Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-06 / 18. szám

dallamaik ujjabbakkal cseréltettek ki, erdélyi hitrokonaink is a CXLVI. zsoltár dallama helyett ezen temetési ének dallamát „Oh áldandó szent Háromság" használják • a „Recueil de Psaumes et Cantiques" cimü énekkönyvben azon kivül, hogy a zsoltárok nagy részben hiányoznak, némelyek, mint a LXXXIX. két dallami sor hiányával vétettek/öl. A cikkiró által fölemiitett németalföldi Énekeskönyv, mely Jorissen Mátyás lelkész által újíttatott meg, az 1839. évi kiadás szerint előttem is ismeretes, ebben azon sajátságos eljárás tapasztalható, hogy a dallamok a régi négyszögű hangjegyekkel tétettek föl és a G kulcs szerint állanak, mi azt látszik igazolni, hogy a C kulcs még a cikkiró által fölemiitett helyen sem használtatik többé, annál inkább képtelenség azt hinni, hogy az a föld kerekségén, az ángolok s scótok kivételével mindenütt használtatnék. — Megengedem, hogy a Jorissen által megújított Énekeskönyv, melyet Jiilich, Cleve, Berg és Márk egyesült tartományok református hivei használnak, teljesen célszerű berendezéssel bir, s a változtatások igen csekélyek, mert a közlő szerint csak 4 Zs. szenvedett változtatást, — alább a cikk folyamán pedig azt állítja, hogy 65. Zs. uj dallamot nyert, tehát ama 4. Zs. csak szövegileg módosulhatott, — de elég nagy változtatás az, ha 65 darab Zs. más dallamot nyert, vájjon ezen változtatás által nem rendült e még hitük a Zsoltárok iránt a németalföldi anyafiaknak ? bizony nagyon gyenge és gyarló hit lehet az, melyet a tökélyesebbre való törekvés is megingat! Nem hagyható figyelem nélkül a szerkesztőségnek egy csillag alatt tett jegyzéke, melyben azt állítja, hogy a dallamok rythmizálása kiforgatná népünket eddigi éneklés módjából ! A ki honunk különböző vidékein hallgatta főleg kissebb gyülekezeteink templomi éneklését, tapasztalhatta, hogy az hasonlít igen sok helyen a dadai énekléshez, mely voltaképen a szó valódi értelmében éneklésnek komolyan nem mondható, az ily éneklést ki is kell forgatni, azaz ujjá, meghatóbbá tenni, de nem a rythmusok eltörlésével. A rythmus egyik fő kelléke, alkatrésze a dallamoknak, ez által nyernek alakot, kellemet, változatosságot. Ha a dallam hangjai egyforma időérték szerint, a szöveg béltartalmára való tekintet nélkül, amúgy vásári koldusok módjára ejtetnek ki, mi megható van abban ? Ha a nyelvekben a rövid és hosszú hangzók nem váltakoznának, mi kellem volna a beszédben ? Mi tenné azokat zengzetessé, mi kölcsönözne nekik erőt, bájt ? A francia énekes könyvekben lehető hűséggel meghagyattak a dallamok rythmusai, meghagyta azokat a jeles Ebrárd superintendens is az általa összhangositott Zsoltároknál, és pedig oly nagy elővigyázattal, hogy a hol valami kis változtatást tett azokban, mind kimutatta. De már a legújabb zürichi énekeskönyvben, mely német szövegű, a rythmusok eltöröltettek és nincsen is azokban meg azon belerő, határozott kinyomat, hatás, mi a szerző Groudimel által céloztatott és számba vétetett. Akár énekeljük pedig rythmus szerint, akár nem a felveendő dallamokat, azokat rythmusaiktól legalább az átírásnál megfosztani nem áll jogunkban, ősi kincsek azok, melyeket tartozunk liiven megőrizni, mint emlékeit egy vallásosabb kornak, és ha semmi egyéb nem inditja erre azon urakat, kik azoknak eltörlését indítványozták, legalább kegyeletből, a szerző iránti|tiszteletből illő volna ebbeli szándékukat megváltoztatni. ! ! A küldöttség jelentésének második pontja : „A 150. zs. egészen uj átdolgozása pályázat utján eszközöltessék, pályadíjul 600 darab arany kitűzése javasoltatván. r Az „Észrevételek" írójának e pontra vonatkozó nézetét én is osztom. Azt azonban nem foghatni meg, hogy mikor gyülekezeti énekeskönyvről van szó, miért foglaltatik össze a 150 zsoltár ? Szerintem a kinek fogalma, józan belátása van arról, hogy a mai keresztyéni állásponton, s a jóval fejlettebb egyházi életet is tekintetbe véve, mily beltartalmunak kell lenni egy gyülekezet szellemi miveltségéhez és méltóságához illő énekeskönyvnek, az a 1.50 zsoltárt nem emiitheti fel átalában, mert abban 777 vers annyira anyagszegény, hogy nincs a világon költő, ki azokból —• ha eredeti szövegből fordítaná is — gyülekezet számára való énekeket tudna teremteni ! ! ha pedig létezik, akkor, ha oly mérvüleg átfordítja azokat, hogy minden kellékeivel birnak egy khorál éneknek, a 600 darab arany csekély jutalom ; de oly szövegeket, melyeknek héber őstörténelem, nemzeti és egyéni küzdelmek s gyarlóságok a tárgyai, melyeknek egy gyülekezet lelki buzgóságával s lelki szükségeivel semmi összeköttetésük nincs, gyülekezeti és nem magánosoknak való énekekké varázsolni teljes lehetetlen és képtelenség. Álljon és maradjon a 150 zsoltár a maga eredeti valóságában ott, hol jogosult helye van, t. i. a bibliában, de oly nemű áttétellel, mint az énekeskönyvben van, többé már nem szerepelhet. Van az »Észrevételek" Írójának egy merev állítása, t. i. hogy „a Zsoltárok Isten igéi." Kérdem, talán azért, mert eredetileg a biblia alkatrészét teszik ? lehet, hogy ott Isten igéi, de az énekeskönyvi zsoltárokról átalában ezt állítani vakmerőség. Lássuk csak, van-é az itt például bemutatott szövegekben Isten igéje : 1) XVII. Zs. 5. 6. 7. v. XXII. Zs. 4. 6. 7. 8. 11. XXIX. Zs. 3. v. XXXVIII. Zs. 5. 6. 7. 8. 10. 11. 12. 13. 14. 16. 17. stb. XLI. Zs. 3. 4. 5. XLV. Zs. 5. 6. 7. v. LV. Zs. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. LVHI. Zs. 1. 2. 3. 4. 5. v. LX. Zs. 4. 5. 6. LXIX. Zs. 10. 11. v. LXXIII. Zs. 2. 3. 4. 5. LXXIV. 5. 6. 7. 13. 14. LXXV. Zs. 2. 3. 5. Az egész LXXVI. Zs. LXXVIII. Zs. egészen. LXXIX. 1. 2. 3. LXXX. Zs. 6. 7. 8. LXXXIII. Zs. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. LXXXIX. 5. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. stb. XCIV. Zs. 2. 3. 4. XCV. Zs. 5. 6. 7. CII. Zs. 3. 4. 7. CIV. 9. 11. 13. CV. Zs. 4-től a 24. versig. CVI. Zs. 4-től a 26. versig. CVII. Zs. 2-től a 22 versig, 36