Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-15 / 15. szám

Exmitti sünt deputatura Ut vigesimo oktavo Ab ecclesia Kis-Salló *Illic occupato Templo Transeat manente nullo. Hac septimana est faetum In hoc cottu actum In religione cultum Audivimus prohibitum. Sunt duo ferme secula Quibus possidemus templa Quo modo nobis adempta, Oh, tristissima tempóra ! Ministri exulantes: Rever. D. Sámuel A. Kocsi. Senior V. D. M. Kis-Salló. Paulus Semberi M.-Málos. stb. stb. 15 prédikátor, két lévita, 4 rektor. NominaEccles. occupatar. et parochia r u m: Kis-Salló, Málos, Ágó stb. 21 egyház." E gyászlap után „R u d i s d e 1 i n e a t i o rerum ab anno 1733 gestarum" következik s terjed az 1748-dik évig. Ezentúl egyházlátogatási napló 1787-ig. Ez röviden tartalma e becses ereklyének, melyet későbbi kéz „Nr. 5"-el jelelt. (Ugy tudom, hogy Terelmes Mihály 1870-ben elhunyt kisjárói lelkész, ki ajánlatot tett, hogy az e.-megye ezen becses naplóit, melyek közül némelyek részint nagyon elavultak, részint pedig olvashatlan kuszált sorokban irvák, lemásolja; sőt a ..gyengébbek kedveért" a latinból magyarra fordítja s ekként az enyészettől megmenti s hozzáférhetőbbé teszi, bizonyos díjért; de az e. m. ajánlatát nem vette figyelembe.) Ezen „Nr. 5" nyomán az egyes egyházak története az 1688—1787-diki időközből összeállítható. Azonban nemcsak az egyházak; hanoin átalában az esperesség beléletére is világot derít, sőt a szomszéd e.-megyékre vonatkozó adatokat * is tartalmaz s különösen a „Rudis delineatio" a veszprémi és komáromi superintendentiák egyesülésének történetét is részletezi. II. A chron. rend kedveért második helyre teszsziik a „Nro 14"-el jelölt jegyzőkönyvet, melynek — valószínűleg szinte Terelmes által adott — cime ez: „A barsi ven. tractusbeli ekk lésiák inventáriumának jegyzőkönyve". Tartalma azonban nem csupán leltár, hanem helytartótanácsi leiratok másolata, melyekben vallásgyakorlat engedtetik az egyes gyülekezeteknek. (1783—87.) Ezek után következnek az egyes egyházak leltárai. A „Nr. 14"-ből kiderül nemcsak vagyoni állapota az egyházaknak, hanem az is, hogy melyekben volt folytonos vallásgyakorlat megszűnés nélkül. Varsány, Bori, Peszek, Fegyvernek artikuláris helyek voltak; nem ilyenek, de azért mégis háborgatás nélkül fenállottak a többi honti egyházak : G.-Kis-Kálló, Kis-Ölved, Tergenye. III. A „Nro 8"-al jelölt könyvnek cime: „A barsi szent társaságnak jegyzőkönyvetskéje, melyben midenféle ügyesbájos dolgok kezdettek feljegyződni, a N.-Szécsen tartatott közönséges gyűléstől fogva, mely volt 1790-dik eszt. pünköst havának 26 napján a következendő személyek jelenlétekben u. m." stb. Ez az e.-m. gyűlések jkve; terjed 1810-ig. Az 1810-túl, tehát a jelen század elejétől a legújabb időkig terjedő jkönyvek hány kötetet tesznek s mi számmal vannak ellátva, nem tudom s azoknak ismertetése már nem a régiségek rovatába tartozik. Látni való, hogy a barsi esperesség naplói 1655-től kezdve vezettetnek. A legrégibbet (az 1655-ről valót) a mult évben ismertettem, melylyel együtt tehát 4 darab történeti becses adatokat tartalmazó ereklyéje van. Érdekes volna tudni, hogy a többi egyházmegyék vannak-e csak ennyire is szerencsés helyzetben? Megvannak e hivatalos jegyzőkönyveik avagy csak a XVII-dik század közepétől kezdve ? Azt hiszem, hogy nt. szerkesztő úr örömmel engedne tért az ily közleményeknek; legalább megtudnók, hogy hol s mennyi kincs hever használatlanul. Napfényre kellene hoznunk, uraim, mig nem késő, e kincseket! Itt volna tán ideje, hogy negyedfélszázados életünk történetét közelebbről s bővebben ismerhessük. Az egyes esperességek megbecsülhetetlen jó szolgálatot tehetnének a hazai egyh. történelem elhanyagolt szent ügyének, ha a polgári testületek példájára monogrofiáiakat megíratnák. Alig van megye, vagy egy-egy jelesebb város, melynek monográfiája ne lenne. De ki hallott valaha valamelyik ref. esperesség történetéről ? Megirta-e valaki — Tót Ferencen kivül — saját eseményekben 1 gazdag egyházának történefét ? — Nem mondhatni, hogy | hazánk s nemzetünk történetírása árva s mégis mit el nem követnek annak tovább fejlesztésére tudományos és polgári testületek? Klio csókot hint még a hazai szabó-és csizmadia céhre is ; de a ref. egyház kegyetlenül bezárt kapuin nem igen kopogtat. A telivér „Kisbér" geneologiáját igen jól tudjuk : egyházunk legjelesbjeinek élete azonban majdnem teljes homályban van előttünk. Budapest város bizottsága 5000 forintot ajánlott fel Salamon Ferencnek a főváros monografiájánák megírásáért: az összes hazai ref. egyház pedij még idáig egyetlen krajcárt sem áldozott saját történelmének megírására; nem említve azon kis morzsalékot, melyet az orthodox egyházból kiközösitendőnek itélt prot. egylet ajánlott nem annyira jutalmul, mint inkább elismerésül Szeremleinek, kit felkért a hazai ref. egyháztörténelem egy periódusának megírására. Nem folytatjuk az összehasonlítást.