Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-27 / 21. szám

ki, gyakran nagyon is befolyásolva, az igazgatót, a inely kinevezés, mint már az államnál, kivált — fájdalom — mi nálunk „Gang und Gebe," nem ép javára üt ki mindenkor az intézetnek. A protestantismus, mely mindig a haladás és szabad verseny elvét követte, egészen más palládiumon áll, s legkevésbbó mozditaná elő intézeteinek szellem-erkölcsi érdekeit az által, ha mindenben vakon követné az államot. Keresve se tudnánk találni több előnyt, mely e rendszer és gyakorlat mellett szólana, annál többet hozhatunk fel azonban az ambulatorius gyakorlat mellett. Ha már mindjárt az ismétlés vádjába esünk is, de ki kell újból jelentenünk, hogy e gyakorlat mindeneknek előtte a keresztyénség legfőbb elvén, az igazságon, méltányosságon alapul, mely a visszavonás ós titkos ármánykodás élét veszi el, pedig tudjuk, hogy „coucordia res parvae crescunt, diseordia maximae dilabnntur.'£

De azért is jobb ez amannál, mert nevel és képez az intézetnek a patronatus embereket, kiket aztán ha beáll a „non putarem," igazgatókul alkalmazhat, s ekként zavarba sohasem jön, melynek miatta felakndjon a gépezet; a többit sem keseríti, hanem egyenlő mértékkel mérvén, munka-és hivatáskedvöket feszíti, mi által csak intézetének s benne az ifjúság érdekének tesz jó szolgálatot. A mi pedig a hivatal administratiójába való beleélést illeti, mely tagadhatlanul több időt igényel, mindazonáltal a tanár hivatalos becsületéről, hogy igy szóljunk — lévén szó, — hatalmasan fogja ösztökélni ambitiója, hogy mindent elkövessen, miszerint állásának ós a várakozásnak minden tekintetben megfeleljen. A folytonos váltakozás pedig hasonlókép nem szolgálhat hátrányául az intézetnek. Folyvást uj erő uj lelkesedós csak üdén, jótékonyan és előnyösen hathat az intézetre. A mellett pedig ha egyik másik kimagaslik a többi közül, s szívesen viseli a terhet, örömmel deferál a többi collega, miután részesültek a dicsőségben, s jövőre sincs elzárva előlök a nemes küzdtér. Elmondtuk e kérdés körüli nézeteinket egész objectivitással őszintén, sine ira et studio, csupán azon elvtől vezéreltetve, hogy: „győzzön a jobb !"* JESZENSZKY PÁL, fó'gymnasiális tanár. * Közöltük e cikket, mint a nem kis érdekű kérdésnek egyik oldaláról való megvilágosítására szolgáló becses s higgadt dolgozatot, de nem irjuk alá, só't sietünk ezen kérdés másik oldalát megvilágosítani. S z e r k. Azokról az üres templomokról! (Folytatás.) A róm. kath. egyház elvéhez hiven, igen okosan jár el, midőn mereven a holt betűhöz és ceremonialékhoz ragaszkodik. Ott van ennek értelme, mert ezen egyház mély lélektani igazságból indulva ki, az érzéki emberen mint valami hídon át igyekszik a benső emberhez jutni, hogy annak szivével ama külső s az idegeket ellenállhatlanul megragadó mystikus szertartások által eszét is foglyul ejtse. Ezen elvből indulva ki nagyon természetes, ha calculusaira s érdekeire nézve a tudományt és felvilágosodást a tömegeknél veszélyesnek tartja és encyklikáival, syllabusaival elitéli, mert tudja, hogy ha egyszer a betömjénezett és bebölcsődalolt ember feloesult, s szemei felnyílnak, ennek a mesterségesen előállított lelki mámornak, s ezzel együtt az egyház hatalmának s tán lételének is vége! Hanem ő e részben nagy mester, s bámulatos amaz ángolna simaság, ama mindeneket ügyesen kizsákmányoló, még a tudomány vívmányait és a sajtó hatalmát is saját céljaira fölhasználó élelmesség, valamint az a hajthatatlan vas következetesség, melyekkel a stabilismust az egyház hatalma érdekében előnyösen érvényesiteni tudja. Ennek tulaj donitható, hogy mig a róm. kath. egyház hivői özönlenek a templomokba, a prot. templomok csakúgy konganak az ürességtől. Miért? azért mert az érzékek és képzelem, a mystikus istentisztelet által, hol cselekvény, szó, hang és kéz egyszerre beszélnek, mindannyiszor hatalmasan megragadtatnak, szükségévé válik e lelki mámor a kedélynek, mely párosulva az álhit és tudatlansággal, még a sziv nyugalmát is biztosítja a hívőnek, a nélkül azonban, hogy szükségkép építené az erkölcsi embert is egyúttal. Mert hajh ! vajmi borzadalmas gyümölcseit látta már a történelem és társadalom ezen vakhitnek és mystikus cultusnak! De mit adhat a prot. egyház ennek helyébe (a miből ugyan Isten őrizz ! nem is kér) az ő híveinek, a mint még ez idő szerint az evangyelmi tant kezeli ? A betű magyarázatát ? ez a mai nemzedéknek vékony eledel, melynek megerősödött gyomra hangosan a keményebb és éltetőbb eledelt követeli A prot. egyház, mely kell hogy a lélek és igazság odaadó hűséges szolgálatában álljon, ha nem akar meghasonlani elveivel, híveivel és a kor szellemével, nem maradhat soká két oldalú szerepében, az ő érdeke, célja, szelleme egészen elütő a róm. kath. egyházétól, szent elhatározással, de bátran és nyíltan ki kell lépnie sáncaiból, melyekkel körül vétette magát, s haladéktalanul a haladás terére kell lépnie, s ismét megtelnek a templomok, s meleg lesz az egyház s vallás iránti érdeklődés! Ép azért a prot. egyház elve, az evangyelmi tan szelleme, s benne a Krisztus oly egyszerű és világos, ép I azért ellenállhatlan isteni vallásának érdekében, mely I semmiféle csontos dogmákra sem szorult, ünnepélyes óvást