Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-21 / 3. szám

dolgok, mikben a férfiak, s vannak olyanok, mikben a nők erősebbek é? tökéletesebbek egymásnál. Mig a férfi természeténél fogva kiható, bátran itél a külvilágról, tekintete múlton, jövőn kalandoz, gondolata messze szállong, s képzett, találékony eszével óriásként világokat ölel: addig a nő természeténél fogva befogadó, sokkal tehetségesebb és erŐsebb a kedélyéletben, szűkebb gondolatkörében élve, behatol a jelen titkaiba, ennélfogva tapintatosabb, bármely helyzetben jobban feltalálja magát, a sziv mélyére tekint, s gyöngéd keble a szeretetben él, s ezért mindenben, mihez a passiv türés-szenvedés jellempróbáló ereje kivántatik, a „gyönge nő" az erősebb fél. Szóval, a két nem között nem az a külömbség, hogy a nőknél ugyanazon tehetségek kevésbé és tökéletlenebb mérvben volnának meg, mint a férfiaknál, hanem hogy ugyanazon átalános emberi tulajdonok s tehetségek a nőben a női alkatnak megfelelőleg más arányban, más módon fejlenek ki s válnak uralkodókká. Férfi és nő éppen azért egészítik ki egymást, mert mindegyik azt találja fel a másikban, mit magában kisebb mértékben, vagy egészen hiányzóul érez. A női egyéniségről előadottakból világosan következik a nevelés azon feladata, hogy az egyéniséget testileg és szellemileg saját lénye szerint íejleszsze. Minélfogva mind a nevelés s oktatás biztosabb sikeréért, mind a véghetetlen becsű női jellem megóvása, sőt kifejtése érdekéből célirányosabb a nőket saját egyéniségüknek megfelelően lehetőleg külön intézetekben képezni, legalább a két nem eltérő sajátságait inkább-inkább előtérbe léptető 13, 14 éves koruktól fogva. Ez azonban — M. A -ként — a világért sem zárja ki, sőt még jobban elérhetővé teszi a nőknek a férfiakkal a műveltség egyenlő színvonalára való kiképeztetését; ezenkívül, külön képzés mellett is szükségesnek látja, hogy a növendékleányok ne legyenek elszigetelve a férfiaknak s pedig a velük egykorú ifjaknak társaságától. A nőképzés miként szervezése, a női egyéniségen kívül, leginkább azon állástól függ, melyet elfoglalhat, s azon munkakör tol, melyet betölthet a nő társadalmunkban. Mill Stuart János „The subjection of women" (a nők alárendeltsége) című remek munkájában a nők emancipatioját oly értelemben követeli, hogy a nők a közéletben épp oly közvetlenül részt vehessenek, mint a férfiak s általában mind azon életpályákra törvénynyel legyenek a férfiakkal egyenlően jogosítva, melyekre jelenleg csak a férfiak léphetnek. Bármily képtelenség Mill eszméinek hazánkban alkalmazását még csak szóba hozni is, még is akadtak ezeknek, Majoros, Szerényi és Baráth személyében*) nem annyira tehetséges, mint jóakaratú terjesztői. Molnár sokkal edzettebb gondolkodó, hogysem engedne Mill classicitása igézetének. Belátja, hogy Mill *) A nó'emancipatio. Társadalmi, politikai, történelmi, statistikai, paedagogiai és nemzetgazdasági érvekkel támogatja Szerényi Endre. Gyó'r, 1872. 8. r. — Nyugot-Európa és hazánk. Irta Apuleius. Pest, 1871. 8. r. A nő helyzete a társadalomban 17—29. 1. nézete, hazai speciális viszonyaink számbavételével, nálunk kivihetetlen, lehetetlen. M. A. nem barátja a nőemancipationak abban az értelemben, hogy a nőknek joguk legyen mind arra a munkára, mindazon társadalmi állásra, melyet a férfiak elfoglalnak. Csupán azt állítja, hogy a nőnek a férfiéval mérkőző joga van neveltetését illetőleg az állam gondoskodását igénybe venni. Ha az állam a férfiak nevelésére gondot és költséget fordit, joggal kívánhatják a nemzet noi tagjai, hogy kiképeztetésükről gondoskodva legyen, és pedig akképen, hogy tanintézeteik összhangban legyenek jelenkori életünkkel. Az élet dissonantiája lenne az olyan iskola, mely nálunk az amerikaiak mintájára lenne szervezve. Ha oly oktatási rendszerrel képeznők nőinket, mely Amerika társadalmi állapotainak megfelel, de a miénknek nem: akkor tönkre tennők legnagyobb részüket, oly világ számára képezvén őket, melyet az iskolából kilépve az életben nem találnának fel, az élet általuk meg nem változtatható viszonyaiba nem tudnák magukat beletalálni, s ép úgy szerencsétleneknek éreznék önmagukat, mint szerencsétlenné tennék azokat, kikkel élniök kell. DR. BALLAGI ALADÁR. (Vége következik.) Külföldi egyház és iskola. A dolgok uj rendje ellen az ultramontánisuius közelebb úgy látszik nem csak Német de Olasz-országban is meg akarja indítani a harcot. Ezen ok az olasz kormányt arra indította, hogy a lelkészek visszaéléseire vonatkozólag, egy törvényjavaslatot terjesztett az olasz parliament elé, mely az illető bizottság módosításaival együtt szószerint így hangzik : 1. §. Azon lelkész, ki visszaélve saját lelkészi körében, fölzavarja a közlelkiismeretet s a családok békéjét, 3 hótól 2 évig terjedő fogsággal és 1000 líráig terjedő birsággal büntettetik. 2. §. Azon lelkész, ki hivatása gyakorlásában, nyilvános gyűlésen elmondott vagy fölolvasott beszéddel, vagy más uton közzé tett iratokkal egyenesen bírálja, vagy más nyilvános cselekmény által megsérti az állami intézményeket, törvényeket, egy királyi rendeletet, vagy a közhatóságnak bármely más intézkedését, 3 hóig terjedő fogsággal s 1000 líráig terjedő birsággal büntettetik. Ha a beszéd, irat, vagy cselekmény arra céloz, hogy engedetlenséget idézzen elő az állami törvények vagy a közhatóság intézkedései ellen, vagy hogy megakakályozza a politikai és polgári jogok gyakorlását, a vétkes 4 hótól 2 évre terjedő fogsággal s 2000 líráig terjedhető birsággal büntettetik. — Ha az izgatást a közhatósággal szemben való ellenállás vagy erőszakoskodás, vagy más vétség követi, az izgatás szerzője, midőn bünrészesség nem for

og fönn, 7 évnél hosszabb fogsággal s 2000 lirá-