Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-24 / 25. szám

és befejezése céljából ad hoc határozatjoggal fölruházott convent ügyében hozzánk intézett fölhívása örömmel fogadtatott. A zsinat lehető tárgyai véleményadás végett kiküldetnek a traetusokhoz. Conventi tagokul pedig megválasztattak, a világiak közül : Tisza László, Lészai Lajos, Szikszai Lajos és Dr. Kolozsvári Sándor ; az egyháziak közül: Id. Elekes Károly, Dr. Kovács Ödön, Szász Domokos és Eévay Lajos. Pótiagokul : Takács János, Szabó Pál, b. Bánffy Dezső, Nagy Sándor. Az igazgató tanácsban megüresiilt két hely Szabó Pál, szilágy-szolnoki esperes és Parádi Kálmán gymn. tanár atyánkfiaival töltetett be. Nem zárhatom be tudósításomat a nélkül, hogy szeretett fopásztorunk püspöki jelentéséről, habár csak néhány szóval is, meg ne emlékezzem. Mint mindig, ugy most is nagy figyelemmel hallgattuk érdekes relatióját. Szomorúan értettük meg belőle, hogy az erdélyi ref. egyházkerület 586 lelkészi állomása között több mint 300 van olyan, hol az évi jövedelem csak papíron megy 300 frtra. Papíron, mondom, mert a valóságban ennél is kevesebb. E bajon a püspök úr nézete szerint sem a csoportosítás, sem az affiliatio nem segíthet, mert ez igen sok egyházközségünkre nézve helyi fekvése és a rosz utak miatt, egy jelentésű volna a pásztor nélkül hagyással. Hanem orvosolható e baj az egyh. kerületi gyámintézet és az ugyancsak egyh. ker. domestica ügyének lelkes fölkarolása által. Gróf Mikó Imre 6000 irtot hagyományozott a házi pénztárra, ezt kell szaporítanunk és növelnünk teljes tehetségünk szerint, „mert ha ezt nem létesíthetjük, elveszünk!" Azon incidensből kiindulva, hogy a folyó évben két rendes lelkészt fegyvergyakorlatra, egy állandóan megválasztott iskolatanitót pedig 3 évi rendes szolgálatra parancsoltak be, a következő megjegyzést tette a püspök úr : „Nem tudom, hogy ily intézkedések mennyire fogják emelni az egy millióra számított hadsereg harcképességét, de azt merem állítani, hogy a vallásosságnak és a népnevelésnek nem szolgálnak emelésére, holott ezek a nemzet erejének legfőbb tényezői. Akik a porosz hadsereg diadalainak nagy részét az iskolatanitóknak tulajdonították, ez alatt bizonynyal nem a harcmezőn tényleges, hanem az iskolai tanszobákban való működéseiket értették." És sürgeti, hogy a kormány eshetőleg pedig a törvényhozás kéressék föl a véderőről szóló 68-diki XL. t.-cikk 25. és 27. szakaszainak ildomos és jó akaratú alkalmazására. Ugy a theologusok vizsgáiról, mint a papi szigorlatokról és a közelebbről hivatalosan meglátogatott, vagy hunyad-zarándi egyházmegyéről sok jó és örvendetes dolgot jelentett a közgyűlésnek. A jelentéshez csatolt kimutatás főbb adatai így hangzanak : Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben 1876-ban született 13,647 gyermek; meghalt 11,033 egyén; copuláltatott 340ü pár. A tankötelesek száma volt 46,630 ; ezek közül iskolába járt 34,170; tehát incirca 73%- Egyhá- í I zunkba áttért 235, tőlünk eltávozott 118. Szaporodtunk tehát születés és áttérés folytán 2614 + 117 = 2731 lélekkel. A jövő évi közgyűlés helyéül — minthogy másunnan nem jött meghívás — egyhangúlag Kolozsvár tüzetett ki. S-i s. Jelentés a budapesti ref. theol. önképzö-társulat 1876/7-ik évi működéséről. Onképző-társulatunk f. isk. évi működését 1876. szept. 18-án kezdette s 27 gyűlésen át folytatta az év végéig a következő megválasztott tisztviselők vezetése alatt. Tanárelnök: Petri Elek úr; alelnök: Kenessey Jenő, főjegyző : Tóth Kálmán, aljegyző : Kecskeméti Ferenc, pénztárnok : Fa István, theologusok. A társulat tagjai közé beiratkoztak 46-an ; de időközben 7 egyén eltávozott, 3 kilépett és igy a tagok száma év végével 36-ra olvadott le. A tartott 27 gyűlés közül 23 rendes-, egy alakuló-, 2 vita-, egy zárgyülés volt. Felolvastatott összesen 21 munka : 4 theol. értekezés, 4 szépirodalmi, 3 vallásbölcsészeti, 3 társadalmi, 1 történelmi, 3 philosophiai és 3 egyházi beszéd. Munkákat írtak : Tóth József négyet, Szalay József, Tóth Kálmán, hármat-hármat, Péntek Ferenc kettőt, Balázs József, Benedikti Pál, Benkő István, Csete Zsigmond, Demjén Márton, Kenessey Jenő, Nagy Lajos, Soós Lajos egyetegyet ; továbbá Petrik Elek tanárelnök úr olvasott fel egy munkát két részletben »az ó-testam. lyrai költészetről." A két vitagyülésen következő kérdések lettek megvitatva : „helyes-e a templomba járás kényszerítése," — vitatták pro et contra Péntek Ferenc és Molnár Sándor ; — „Ki tanítsa a népiskolákban a vallást," — Kenessey Jenő vitatá, hogy a pap, Kecskeméti Ferenc, hogy a rendes tanitó. Mindkét vita, de főkép az utóbbi élénk érdeklődést és eszmecserét keltett a tagok közt. A rendes gyűlések egyik főmozzanatát képezték a szavalatok és azok bírálatai. A társulat tagjai közül legtöbben e téren fejtettek ki dicséretre méltó munkásságot, versenyezve egymással imák, egyh. beszédek és költemények elszavalásával. Összesen 31 szavalatot hallottunk és pedig imát kettőt, predicatiót 11-et, költeményt 18-at. A szavalatok iránti érdeklődést mutatja az, hogy egyesek, mint Szalay József 2 ez. forintot, Schneider Pál 1 ez frtot tűztek ki verseny-szavalatra; mire nézve a társulat ugy intézkedett, hogy az első díj egyh. beszéd szavalására, — kitűzetvén szavalati darabul egy részlet Sziládi J. „Mózes"' cimű egyházi beszédéből; — a második szabadon választott költemény szavalásra tűzetett ki. A verseny-szavalat f. hó 15-én tartatott meg az összes theol. ifjúság és a tanári kar jelenlétében. Predicatioval pályáztak: Szabó Gyula, Szalay József, Kenessey JenŐ; kik közzül a jutalmat Szalay József nyerte Köl-60*