Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-06 / 18. szám

Huszadik évfolyam. 1®. sas. Budapest, 1877. május 6. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Előfizetési d.ij: Hirdetések dija KIADÓ-HIVATAL: Vili. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij Teljes számú példányokkal mindég szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök a mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. "iM A zsinattartás kérdéséhez. „Egy határozott lépés a zsinattartás felé." Ez a címe egy 8 lapra terjedő külön lenyomatnak a „Magyar Prot. Egyli. és Isk. Figyelmező" 1877. májusi füzetéből, melyet Révész Imre irt és hozzánk is beküldött. Előadja e kis műben szerző, hogy a tiszántúli reformált egyházkerület folyó évi ápril 19-dik és több következő napjain tartott közgyűlésén végzésileg kimondotta, hogy óhajtja és akarja egy alkotmányozó nemzeti zsinatnak minél előbbi összeillését. Minthogy pedig egy alkotmányozó nemzeti zsinat célszerű, s óhajtott létrejövetelét még csak képzelni sem lehet anélkül, hogy a zsinattartás helye, ideje, a zsinati tagok száma s választásának módja s más eféle dolgok, jó előre közegyetértéssel s kötelezőleg meg ne határoztassanak, s minthogy ezen meghatározás az egyes egyházkerületi különleges gyűlések által csak sok idővesztegetéssel ós igen nehezen lenne elérhető : tehát, a tiszántúli egyházkerület említett gyűlése a maga részéről azt is elhatározta, hogy a zsinati előkészületek megtétele végett, egy oly egyetemes értekezlet vagy konvent üljön össze, amely ez ügyben teljhatalommal birjon s véglegesen határozhasson ós intézkedhessék, e konventre a tagokat meg is választotta oly számban, mint azt 1873-ban az akkori egyetemes értekezlet javallotta, t. i. hogy a konvent 50 tagból álljon, kik közül tizet az öt püspök s öt főgondnok tesz, negyven pedig képviselő az egyes egyházkerületek részéről, nevezetesen: dunamellékről 6, dunántúlról 6, tiszáninnenről 6, tiszántúlról 14, Erdélyből 8. Ezen legközelebb tartandó konventre nézve kifejeztetett az is, hogy annak tagjait szivesen látják Debrecenben s az ottani hitfelekkel együtt őket magyar vendégszeretettel fogadni mindenkor készek lesznek. E nevezetes határozat közlése után a füzet hátralevő részében szorzó annak bebizonyításával foglalkozik, hogy az egyház történelem tanúsága szerint nem azoknak van igázok, kik határozatképes konventet sürgettek, hanem a tiszántúli egyházkerületnek, mely kötelező konventi határozatokról tudni sem akarván, mindég zsinattartásra utalt. Ha e fejtegetéseknek az a céljuk, hogy minket, kik szintén történelmi adatokra hivatkozva, a konventet is határozatképesnek óhajtottuk, a zsinattartás ügye iránt kapacitáljon : akkor olyan munkát végzett, melyről azt szokták mondani, hogy a Dunába vizet hord, mert nekünk utoljára mindegy, akár konventnek, akár zsinatnak nevezik azt a gyűlést, mely annak a mi oldott- kéveszerü állapotunknak véget Ígérkezik vetni, csakhogy legyen meg elvalahára az az egyetemes szervezet, mely mint keresztyén alapon nyugvó mű, bizonyára első föladatának fogja tekinteni, hogy az erők központosítása folytán a gyöngébb egyházakat segíthesse s azokat rendeltetésük teljesítésére képesítse, az elszórt tagokat egybegyűjtse, s a szellemi erőket kellő alkalmazás által értékesítse. Egy határozatképes, oly konvent eszméje, mely a zsinati előmunkálatok megtételére ad hoc összeül, mindenesetre szerencsés expediensuek mondható, amenynyiben 35