Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-08 / 14. szám

A halál után való lét. A halhatatlanság bölcsészeti fogalma. Második félév. B) Ke, esztyén erkölcstan A tananyag felosztása lehetne. Első rész. Egyetemes erkölcstan. Az emberi akaratról általában, az akarat főtör vényei, iránya, az ész mint erkölcsi eszmék kútfeje, az eszmék jelleme, lelkiismeret, az erkölcsi jónak eszméje, erkölcsi főtörvény, ennek különféle képlegei. Az erkölcsi elvek és azok osztályzata (eudemonismus) Szabadság, különféle vélemények a szabadságról. Az erény teljes fogalma s kellékei, kötelesség, törvényszerűség, az erkölcsi rosz, beszámitás (imputatio), moralismus, immoralismus és fajai, indiíferentismus, skepticismus, probabilismus. A kötelességek összeütközése. Második rész. A kötelességekről általában. Önbecs, jogosság, kedély, erkölcsi pallérozódás, felebaráti szeretet polgári kötelességek. JESZENSZKI PÁL. ("Vége következik.) ZE3 Könyvismertetés. „Protestáns alkalmi beszédtár". III-dik kötet. Szerkeszti s kiadja Margócsy József, irsai ev. lelkész s a pestmegyei esp. aljegyzője. Kapható a kiadó-szerkesztőnél. -Ara 1 frt 50 kr. Az izraeliták a többi közt kévét is szoktak volt hozni áldozatul az Ur oltárára. Egy ily kévét és pedig gazdag kévét nyújt most a lelkésztársak elé Margócsy, a fentcímzett kötetben. Mert ha a beszédek számát tekintem, az 40—42 — és igy oly tekintélyes szám, hogy ennélfogva is gazdagnak mondható ; ha pedig az élet és halál külömböző eseteire s viszonyaira való tekintetből vizsgálom, akkor a különféleségre nézve is gazdagnak tekinthető; s ha az értéket, tehát a lényeget veszem szemügyre, akkor e szempontból is gazdagnak kel azt nyilvánítanom. De nyissuk fel magát a könyvet; az elosztás benne a régi — jó. Először is keresztelési beszédekkel találkozunk. Azt mondhatná valaki: minek ezek ? — hisz az ágendából elmondhatók az abban levők ismételten ismételve. De e felfogás el nem fogadható, nem különösen jelen mozgalmas időnkben, a melyben, hogy ha meg nem ujulunk, elidegenitjük a közönséget. A keresztelési beszédek ís legyenek vonzók, meghatók azokra, a kik hallgatják, azokat úgy az egyházhoz, mint a keresztségnél felvállalt kötelességek megtartására kötelezők. Különben az ujabb és ujabb keresztelési beszédek szélesitik a pap nézetkörét az ily beszédek tartalmára nézve. Ha az ember csak az agendalis formulákat ismeri, könnyen azt hiszi, hogy azoknak száraz dogmatikai tartalmuktól eltérőt mondani alig lehetne; igy azonban ujabb és ujabb felfogással találkozik az ember. E kötetben a k. b. szakasza alatt 5 beszédkével találkozunk Az első kettő szól „a polgári anya könyvbe történt beiratás utánra." Ebből azt látjuk, hogy szer1

eszto megmaradt régi programmjánál, dacára, hogy az országgyűlés a polgári házasságról szóló és más hasonló tárgyú törvényjavaslatok tárgyalását későbbi időkre halasztotta. De igen jó, hogy a programúinak is iparkodott megfelelni, mert nagyon igaz, a mi e beszédek csillaga alatt olvasható, hogy „a j e 1 e n társadalmi mozgalmakat tekintve, elérkezett az idő, hogy a gondolatunknál is gyorsabban megérkezhető jövendőhöz szép csendesen előkészüljünk." S midőn ez úgy igaz, most következnék megi mertetni : mit tartalmaz e két beszédke ? melynek, mindkettőnek irója Garzó Gyula — a vállalat jövendőbeli társszerkesztője — békésgyomai ref. lelkész. E célból, hogy mind az időszerű tartalom, mind a kenetteljes irályról fogalmat nyújtsak, a következőt irom ki belőle izlelitőül: „V é g e a vallásnak! — kiáltják sokan, aggodalmas szivvel, midőn szemlélik, hogy az újszülött kisdedek beiratás végett mindenek előtt a község házához vitetnek. Mi pedig úgy vagyunk meggyőződve, hogy az ezen változást elrendelő törvény, nemcsak nem ellensége, sőt valóságos próbaköve az igazi vallásosságnak. Mintha csak a világ itélőbirája jött volna el ezen törvényben az ő szórólapátjával, hogy külön választassék a konkoly a tiszta gabonától! (Máté ev. III. 12.) A vallást fenyegető veszély csakis látszat tehát, miután a keresztségnek sákramentoma, bensőségét tekintve, nagyon is sokat nyert. A mit eddig a törvény parancsolt s a megszokás tanácsosnak ítélt, de a mit eddig bizony nagyon sokan benső hit nélkül cselekvének : arra nézve megszűnt minden kényszer. A szokás és a babonás félelem utja: a szív és a szent meggyőződés útjává változott. Eddig örömmel beszéltünk a láthatatlan egyház híveiről ;„ezután örömmel fogjuk szemeinkkel látni ezeket. A régiek elmultak — ime mindenek megújultak ! Elérkezett a kényszer nélküli vallásosság kora, midőn az egyházi élet körében is beteljesült, hogy szabadságra hivattattunk a Jézus Krisztusban. (Galat. 5. 1.). Megfogyatkozhatunk tehát számban ; de benső erőben megfogyatkozni nem fogunk." íme a helyes felfogás, melyet ugy a modern, mint az orthodox