Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-15 / 15. szám

Az orthodoxoknak a lelkiismeret- és tanszabadság előtt nem igazolható ily magatartásának köszönhető, hogy a liberális irány mindég nagyobb hóditásokat tesz. A szász országgyűlésen Dr. Gensel állitá, hogy a lipcsei egyetem, valamint az e r 1 a n g e n i, veteményes kertjei a sötétség embereinek Lud víg képviselő pedig azon szem rehányással lépett fel, hogy az orthodoxia felülről támo gattatik és azért javasolja, hogy a legközelebbi tanszék megüresedése alkalmával egy határozottan szabadelvű theologus hivassék meg. Dr. Gerber vallásügyi minister megelégedett egy oly theologus meghívásával, ki a történelmi- kritikai iskolából való A szavazásnál 47 szavazattal 23 ellenében azon javaslat fogadtatott el, miszerint közelebb egy határozottan szabadelvű theologus hivassék a megüresülendő tanszékbe. Bajorországban is a hajnalpír kezd fényleni. Az országgyűlésen Krauszh o 1 d szabadelvű lelkész a kormánytól a liberális prot. irány tekintetbe vételét követelte. Ezen nyilatkozat támogatására számos protestáns gyülekezet határozta : okvetetlenül szükséges — úgymond — hogy a protest. egyház érdekében a lelkészek és laikusok szabad vizsgálódási joga csonkitatlanul megóvassék, és a papi uralom visszaszorításával a laikus elem érvényre emeltessék az egyházkormányban. Hasonló határozatokat hozott a szabad keresztyének egyesülete sz. L o u i s b a n észak Amerikában, az 5-dik tételben kimondván „nem hitkényszert, hanem hitszabadságot; nem igazhitűséget, hanem a szív hitét; nem csalhatatlan egyházkormányok uralmát, hanem a hivők általános papságát; nem farizeusi kizárólagosságot, hanem türelmetességet írunk mi zászlónkra." Ha terünk megengedné, még hosszan folytathatnám könyvünk érdekes és részletes tartalmának ismertetését. Oszt rák -Magyar hon egyházi viszonyai a lefolyt évről általam tárgyilagosan tárgyaltatván, ez idén 20 lapnyi tért nyerhettem e rovatra, holott még 1874-ben ügyeink csak 2 lapon adattak elő. Miután jövőben is vezetendem e rovatot, és mennél tárgyilagosabban és kimerítőbben óhajtom tudósítani a külföldet egyházi viszonyaink felől, kívánatos volna az ügy érdekében, ha oly jegyzőkönyvek, lapok, kivonatok stb. hozzám megküldetnéuék, melyeknek tekintetbe vétele és feldolgozása dolgozatom alaposságát csak növelhetné. WEBER SAMU. BELFÖLD. A báró Baldácsy-féle alapítvány az egyetemes magyarországi protestánsok számára. Lapunk mult évi 43-dik számában ismertettük báró Baldácsy Antal nagyszerű adományát, melylyel a 11 magyarországi protestáns egyházkerület számára (5 evang. reform , 5 ev. lutheránus és 1 unitárius) oda ajándékozta birtoka egy részét; emiitettük, hogy október 19-én, az összes prot. egyházkerületek küldöttei Pesten tartott közös tanácskozás után kiállították az „örök-alapítványi ajándékozási szerződést", hogy ugyanekkor az egyházkerületek meghatalmazottai egy állandó „Baldácsi alapítványi bizottság"-ot neveztek ki (elnök : gróf Dcgenfeld Imre; alelnök: gróf Lónyai Menyhért; ügyvivő: Szilágyi Sándor ügyvéd stb.) „az alapítványi ügyek intézésére és további befejezésére." Ezen ajándékozási szerződés tartalmáról, s a bizottság eddigi működéséről — addig is, mig a küszöb előtt álló e.-kerületi gyűléseken teljesen részletes értesítést nyernének egyházaink, tájékoztatóul a következőket jegyezhetjük meg. Az 1876. októb. 19 én kelt s közjegyzőileg is hitelesített „Örök alapítványi s ajándékozási szerződés" szerint az alapítványt tevő B. Baldácsy Antal, mint családjának utolsó sarjadéka a magyar korona tarületén levő prot. hitfelekezeteknek nyomasztó körülményei, a főpapoknak aránytalanul csekély dijaztatása, továbbá a lelkészözvegyek és árvák ínséges állapota és az ezen bajokon való enyhitési szándék által indíttatott arra, hogy vagyona nagyobb részéből egy alapítványt tegyen, mely „Baldácsy alapítvány" név alatt az egyetemes prot. egyházban osztatlanul s öszszegében elidegenithetlenül örök időkre fennmaradjon. E célból a hazai 5 helvét 5 ágostai és egy unitárius összesen 1 I egyházkerületre örök alapítvány képen, ajándékozási jogcímen tulajdonjoggal átruháztattak, az alapitványt tevő bárónak a karcagi telekkönyvi hatóság területén levő fegyverneki, kőteleki, a tisza-roff-gyendai ; továbbá a szolnoki telekkönyvi hatóság alá eső nagykörűi, szentiványi, s végül a mezőtúri telekkönyvi hatóság területén levő dévaványai telekjkönyvben foglalt s az alapitványtevőt tulajdonjoggal illető Összes birtokai, az ezek után járó kisebb királyi haszonvételekkel, halászati, vadászati, mészárszéki, vásáii vám, rév és malomjogokkal, épületekkel, dohánytelepekkel és az összes gazdasági felszerelésekkel, az ezen birtokokat tárgyazó minden activ és passiv perekkel. Kiköttetvén, hogy az alapítványt tevő, ezen birtokok használati jogát haláláig élvezi, de a gazdasági épületek s felszerelések jó karban tartásának ígérete mellett, továbbá hogy a báró úr által már korábban a pesti reform, theologiai intézetre tett 10,000, a dunamelléki lelkészözvegyek s árvák segélyezésére tett 1000 és a dunántúli ref. egyh.-kerület részére tett 1000 forintnyi alapitványai ezen alapitványul adott birtokokat terhelendik ; úgy szintén az alapító neje részére netán megítélendő életjáradékoknak is két harmad része. Az alapitványi birtokok után esett úrbéri szüllőváltsági papírok s a maradék váltsági követelések, valamint a peres ügyekben letéteménybe helyezett összegek az alapító részére fenntartattak, de az ez után befizetendő s az alapitványi birtokokra vonatkozó zálogos összegek, befektetések és javítások megváltásából befolyandó tőke