Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-29 / 17. szám

Huszadik évfolyam. Vtt. mm. Budapest, 1877. április 29. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIAD Ó-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Előfizetési d.i]: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. ÜflgT* Teljes számú példányokkal mindég szolgállxatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előíizetésök a mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. Protestáns egyházunk jelene, i. Megnehezült az idők viharos járása felettünk. A hitközöny egyre dagadó hullámokat vet. Már a templomok küszöbeit mossák a habok. Az oltár hivei oszladoznak, egyre kevesednek. A vallásos lelkesedés fája, mely hajdan oly nemes gyümölcsöket termett, gyász fűzként bocsátja alá búsuló lombjait. Ama szellem, mely hajdan a kövekből is teremtett fiakat Ábrahámnak, a szellem, mely ez előtt egy pár századdal megifjitotta a vén Európát, uj életre költé a szunnyadó erőket, uj elvek, eszmék szerint átalakitá az egyházi és polgári társadalmakat, ez a szellem kihaló félben van. A Sión várai felett a materialistikus világnézlet harsogtatja trombitáit; és a hivók szent serege inkább gyönyörködik e trombiták csengő-bongó hangjaiban, mint az egyházi énekek mélabús szelid dallamaiban. Oszlunk, veszünk, pusztulunk. Az épület kapcsai, a kor romboló irányzatánák hatása alatt, már ropognak is. Egy tragikai művész, egy Salvini, egy Patti Adelina művészi játékának megtekintésére ezrenként tódulnak az emberek: a szegény prédikátor örül, ha a délutáni katechizáción, kéthárom embert lát aludni. A budapesti nemzeti casino Patti tiszteletére banquettet rendez s e célra azonnal 1000 frt gyül egybe; óh, de sok szép buzditó beszédnek kell elhangzani, mig e szép öszszegnek csak fele is egyházi és iskolai célokra egybegyűl. És megjegyezzük, hogy mi e párhuzamot koránt sem azért vontuk, mintha a szép művészetek ügyének lelkes felkarolását kárhoztatnók: hanem azért, hogy az egyházias szellem hanyatlására ez oldalról is rámutassunk; hogy kitűnjék ebből is, hogy az ember azért, a mit szeret, a minek erkölcsi súlyáról s horderejéről igazán és bensőleg meg van győződve, azért tud még ma is lelkesülni és áldozni. Az egyházi élet, a vallásos lelkesedés tagadhatatlanul hanyatlásnak indult.' Mi e kórtünemény oka ; hol feküsznek a vallásos közönyösség méregfájának gyökérszálai ? Mi annak oka, hogy a Krisztus világmegváltó eszméi, a helyett, hogy bensőleg egyesítenék, a hit lobogója alatt külsőleg egyesült hiveket, inkább egyre távolabb lökik egymástól azokat s egyesülés helyett szülnek szétválást; egy célra törő egész helyett parányokra bénított tehetetlen frakciókat; széles látkörben mozgó, nagy arányokban működő egyetemesség helyett szülnek egy, a falu tornyához tapadó, semmi nagyra nem képes pártikulárizmust ? Mi ezen kórtüuetek oka; valláserkölcsi életünknek egykor üde lombú fáin, hol vették magokat a hit közöny, a stag náció, a testvértele n gyűlölet, a szétszakadozottság rút férgei? ! E kérdésekkel mindenesetre tisztába kell jönnünk, ha a mai egyházi állapotok gyökeres átalakítását eszközölni férfias, szilárd akarat s eltökélés van bennünk. — Mi, a szabadelvű irányzat emberei, csak gondolkodva adhatunk ezen feltett kérdésekre feleletet; 33