövője iránt érdeklődéssel viseltetnek. Különben tudok több oly protestáns iskolát, a melyben az ujabban választott s ezután választandó tanárokra nézve a külső qualificátió megszerzése elvileg már régen ki van mondva; példáúl a dunamelléki superintendentia iskoláiban, a sárospataki főiskolában stb. Kívánatos azonban, hogy amit elvileg már elfogadtak, azt gyakorlatilag az eddiginél nagyobb szigorral foganatosítsák. De ez csak alapját fogná képezni a tanárválasztási reformnak, s még itt nem szabad megállapodnunk, ha a választások körül oly gyakran felmerült visszaéléseknek egyszer s mindenkorra elejét akarjuk venni. Gyökeresen át kell még alakitanunk a választásnak azon m ó d j á t is — s ez már sokkal nehezebb feladat, — mely eddig divatban volt, s mely semmiféle biztosítékot nem rejt magában arra nézve, hogy a protestáns tanári kathedrák arra minden tekintetben alkalmas egyénekkel töltetnek be. Mert lássuk csak, hogy is választatnak ma legtöbb superintendentiában a tanárok ?