Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-05-20 / 20. szám
onnan merőben kiküszöbölt uj szavakat nagyon sűrűn s többnyire rosszul alkalmazva használgat. P. o. „Bizony ez nem attól vett tanulmány, ki a törvény alapjává a szeretetet — szeretni Istent mindenek felett, szeretni felebarátunkat mint magunkat — tette és a ki oly dönthetetlenül megmutatta.4 stb „Mennél érzelemdúsabb." „Krisztus beszélyében a samaritánusról," „a múlékony kevélytől lényegileg megkülönbözteti/' „gyógyir kénül ebben,* „föld fölötti élet g y ú 1 o n gtassa", „életút a tanfegyelem", „a földi jók m u 1 a t a g voltukat. „Egy ember nagy e s t é 1 y t készite." „Ha minden virágosát leszakasztunk." „Ama hivatalos férfiak közzül egy sem izleli meg e s t é 1 y emet"; „ha semmi esély, semmi halál/' mily ö r ö m z et e s szerencse ! csakis akkor é b r e n y . .. Krisztus e példázatát azzal kezdeményezi, stb. stb. A bibliát is — tán Kámoriból magyarítva olvassa fel a szent leckében. „Mert valaki fölülemeli magát megaláztatik, a ki pedig megalázza : fölülemeltetik." Azt az irtózatos „kell, hogy "-féle mondatszerkezetet nem is emiitjük. Az apa, miként az ajánló sorok tanúsítják, nagy nyelvész volt. A fiú — ugy látszik — nem örökölte e tehetséget. Legalább az uj szavak, melyeket kétségkívül ő szúrt be az eredeti, bizonyosan sokkal jobb kifejezések helyett, ezt igazolják. De egyebet is bizonyítanak, azt nevezetesen, hogy lehet valaki jó nyelvész, de rosz homilia- iró. Bizonyára az ily homiliákra mondja Dobos, hogy olyakat nem kell irni és mondani; mert lerontják a homiliák hitelét. Még azon humánus cél sem szolgálhat mentségül e homiliák gyöngesége ellen, melyet közrebocsátó az ajánló sorokban s a debreceni ev. lapban elmond. „Közrebocsátásukban semmi nyerészkedési vágy nem háborgat, s elégnek tartom, ha csakis a nyomdai költség térül meg. Három feltét alatt lehet megrendeni : 1. a kinek módja van benne — pénzért, 2. a kinek műve van, műveért cserébe, 3. a ki szűk jövedelmű egyh. szolgatársam, fél -díjért vagy egészen ingyen, szeretetből." KOMJÁTY GEDEON. „Protestáns alkalmi beszédtár." Ill-ik kötet. Szerkeszti Margócsy József irsai evang. lelkész. Ara 1 frt 50 kr. Kapható a szerzőnél vagy Rohdcs Ödön könyvkereskedőnél Alberti-Irsdn, Pestmegyében, postahely. (Folytatás) * Következik két esketési beszéd „a p o 1 g. kötött házasság alkalmára," — elseje Garzó Gyula békés-gyomai ref. lelkésztől; másodika névtelen. Az első beszéd előszavában figyelmet érdemel azon hasonlat, mely a hitetleneket, a kik a polg. házasság netáni behozatala alkalmából elérkezettnek látják az időt: a társadalmat a vallás nyűgeiből megszabadítani, mely — ismétlem — ezen hitetleneket egy őserdő lakójához hasonlítja, a ki fölgyújtja az erdőt, hogy nagy világosságot támaszszon, de * Lásd lapunk ez évi 14. számát. 1 a lángba borult erdő fölhamvasztotta az ő saját hajlékát is és családját tönkre tette. Ezen hasonlat elmondása után rátér szerző beszéde tárgyára, mely a következő: „a polg. házasság törvényében a tüzpróbának órája ütött." Nem a polg. házaság intézményét tartja veszélyesnek, csak az érzékiségnek hízelgő alkalmat, mit — ugy mond — e törvény hozand. E beszéd, természetesen, oly házas felekhez van intézve, kik a polg. eskü után templomba jönnek házasságukat megáldatni, s ép ezért a beszédhez alkalmi ima is van csatolva. A második ilynemű beszéd, a polg. kötött házasság után templomba megáldatás végett betért feleket, szeretetre és munkásságra serkenti előbb s azután röviden áldást mond rájok. Helyesen jegyzi meg Garzó Gyula beszéde végén csillag alatt a következőket: „hogy minő álláspontot foglaland el egyházunk, a polg. házasság netaláni törvényesítése esetében s miféle szertartással fogja helyettesíteni a templomi esküt: ma még nem tudhatjuk. Könnyű lesz azonban, a még szükséges mondandókat, annak idejében is e beszéd keretébe beilleszteni." Mielőtt egy uj, t. i. a halotti beszédek szakaszához érnénk, a szerkesztő két szokatlanabb beszéd közlésével gazdagítja gyűjteményét. Az egyik lelkészigtatási beszéd, néhai Elefánt Mihály pesti ev. lelkész- és esperestől, melyet Margócsy József beigtatásakor Kecskeméten 1864. febr. 21-én mondott; a második „lelkész öröm-ünnepi beszéd," melyet Borbély József bonyhádi ev. lelkész s érdemült esperes 50 éves lelkészi hivataloskodásának örömünnepe alkalmából mondott Bergman Lajos izményi ev. lelkész.Sfcokatlanabb beszédek ezek annyiban, a mennyiben az előbbi elmondása rendes körülmények közt csakis esperesek jogához tartozik, mig az utóbbi elmondásához ritka eset ád alkalmat. Figyelemre méltó mindkettő, az első velős rövidsége, a második 1. Korinth. XV. 10. alapján szép dispositiójánál fog ?a, mely igy hangzik: „az apostoli örömszózat örömaggastyánunk szájában." 1-ör „Isten kegyelme által vagyok a mi vagyok" s ezzel ő tesz mi előttünk tanúbizonyságot, továbbá 2-or „És az ő kegyelme nem volt hozzám hiába való" s erről ő kiván mi tőlünk tanúbizonyságot. Ezek után áttérek a temetési beszédekre. A temetési beszédek e kötetben hat szakaszból állanak, u. m. gyermekek felett 5, i f j a k 4, k özépkoruak 8, ö r e g e k 6, özvegyek 2, végre hivatalos egyének felett 2, összesen tehát 27 beszédet tartalmazva. Ezen beszédek alakra nézve különfélék, vannak ugyanis templomban és udvaron mondandók. Amazok hosszabbak, rendszeresebbek, eme! zek rövidebbek, de mégis olyanok, hogy egy templomi í beszéd alapjául szerencsésen vehetők, a mennyiben leg-