Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-22 / 16. szám

Fejes István egyházi beszédei. A hirdetések rovata jó ido óta emlegeti Fejes egyh. beszédeit; de a birálat — tudtommal — még idáig nem beszélt rólok. Az agyonhallgatás minden tehetségre nézve sokkal leverőbb, mint a legkeményebb kritika. Fejes pedig, ki rövid 2 év alatt 3 kötet egyh. beszéddel gazdagitá prédikáció-irodalmunkat, valódi tehetség s méltóbb sorsra érdemes az agyonliallgatásnál. Igyekszünk a mulasztást kipótolni, s műveit ezennel, habár futólag, ösmertetni. Még a rövidéletű „Kecskeméti Lelkészitárban" feltűnhetett a többi dolgozatok közt szép, de nem sallangos irályával. Önálló műveivel is ép ugy kitűnik ujabbkori — eddigi —• társai közt. Méltó volna mindegyik egyh. beszédet külön érinteni; de aligha rendelkezik a t. szerkesztő úr annyi térrel, miután a 3 kötet összesen 88 beszédet tartalmaz. Azért nézeteimet átalánosságban mondandom el. Mindenek előtt légy tisztába nyájas olvasó, hogy melyik theol. irányhoz tartozó e. beszédiróval van dolgod. Végy bátorságot és ne retten] vissza, midőn nyiltan kimondom, hogy ő a szabadabb eszmék bajnoka. Ne ródd ezt bűnül, sőt érdemül. Jóllehet régibb kedvenc e. beszédiróid nézetei véredbe annyira átmentek, hogy csak azt tartod helyesnek, amit azok irtak ; de ha annyi fáradságot nem sajnálsz, hogy Fejes ugyanazon tárgyú beszédét is elolvasd: egy uj világ nyilik föl előtted, melyben az eddig felhők által eltakart tárgyak szép vi lágosságban tűnnek elő. — S nem óhajtod-e ezt? Az ujvilág-részt nem kivánod-e látni ? megpróbálni mindeneket s a mi jó azt megtartani! Egyébiránt ne félj, hogy idegenül érzended magadat. Oly szép, értelmes nyelven beszél veled ez a Fejes, hogy lehetetlen meg nem barátkoznod vele. Eleinte a nyelv, utóbb az eszmék, a gondolatok tetszenek meg. A nyelv, az irály nem mondható népiesnek, azaz olyannak, a milyet az együgyü falusi néppel szemben használnunk kellene. De a ki Zomborit, Szászt, Tompát, Révészt azon módon elmondja, sokkal nagyobb vagy legalább épen azon joggal használhatja Fejest. Vagy aki hozzá szokott a „gyűjtemények", „tárak" nyakatekert szörnyűségeihez, s azt hiszi, hogy népét is fölemelte azon magaslatra, melyen — némelyek szerint — az egyh, beszéd irályának állnia kell: az ilyeneknek Fejes valódi gyógyszer ; megromlott , beteg nyelvérzékét ujjászüli. Nyelvezete nem népies — mit indokol azon körülmény, hogy Fejes megyei központon, nagyobb részt intelligensekből álló fényes gyülekezet papja, de magyaros, érthető, világos ós vonzó. — Tanulmányul szolgálhat a magasabb irály után törekvőknek, s például arra nézve, hogy mikép lehet és kell művelt közönség előtt, kiváló ünnepélyes alkalmakon, sallangok és üres phrasisoj kül s mégis szépen beszélni. m égin i ns ha ajánl-Három kötet egyházi beszédei közt az első füzet első beszéde az, mely kivételt képez nyelvi tekintetben. És a népies hang! egyszerű gyermekded és szép. A többi már fentebb szárnyal s különösen a 2-dik kötet már művészi irályává emelkedik, a nélkül, hogy szűnnék magyaros lenni. Ehez járul aztán a tartalom, melynek den lapján egy-egy eszme, megkapó gondolat, a művészies irályt bátran ajánlottuk : méginkább hatjuk a béltartalmat tanulmányul. — Ugy hiszem, hogy az egyh. beszédek célja nem csak az, hogy a melyik megtetszik, leirjuk, betanuljuk és elmondjuk s e szerint velők másokat építsünk; hanem az is, hogy mi lelkészek magunk is épüljünk általok. Teljesen igaza van azon jelesünknek, ki azt állitá, hogy a mi fejletlen theol. irodalmunkat szépen virágzó prédikációirodalmunk fogja megteremteni. Azon tantételeket, melyeket az iskola padjain elsajátítottunk, az egyh. beszédek által sokszor egészen más oldalról látjuk megvilágosíttatni, s ezzel eszmélkedésre, gondolkodásra vagyunk utalva, lát -körünk szélesbül, önállóságunk fejlődik. Igen bő alkalmat, nyújtanak pedig az elmélkedésre Fejes egyh beszédei. Noha azt tnondtam, hogy egyenkint tér és idő nem engedi ismertetésöket, bizonyításul mégis kénytelen vagyok legalább néhányat részletezni. Az első kötet első beszédére már hivatkoztam. Újévi beszéd az ezen textus felett: Mikor Jézus a várost látná, síra (Luk. 19.41.) „Jézus könyez a j övendőn," ez a tétel. Megható szép bevezetés után, így jelzi beszédének fonalát: ,,Jézus a multat vizsgálta, könyezett a jövendőn; tanuljunk meg tőle mi is ily nemes szorongással s elmúlt életünk folyamának éber emlékezetével tekinteni a jövőbe. Ez lesz újévi tanításom célja, kisérjen szives figyelmetek". — S szól az 1-részben átalános szempontból: mi jövendőt várhatnak az államok, társadalmak; a 2-részben „tekintsünk be saját egyéni multunk folyamába," — s ennek alapján látni fogjuk, hogy mi vár reánk a jövendőben „Én a Jézus látásával nem birok, de erkölcsi érzetem világánál mégis látom jövendő sorsát annak, ki a becsület útját elhagyva, martalékból táplálkozik s ember társainak romlásán s bukásán épiti fel a maga szerencséjét, és e jövendő : a pillanatnyi fölemelkedés után, pusztulás és porbaomlás." stb. Tekintsetek hát kebletekbe. Hasztalan kivánjuk, hogy az uj éviegyen boldog, ha e boldogság számára nem építjük meg az oltárt az erényhez, a szeretethez, szóval Istenünkhöz megtérő sziveinkben. Ez az alap. A bűn és vétek szüleményein keresztül gázol az idő, kő kövön nem marad azon tetteinkből, melyeket az erkölcsiség oszlopai nem támogatnak; de idővel és viszontagságokkal dacol bennünk azon nyugodt és nemes érzés,',hogy emberi tisztünket igyekeztünk betölteni." stb. — Csak az eszmemenet s a felfogás sejtetéseül közöltük e hézagos vázlatot. Az beszédet kellene ide Írnunk, hogy kitűnjék az egész s eredetisége. bölcs ember öröme" e kötet 2 dik be-