Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-06 / 18. szám

szeretet, továbbá a politikai és a hit lelkiismereti szabadságért való lelkesülés. Az irgalmas samaritánus nem fontolgatta magában, hogy hiszen ez egy zsidó, a ki előttem vérében fetreng, a ki ha egészséges volna, elfordítaná tőlem mint megvetett samaritánustól szemeit, megvetne engem, s a hajlékot, melyben én tartózkodom. Nem fontolgatta, hanem segített a szükségben levőn. A valódi emberi sziv mindenkor kész a nyomorban levőnek menedéket nyújtani; a betegeknek van szükségük a gyógyító orvosra. Épen Magyarország ifjúsága nem nézhette s nem volt szabad néznie hivalkodó szemekkel, a mint a sas vértől csepegő karmait a megsebzett vad húsába akarja vágni ; talpra kellett ennek állni, hogy a mennyire teheti, az orvmadarat elrezzentse. A valódi férfias becsület azt hozza magával, hogy az erős csak erős ellenféllel szálljon szembe, nem pedig, hogy egy egészséges rontson az ájultra. Másik kútfő a politikai szabadság iránti lelkesedés. A politikai szabadság, igaz, hogy ismeretlen volt Törökországban egészen a legújabb időkig és még ha szabad volt is a török férfi, de leigázva voltak s részben vannak még ma is rabszolgái és rabszolganői. De ennek dacára ne csodáljuk, ha a szabadságért lelkesülők rokonszenvet tanúsítnak Törökország iránt, mert nem ez volt-é, a ki 28 évvel ezelőtt a halálra keresett, vérig üldözött hőseit a szabadságharcnak tárt karokkal fogadta, a hozzá menekült magyarok-, lengyelek-, s németekről testvériesen gondoskodott, midőn bebizonyította, hogy ő a férfias bátorságot s hazaszeretetet mennyire tudja becsülni, s midőn készen állt, hogy inkább kardot ránt az idegenek oltalmazására, hogy sem azokat fenyegető szomszédainak kiszolgáltassa. Hogyan ? hát elfeledkezhetnének erről a magyarok és németek ? De lelkesedésünknek van még egy szentebb forrása is, s ez a hit és lelkiismeret szabadsága iránti szeretet. Saját országukban ugyan gyenge tanúságát adták a törökök a lelki szabadság iránti figyelmüknek, de annál feltűnőbbet Magyarországon. — Itt a mely falvak és városok felett a félhold fénylett huzamosb ideig, nem csak akadálytalanul tenyészhetett, de még terjeszkedhetett is az evangeliomi hit; mig ellenben a mely vidékek a Ferdinándok s I. Leopold katonái uralma alá jutottak, azokban az evangélikusok fosztogatása s üldöztetése napi renden volt. Azon fejedelmek, kik a törökök védelme alatt Magyarországon hódításokat tettek, mint Bocskai, Bethlen, Rákóczy, ezek mindanynyian magukkal hozták az evangeliomot is, s nyomaikban gyökeret vert a hit és lelkiismeretbeli szabadság. A német és magyar ajkú lakosai hazánknak találnak elég sok emléket a történelemben, melyek a törököket a lelki szabadság védelmezőiként tüntetik fel, mig a német császárok, kivált a 17-ik században annak a leghevesebb üldözői voltak. Ezen korból származik a magyaroknak a németek elleni gyűlölete és átka, de a mely átok nem a becsületes szorgalmas német munkásnak, nem a magyar állam néinet ajkú polgáránek fejére szóratik, hanem illeti azon osztrák németeket, egykori császári vezéreket, kormányzókat és a Bach-korszakbeli német-cseh hivatalnokokat, a kiknek nevével és emlékével azon szerencsétlen idők emléke össze van forrasztva. Eddig az „Ev. Kirchenzeit." cikkje, kiegészítéséül ennek — ha bár nem tartozik is a »Külföld" rovata alá, ide igtatjuk Jókainak a fővárost meglátogató török vendégek tiszteletére rendezett társas ebéden mondott pohárköszöntésének egy pontját. „Európának egyik legkulturképesebb faja — mondá —lakja azon országot (Spanyol) mely midőn kiűzte területéről a mohamedánokat, kiűzte onnan a jóllétet, a művelődést, a tudományosságot, és kapta helyette a szent inquisitiót. Mi magunk t. i. a magyar nemzet, vallásszabadságunkat, reformátiónkat azon korszaknak köszönhetjük, melyben Törökország meghódoltjai voltunk. Culturánk tényezői, főiskoláink azon korszakból keletkeznek. A vallási türelmesség, a nemzeti fejlődés iránti érdeklődés példaképe volt az, ki bennünket meghódított és akkor midőn meghódított, védelmezett az autodafék ellen." IRODALOM. Egyházi beszédek templomi és temetési használatra. Irta Lukács Ödön, nyíregyházai ref. leik. s a felsőszabolcsi e.-m. egyik tanácsbirája. Nyomatott Sárospatakon, 1877. Megrendelhető Klein Alfréd könyvárusnál S.-A.-Ujhelyben. Ára 1 frt 80 kr. Közönséges egyházi beszédek, Lukács Ödöntől. U. o. Ara 1 frt 20 kr. JézUS példázatai homiliákban. Pazar József szalókai reform, lelkész, később ungi esperes után, közrebocsátja Pazar István ághteleki ref leik. II. füz. Sárospatak, nyom. Steinfeld, a főisk. betűivel. Megrendelhető szerzőnél Ághtelek u. p. Csap. — Mind három művet közelébb bővebben fogjuk ismertetni. KÍS török tolmács, vagyis török nyelvtani és társalgási vezérfonal. Magán tanulásra s keleti utazók számára irta Dallos Gyula. Budapest, 1877. Lampel Róbert. Ára 80 kr. A 8 és fél ivre terjedő kis munka csinos kiállítású, ügyesen van irva, s olyanok számára, kik komolyan akarnak a török nyelvvel foglalkozni, előkészítőül igen ajánlható. Mostani viszonyaink között különben bizonyára széles elterjedésnek fog örvendhetni. KÜLÖNFÉLÉK. * 0 felsége a kebele-szt-iványi helv. hitv. egyházközségnek leégett temploma felépitésére, magánpénztárából 350 frtnyi segélyt adományozott. * A tiszáninneni egyházkerület közgyűlése f. hó l-jén vette kezdetét, Kun Bertalan és B. Vay Miklós