Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-22 / 16. szám

az embereknek. . . . Pezsdüljön meg a társas élet vidámsága vonzólag és lelkesítve, mint megpezsdült Kánában, és ha öröm lesz a Krisztussal, mindjárt kevesebben fogják keresni az örömöket a Kr. nélkül!" Vagy „szabadság a vallásban" (Gal. V. I.) Ez igék nem csak a régi idők embereinek szólnak, hanem szólnak nekünk is. A keresztyén vallás felvilágosulj szabad és eloretörekvő szelleme szól azokban Pál apóstól ajka által. Méltó tárgya tehát az a vallástanitó székeinek ma is, sőt épen napjainkban az, midőn a ker. egyházak kebelében ismét megindult a harc a szabadság zászlója alatt a régi igák ellen. Benne vagytok e harcban ti is K—k! és gyönge erőmmel benne vagyok én is, védve azt, amit igaznak tartok és küzdve az ellen, ami a régi szolgaság igájára emlékeztet. De hogy megérthessük hát, hogy meddig terjed szabadságunk jogos határa és hogy átalában az eszmék küzdelmében a helyes irányt szemünk elől ne tévesszük, megmagyarázom előttetek Pál apostol intő szavait és pedig: 1. Mit kell értenünk a szolgálat igája alatt, melylyel nem kell magunkat köteleznünk? 2. Mi az a szabadság, melyet a Krisztus adott s melyben meg keli állanunk ? 1. A szolgálat igája, melytől Pál a galatákat óvja, a zsidó vallás betűiben, külsőségeiben és az egyház papuralmi intézményeiben állott — „de mit tartozik mindez mi ránk ? kérdhetné valaki; mi protestánsokul nem ismerünk sem hitkényszert, sem lelkiismeretbeli szolgaságot; a mi lelkünk szárnyalhat magasan, szivünk doboghat szabadon, ki köthetne meg minket? Igaz, igy van k-k! vallásunk szelleme a gondolat és lelkiismeret szabadságára utal; de lehetnek közöttünk is, akik jobban ragaszkodnak a betűkhöz, mint a lélekhez és igazsághoz ; lehetnek, a kik nagyobb becset tulajdonítanak a korlátolt hitcikkelyeknek, mint az egész evangyeliomnak; lehetnek, akiket az igazság megismerésének, a felvilágosodásnak lelke nem sürget mind előbbre és magasabbra . . . igák, láncok ezek is; el ne bízzátok azért magatokat, hanem inkább harcoljatok ellene, hogy gondolatotok szabadsága a közfelvilágosodásban, lelkismeretetek szabadsága a közerkölcsiségben teremjen jó gyümölcsöket, stb. 2. De mi hát azon ker. szabadság, melybe n meg kell állnunk? Itt is vannak határvonalak. A ker. szabadság szabályozói, mint örök vallási igazságok : az Isten létének, erkölcsi valóságunknak és lelkünk halhatatlanságának hite. — A ki e háromságot hiszi, bármint vélekedjék is a betűkről és hitágozatokról, de a vallás szivében és lelkében van. Ezen korlátokon belől én nem féltem a vallást semmi vizsgálódástól. A napot nem veszi el semmiféle zivatar, a vallás örök igazságait sem dönti meg a lelkekben semmiféle támadás. Ide hát vallás őrei! ide minden ember, ki aggódik a vallásos élet hanyatlásán ! Ne a szelek ellen harcoljatok, mert azokat föl nem tarthatjátok, a szél a hová fúni akar, fú ; hanem adjatok a hitnek erőt és támaszt, hogy megállhasson a viharban ; vessétek elébe a támadó korszellemnek az örök igazságokat, és ti lesztek a győztesek, mert ami Istentől van, ki győzhetné azt meg ? A szolgai állapotot már megértük, mi gyümölcsöt mutat az fel ? A régi idők fegyvereivel már harcoltunk, de hát hol a győzelem ? Mutassátok meg, mit termett a tér, melyet egyedül uraltatok s szolgáitokkal törettetek ? A hitlenséget és közönyt, a vallásos élet eme burjánait, melyeket most fel kell gyújtani nyomaitokon a lélek kettős tüzével, ha Istenünk ugy akarja! E kettős tűz a szabadságban van, mint egy ujjá teremtő lélekben, vagy sehol sincs egyebütt. „Szabadság a polgári társaságban® (2 Kor. III. 17) vagy: „Az isteni tiszteletről" (1 Kir. VIII. 27—40) „Intés az egyház iránti hűségre" (Zsid. X. 19 — 31.) mind, mind azon magaslaton állanak, melyet a kor szelleme s mivelt hallgatóság kívánhat egy protestáns lelkésztől. Ide kellene írnom egy-egy beszédét egész terjedelmében, ha teljesen méltatni akarnám Fejes gondolatok,józan, el nem fogúit eszmék- s egészséges világnézetben gazdag műveit. Lehet, hogy vannak, kik azon iránynak, melyet Fejes követ, nem barátjai, de csak azért, mert nem olvasták őt. A ki olvassa, bizonyosan megkedveli; nem csak, hanem gondolkodni, eszmélni fog. Ezért méltán ajánlhatjuk őt, mint érdekes tanulmányt, még az ellennézetűeknelc is ; — azoknak pedig, kik nem idegenkednek az uj kor eszméitől, kik a világosságot óhajtják, mint a józan, felvilágosult elvek legtehetségesebb egyh. beszédiróját, legbensőbb barátul. Azt azonban ki kell jelentenem, hogy minden érdemei mellett is lelkiismeretlenségnek tartanám, ha amit Fejes Sátoraljaújhelyen s egyébütt, mivelt közönség előtt elmondott, azt ugyanazon módon elmondaná bárki is ; nem a tárgy, az eszmék s gondolatok, hanem a nyelvezet miatt. Az irály, mint a közlött töredékekből is látszik, nem valami sallangos, szónoki képletekkel bővelkedő ; de nem is népies. Hanem azon körnek, melyben e beszédek — különösen egynémelyike — elmondatott (papavatás, zászlószentelés, kerületi gyűlés, prot. egyleti gyűlés stb.) teljesen megfelel. Hogy mennyiben követi Robertsohnt, annak megítélését illetékesebbeknek hagyjuk — sőt a beható bírálat érdemét is másnak engedjük, mi csupán ösmertetni akartuk futólagosan az irányt és irályt. Mindenesetre megérdemli, hogy mint ez évtized legjelesb terméke a prédikáció irodalomban, tüzetesen és behatón megbiráltassék, mit alulirott csak azon esetben tesz, ha más illetékesebbek agyon hallgatnák. KOMJÁTHI GEDEON.