Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-17 / 24. szám

Megeshetett hosszú pályafutásom alatt, hogy vagy magam nem találtam el mindég azt, ami igaz, vagy az igazat úgy fejeztem ki, hogy félre értettek ; de miután soha lelkemet az igazságot elfátyolozó szólamokra nem erőltettem, hanem beszéltem úgy, amint Isten tudnom adta, egyenesen, hátsó gondolatok nélkül, másfelől a „non jurare in verba magistri" tanításaimnak mindég alaphangját képezte, joggal várhattam, hogy tanítványaim a gyakorlati élet terén helyre igazítják, ami tán eltévesztve lett az elméletben. Az élet fényesen igazolta várakozásomat, ós nem annyira az én érdemem mint inkább derék tanítványaimé , hogy visszapillantást vetve megfutott tanári pályámra Berzsenyivel elmondhatom: ,Ha azt újra elkezdhetném: Ismét a multat követném.® Tanári hivatalomról történt lemondásom folytán, viszonyom az egyházhoz is némileg megváltozott és olyan fordulatot vett, mely — tán remélhetem — azok haragját is lefegyverezi, kik elveimet, vallási nézeteimet hivatalos állásommal összeegyeztethetőknek nem találván, az egyházi ügyekre gyakorolt tanári befolyásomat kárhoztatták. Én ugyan soha egy percig sem adtam lelkemben azon elbizakodó hitnek helyet, mintha tanításaimmal, nemhogy halomra döntsem, de csak megingathassam is, amit századok nagy elméi építettek és összeforrasztottak ; de minthogy ellenfeleim támadásaikban folyvást hivatalos állásomat hánytorgatták: azt kell hinnem, hogy a botránykövet nem annyira elveim elméleti érvényesítése, mint inkább azok hivatalos alkalmazása képezte. E botránykő most el lóvén hárítva, tán nem fogok csalatkozni, ha egyház-irodalmi munkásságom iránt, melynek ezentúl egész erőmet szándékozom szentelni, általánosabb jóakaratra számítok. E tudatban bátorkodom a t. közönség figyelmét azon lapra felhíni, mely miután a nehéz időkben a hazai protestáns szellem központját, később a legjobbaknak találkozási terét képezte, utóbb sem szűnt meg az evangelium alapján ós a közmívelődóssel összhangzatosan nyilatkozó protestáns szellemnek hű közege lenni, és az egyházi életet üdvös eszmék terjesztése ós oly vállalatok ós munkákra való buzdítás által fejleszteni, melyek a nép valláserkölcsi erejét öregbíteni és előmozdítani ígérkeztek. Tetszett azonban ujabb időben néhány kizárólagos irányuaknak a „Prot. Egyh. ós Iskolai Lappot az istentelen rombolás ós felforgatás fészkéül kikiáltani, ós mint a Protestans-egylet orgánumát olyanul denunciálni, melynek nézetük szerint szerkesztőjével ós dolgozó társaival együtt, az egyházon kivül kellene állást foglalnia. Hivatalos állásommal járó tekintetek nem engedték eddigien, hogy a Protestáns egyletet illetőleg már egy tavalyi választmányi ülésen nyilvánított nézeteimet közzé tegyem. Most azonban, hogy hivatalom megszűnt és a tiszántúli egyházkerületnek a kedélyek kiengesztelésére irányzott legújabb kezdeményezése által az egyházkerületek egyesülése ós az erők tömörülésére az első lépés megtörtónt, és kivánatossá vált minden olyasnak elbáritása, mi a célba vett egyesülésnek útját állhatná: elérkezettnek látom az időt, hogy a Protestáns egylet mibenléte, annak az egyházhoz való viszonyáról, valamint csekély személyemnek abban vitt szerepléséről számoljak és az egyletről való gondolatimat nyíltan kitárjam. Midőn a Kovács Albert collegám által megpendített Reform-egylet eszméje 1870-ben valósulásához már-már közel járt, én a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" ugyan azon évi 44-ik számában nyilt levelet intéztem Ferenc József, Kovács Albert és Weber Samu barátimhoz, melyben felszólitám őket, hogy engem a játékból kihagyva, álljanak ők hárman a vállalat élire, melynek útját a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" nem kis küzdelmek közt éveken át egyengette ugyan, de azért előttük még mindég nagy ós hosszú munka áll, melytől vissza ne riadjanak, és csak úgy fogjanak a munkához, ha biztosak benne, hogy el nem lankadnak. Ezekre való tekintetből így vezettem be levelemet: „Helyet az uj nemzedéknek! mely nyomdokinkba lépve azon eszmék létesítésére iparkodjék tért szerezni, melyek által a reá néző "haladási követelményeknek eleget kiván tenni". Ezzel, azt hittem, az én személyes visszavonulásom indokolva lesz. Életemben egyszer akartam diplomatát játszani és felsültem vele. Nekem ugyanis mind elejétől fogva az volt a meggyőződésem, hogy bármily üdvös legyen is az egyleti működés Németországon, hol az orthodoxia szolgálatában álló prot. államegyház ellenében a liberális eszmék terjesztésére alakult Protestans-egylet hatása voltakópeu az államegyház nyűgöző befolyása és hatalma ellen irányul: nálunk valamint a liberális