Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-17 / 24. szám

A materialismus és a vallás. Korunknak egyik jellemvonása a kétkedés a mult hagyományai iránt. A küzdelem a természeti akadályokkal, s a meg-megujuló siker mindég magasb fokra emelik az emberiségnek bizalmát önerejében. Ennek folytán az örökölt hagyományok egyre vesztenek tekintélyben s befolyásban. Az értelem szigorú birálattal fogadja minden ponton az átvett nézeteket, a mit ezek közül nélkülözhet, hidegen mellőzi, s csak a mi megállja vizsgálódásai előtt a tűzpróbát, egyedül azt hajlandó tovább vinni magával a haladás utján. A kétely hatalmas erővel ostromolja a hit világát is. A vallás meghaladott álláspont — hangoztatják sokan. A földi lét elég gondot nyújt egy-, elég örömöt másrészről az érező kebel számára; sem szükség, sem idő nincs többé elmélkedni a sírontúli üdvről. A hit a világalkotó s kormányzó szellemről nem képes magát igazolni az ész előtt, azért nem ís tartható meg többé. De meg miután sokszor emlegetett áldó hatását tökéletesen pótolja a műveltség, fölöslegessé is vált. Szóval a nagykorúvá lett emberiségnek nincs már szüksége vallásra. E hitellenes irány leginkább a tei'mészettudományok vívmányainak túlbecsüléséből fejlődött. E tudományok jelentősége tagadhatatlanul hatalmasan emelkedik. A természetben uralkodó törvények kutatása, megismerése ujjabb eredményekkel lepi meg a világot. Bár melyik ágát tekintsük a természettudománynak, mindenütt a gyors haladás és hódítás fényes bizonyítványaival találkozunk. A physika buzgó mívelése, mig egyfelől régibb találmányok tökéletesbitésére, másrészről ujabb fontos fölfedezésekre vezet. Figyelemre méltó a hő, a villanyosság, delejesség ismeretének tovább feljesztése, s elvitázhatlanok nagyszerű eredményei. Ismeretes a gőz feszerejének alkalmazása gépeknél, ennek hatása a mivelodésre, az emberi hatalom gyarapítására felszámithatatlan. A távcsővek, nagyított üvegek tökéletesbitése folyton tovább és tovább vezetik a kutató embert a természet titkaiba, s ujjabb fölfedezésekkel gazdagítják ismeret körét. Nevezetes vívmányokat mutathat fel a chemia is. Felvirágzása forduló pontot idéz elő mindenütt az orvostanban, földmivelésben, stb. A geologia a földnek keblében mint nyitott könyvben olvassa a rég lezajlott évezredek történetét. C A csillagászattan tovább emeli az ember fáradhatatlan törekvését a végtelen világűrben naprendszerről naprendszerre, bolygóról-bolygóra. Számos fölfedezései közül, a legújabb korban egy főbolygó kiszámítása, több alsóbb rangú bolygónak az ismeretkörbe vonása jellemzi az astronomiának fogyhatlan fáradalom s hatalmas készülékekkel folytatott működését.* Mind e vívmányok rendkívüli tekintélyt szereztek a természettudományoknak. Vannak tudósok, kik már is azt állítják, hogy minden tudomány voltakép „csak anynyiban érdemli meg e nevet, a mennyiben a természettudományok körébe vonható. És miután e tudományok tér és időben mutatkozó változásokkal foglalkoznak, sokaknál túlsúlyra emelkedett annak jelentősége, a mi a tér és idő korlátai alá esik, annyira, hogy szerintünk ezentúl keresni még valami létezőt szükségtelen, de céltalan is, — mert nincs. Közelebb a nagynevű tudósnak Darwinnak fellépése folytán ujult meg, s terjedt el nagy körben ama nézet, mely a szellem feltevésének jogosultságát határozottan tagadja. Az igazság érdekében azonban meg kell jegyez-I nünk, hogy Darwin maga ovakodott a természet vizsgálás határait átlépni, s a vallási nézeteket is a vitába bevonni. Erre mások, nevezetesen Németországban vállalkozott több tudós, kik Darwin nyomán indulva ugyan de túlbuzgalom, s eredetiség hajhászat által elragadtatva, túlmentek azon korlátokon, melyek közt a természetvizsgálás jogosultan mozog, s bebizonyithatlan hypothesiseiknek a nép részéről dogmai tekintélyt követelve, ostromolják a vallást s általában az élet ideális felfogását. Ezen irány ismeretesebb képviselői: Büchner, Vogt, Strauss, Haeckel stb. Azon tan követőit, mely minden jelenség ősszülőjének a materiát az anyagot tekinti, s az anyagtól magát megkülönböztető szellemet tagadja, materialistáknak nevezzük, és ezek képezik ama tábort, melynek minden okoskodása a vallás ellen hangoztatott pereattal végződik. Nézzük közelebb, mennyire alapos ezen szellem- és Istentagadó világnézet. Mennyiben képes ez a világ, az élet s az öntudat támadásainak kérdését ugy megoldani, hogy e mellett szükségtelenné sőt lehetetlenné tehetné egy mindenható teremtő észnek feltevését ? Nélkülözheti-e végül csakugyan az emberiség a vallást ? Biztosítva lenne-e tovább fejlődése, az ideaiismusnak tökéletes kiirtása után ? A materialisták eljárására nézve nagyon jellemző, hogy mig a vallásnál ostromolják, a természettudományok * Die Weltaschauung cler Natúr. v. Ern. Haltier 5 1. 46