Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-03 / 22. szám

külömböző iskola növendékei, talán mindegyik más más nevelési elvet s tanmódszert követ, s más más vérmérsékletű. Meglehet, hogy az egyik szereti, ha növendékei elevenek s ennek rovására egy kis pajkosságot is elnéz; míg a másik talán a szigorú rend s fegyelem barátja, s minden gyermekes tréfát, csintalanságot szerzetesi komolysággal büntet. Az egyik talán szereti már az alsó osztályokban is mindenek felett az itólőtehetsóget fejleszteni, s inkább örvend a saját szavaival való, ha mindjárt nem is egészen szabatos feleletnek, mint a tankönyv pontos beemlezésének ; míg a másik előtt csak az érdemel elismerést, a ki egy jottát sem hagy ki a kézi könyvből. Az egyik talán szerelmes lévén saját tantárgyába, s keble nemes tűztől lelkesülvén szeretné növendékét már a középtanodai tanfolyam alatt nem csak a csarnokába bevezetni az általa hirdetett tudomány templomának, de be a szentek szentébe is; míg a másik meg restel a kezébe adatott tankönyv s/ük határain csak egy lépéssel is tovább menni. Az egyik talán szigorúan megköveteli a tanórákon való rendes időben való pontos megjelenést, míg a másik önmaga mutat rosz példát a növendékek előtt. És lehetne nagyon « sok ily ellentétes példát felhozni 10-12 tanár működési köréből. S mit gondol J. úr, hogy az efféle ellentétes neveléstani elvek s tanmódszerek nincsenek-é felettébb káros ós zavaró hatással kivált az alsóbb osztályú növendékekre. Mindnyájunknak, de kivált a gyermeknek ós ifjúnak nagy szüksége van arra, hogy legyenek előtte ideálok, s boldog az az ifjú, ki tatanáraiban nemes eszményképekre talál. De reményihető-ó ez ott, hol a gyermek óránkint felváltva ellentétes elveket követő vezéreket lát maga előtt ? S ki legyen már az, a ki egy tanári testület tagjai között az egyöntetűséget, az öszhangot, az összevágó eljárást lehetőleg eszközölje, a ki a túlbuzgót mérsékelje, a lankadozót ösztönözze, a még tapasztalatlant tapintatosan tanácscsal ellássa, szóval a ki az intézetnek e tekintetben is éltető, vezérlő lelke legyen ? Szerintem egyedül az igazgató. Az ily értelemben felfogott igazgatói állomásra már szerintem teljességgel nem célszerű minden évben más más embert ültetni, ós szerintem épen nem képes erre a tanári karoknak mindegyik tagja. Sőt a kormáuyzói tehetség egy különös adománya Istennek. Erre is csak úgy születni kell, mint a költészetre, sőt én több költőt ismerek, mint valódi kormányra termett embert, ós talán épen a tanárok között vannak ilyenek legkevesebben, a kik már foglalkozásuknál fogva is nem annyira a gyakorlati élet, mint inkább az ideális világ s a tanulószobák emberei. Azért ha egy egy tanártestületben találkozik csak egy tag is, kiben kissé nagyobb mérvű kozmányzói képesség ismerhető fel, örüljenek az intézetet fenntartó testületek, ós bizzák az intézetet ennek kormányzó kezeire, ha már annak holtáig nem is, de legalább is öt avagy 10 évi tartamra; részeltesse ezt nagyobb tisztességben, és nagyobb fizetésben, de egyszersmind vesse nyakába az intézetért való felelősség terhét is. A J. úr által felhozott egyes ellenvetések cáfolásába nem óhajtok ez úttal bocsátkozni, valamint nem volt szándékom, nézetem mellett a felhozható órvek hosszú sorát előadni; a kiket ez a dolog, s az ebben való intézkedés illet, azok ismerik ezeket nálamnál jobban ós közelebbről; mindössze is szándékom volt a figyelmet felébreszteni azon kérdés 'iránt, hogy vajon nem látnák-é az illető testületek szükségét annak, hogy ha már közóptanodáinkat átalakítjuk s mindinkább az ujabb kor követelményeihez képest rendezzük be, szerveznék új onnan ós állandósítanék az igazgatói hivatalt is. FARKAS JÓZSEF. Azokról az üres templomokról! (Vége.) Különben pedig erősen megvagyunk győződve, hogy az ő csökönösségökkel, hátramozditó törekvésökkel sokkal többet ártanak a protestantismus ügyének, mit semmiféle partikuláris érdekek és viszonyok nem menthetnek : mert „a hol szenved az egész test, szenvednek a tagok is ; mint amazok, kik a véka alól kivenni, s az asztalra akarják helyezni a gyertyát, hogy mindenek kik a házban vannak, lássanak, kiknek ha egy árva szál nem elég, minden félelem és habozás nélkül gyújtanak a szükséghez és a szemek constructiójához képest többet is !" Mert hát a világ nagy gépezetében az előre való következetes, de szakadatlan haladás elvét valló erős meggyőződésüek ülnek a tüzelő katlan előtt. Még tévedéseikben is van annyi tanulság és haszon a társadalomra nézve, mint a körültekintők néha nagyon is kiszámított s azért sokszor a célon túl lövő bölcsességében. No de okosnak mester a neve; mit állna ő be fűtőnek és süttetné magát a katlan előtt, mikor van kényelmesebb állás is, a mely eltekintve attól, hogy nem is oly fáradságos és veszélyes, még jövedelmezőbb is, — mert hát ezt sokkal jobban fizetik, meg aztán ki is tüntetik, — és ez a „bremsolás!" Fölcsap tehát egész nemes elhatározással