Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-10 / 23. szám

mi a bibliában van és úgy a mint ott olvasható, tegyük tanitványaink elé." Nem azt biyonyitja-e ez a jelenség, hogy ha v a 1-lástani könyveink javitásával vagy ujrakészitésével céltakarunk érni, kikerülhetetlenül be kell esnünk a modern theologia bűneibe és hogy az e téren minden oldalról hangoztatott panaszokat nem lehet ugy megszüntetnünk, hogy a kecske is jól lakjék és a káposzta is megmaradjon? Ha pedig a sürgetett javítást a nagy többség csak ily feltétel alatt volna hajlandó szívesen üdvözölni, azon esetben nem értem a célját annak az itt is ott is megalakult bizottságoknak, javaslat készítéseknek, hírlapi vitáknak, egyházkerületi jegyzökönyveknek, s nevetségesek előttem a vállalkozó munkások, kiknek szavak változtatása marad csupán feladatuk. Ha igy, akkor ne verjünk nagy port a semmiért. Ha pedig akarjuk a célt, akkor akarjuk az eszközöket is.* RADÁCSY GYÖRGY. Szerény ismertetés és ajánlat. Lang Henrik „Válogatott vallásos beszédei/6 Magyarra fordította Mitrovics Gyula sárospataki ref. hittanár s főiskolai lelkész. A szerző életrajzával. Sárospatak. Nyomtatta Steinfeld Béla, a reform, főiskola betűivel, 1877. Néhány hóval ezelőtt jelent meg fennt címzett, s ma már a nagy közönség kezében levő műre az előfizetési felhívás. Annak lelkében, ki Lang Henrik szellemét s annak irányát ismeri, oly érzés támadt „Válogatott egyházi beszédeinek magyar kiadására lett előfizetési felhívására," mint midőn a mostoha szűk évek után, a gondviselés egy örömteljesebbel ajándékoz meg bennünket; amott, mert reményünk van számtalan anyagi bajainkon segíteni; itt, mert frissítő szellemi tápszerre találunk. Nem azt mondom ezzel azonban, mintha éldelhetlen i volna mindazon egyházi beszéd, mi mostanság világgá bocsáttatott; korántsem ! Hanem itt egyéni ízlésemet, s az egyházi beszédirodalora feletti nézetemet nyilvánítom. „Elmélkedés, élet- emberismeret, költészet és vihar." Ezek képezik Lang Henrik egyházi beszédeinek lényegét. Valóban! nem csak az övéinek, de általában minden lelkész beszédeinek ezen elemek kellene hogy lennének legfőbb vonásai ! . . De fájdalom! a kiesi elmélkedés nagyon sokszor elmarad; az élet- emberismeret nem mindenkinek tulajdona;a költészetet sokakban igen is prósaivá aljasítja le az anyagiak utáni lázas * Ezén cikknek lapunk közelebbi számában közlött első feléből az 5-dik sort (688. lap alján) kérjük megtoldatni a következő szavakkal : „és a ker. egyliáz történetei® cimű ; a másik ;

)

A ker. erkölcstudomány rövid foglalatja." S z e r k. lótás-futás; s igy lehetetlen, hogy az elemek hiányában meglegyen a „vihar." Ezek pedig nélkülözhetetlen kellékei minden egyházi beszédnek; mert ezek híjával a lelkész híveit tanitani képtelen; valláserkölcsi életre ébreszteni gyönge, gyönyörködtetni alkalmatlan, végre a bűn útáról visszatéríteni nem tudja. De a mely egyházi beszéden az elmélkedés, gondolkodás zamatja érzik, az élet- emberismeret szükséges vonásai díszlenek ; a költői melegség, a valódi érzelem szól a keblekhez, s hol a megromlott légkört, a megavasult régi szokásokat, a társadalmi egyházi életben fel-fel tünedező viszásságokat, mint meg annyi káros záport magukban rejtő terhes föllegeket, a beszédnek vihara a szivekig és vesékig ható megrázó, megindító előadás képes megtisztítani, azon egyházi beszédnek nyomtalanul, hatás nélkül elhangzani lehetetlen. Ez irány az egyszersmind, mely a különböző felfogású, a műveltségnek alantabb vagy magasabb fokán álló hallgatóság igényeihez leginkább idomul. Ott van a templomban a valódi tudós. Jól esik neki a vallás ajkairól hallgatni, mint ereszkedik le a vallás igazságainak mélységére szelleme lépcsőjén, s mint repül fel ismét annak szárnyain dicső magaslatára. Összegyülekeznek oda az élet különböző terheitől elfáradottak, a napi események-és viszonyoktól hajszolt szédelgők, stb. mindannyian félismerik a lelkész beszédében helyzetüket, s mint tükörben meglátják egyéniségüket. Amott az elmélkedési elem, itt az élet- és ember-ismeret alapján oldotta meg feladatát az egyházi beszéd. A szellemi élet terén kevésbé jártas alsóbb néposztály, mely leginkább érdeklődik még a vallás iránt, kifejezést adván ez iránt a cultusbani részvétével, szivének felmelegülését tapasztalja az érzelmeket felindító egyházi beszédben íme ! a költészeti elem. Hát a vihar ? Ez egy oldalról az egyházi beszédnek lényegeben rejlő azon hatalmas erő, mely puszta olvasása által is megráz, megindít; más oldalról a szónoki előadásban mutatkozó azon külorganumja annak, mely a tartalom minőségéhez képest épit, javit, tisztit, emel vagy sujt. Ez oly annyira szükséges kelléke az egyházi beszédnek, mint a különböző változatokat magában foglaló, s jól elkészült hangszernél a szükséges légmenyiség. Az elmélkedés, ember- és élet ismeret alapján, szép érzékkei alakított egyházi beszédnek is szüksége van erre, mely nem más, mint azon szónoki előadó képesség, „vihar," mely e három elemből alakult egészet ismét elemeire bontva, viharként szórja szét hallgatói életmezején ; esvén némelyek szivföldébe, a gondolkodás eszmélkedés, némelyikébe az élet önismeret, míg végre sokakéba a szép iránti fogékonyságnak sokszorosan termő magva. S ez elemek jellemzik Lang Henriknek egyházi beszédeit is, igy valóban igaz, mit ő maga mondott arról, hogy az Ő egyházi beszédei nem egyebek, mint : „Egy kis elmélkedés ; sok élet- és ember-ismeret, ezek mellé egy kis költészet, azután — a vihar."