Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-03 / 22. szám

Huszadik évfolyam. 22. sz. Budapest, 1877. junius 3. PROTESTAITS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KI ADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Előfizetési d.ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. KT Teljes számú példány okkal miiidég szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük a mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. Az igazgatói hivatal állandósitása. Közelebbi számunkban közöltük Jeszenszky Pál úrnak az igazgatói hivatal reformálása (?) érdekében irt cikkét, melyben több rendbeli érvet hoz fel annak támogatására, hogy mennyire előnyös mind az ifjúságra, mind a tanárokra, mind pedig iskolákat fenntartó testületekre nézve, ha az igazgatóság évenkint a tanári karnak más más tagjára ruháztatik, és pedig tekintet nélkül arra, hogy a sorrendben következő tanár a fel- vagy az algymnasiumban működik-ó. Mi közöltük e cikket, mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy a mai viszonyok között, s közóptanodáinknak jelen szervezete mellett, épen nem közönyös dolog, hogy az igazgatói hivatal kik által s mi módon viseltessék, iskoláinknak felvirágozása avagy hanyatlása sok minden más tényezőtől is függ, de egyszersmind igen szoros kapcsolatban van az az intézetek ólén álló igazgatók egyéniségével is. Épen ezért talán nem teszünk felesleges dolgot, ha ezen kérdést mindegyik oldaláról megvilágosítjuk, ós ha a mult számunkban tért adtunk az igazgatóság óvenkinti változósága mellett felhozott érveknek, most tekintsük a másik oldalt. Hogy önkormányzati joggal biró protestáns egyházunk nem köteles az állami tanodáknál időnkint életbe léptetett intézkedéseket szokásokat, majmolni, hanem jogában áll mindeneket megpróbálni, és a mi jó, azt megtartani, ebben igaza van J. úrnak; de viszont igaz az is, hogy valamely intézményt csupán azért nem szabad rosznak tekintenünk, mert az az államkormánytól, egy bár nem csalódhatlan, de mindenesetre a nemzet javát, a közművelődós ügyének előmozdítását őszintén akaró és munkáló államkormánytól ered. Tehát csak az a kérdés, melyik rendszer üdvösebb. Nálunk magyarországi reformátusoknál általában, de az evangelikus testvéreknél is — a mint tudom — legtöbb helyütt az igazgatóságnak évenkénti változása volt és van szokásban egészen a legújabb időkig. Hogy ez nem volt helytelen és káros intézkedés a múltban, nagyon elismerem. Akkor, midőn egy-egy bölcsészeti, jogi, s theologiai akadémiával egybekapcsolt középtanodánál alig volt összesen öt hat rendes tanár, s midőn ezen aránylag kevés tanár az egyházkerület lelkészeinek és tanférfiainak színejavából volt kiválogatva, s ezeknek mindegyike erős kötelékekkel volt vallásához, egyházához kapcsolva, és így azon intézeteket, melyekben működtek, mindegyik önnön drága kincsének tekintette, annak felvirágoztatásán, jó hírneve megőrizésén s öregbítésén egész tehetsége szerint buzgólkodott, és a mikor a középtanodákban az osztályrendszer divatozván, mindegyik tanár a maga osztályának tanára, igazgatója, éltető, vezérlő lelke volt, s azért sok tekintetben a felelősség terhét viselte; ós végül a mikor minden oly egyházban, mely közép s fensőbb iskolát tartott fenn a maga kebelében, volt elég heverő, vagyis szabad idővel feleslegesen rendelkező, az az oly világi egyén, a kik mint egyháztanácsi s iskolaszéki tagok, e.megyei s kerületi tanácsbirák szivesen résztvettek akár minden héten is az iskolaügyek feletti tanácskozásokban, résztvettek lankadatlan érdekeltséggel napokon s talán heteken át a közvizsgákon, ós így 43