Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-08 / 14. szám

leinek nevük is közszájon forog ; s tessék elhinni, épen nem vettük „gyanús helyről jövő figyelmeztetésnek," a mit egyházkerületünk aljegyzője irt c tárgyban; sőt megvártuk tőle , amit irt és igen számosan osztjuk nézetét. De kisérjük tovább a tisztelt tanár urat, lássuk meg mint okoskodik a „Miskolciban legközelebb megjelent két cikk s a „Pesti Napló" cikkei felett. — Csordás Dániel úr cikkét, a mint illik, megdicséri. Az bizony meg is érdemli. Mi is megtauultunk abból annyit, amit ugyan addig is tudtunk, hogy a miskolci szüléknek, még pedig minden religión lévőknek, igen kényelmes és basznos állapot lenne, ha a tiszáninneni ref. egyházkerület egy jogakadémiát vinne a helyökbe. Egyebet azon cikkből nem betűzhettünk ki; mert hogy a sárospataki legközelebbi építkezés a jogakadémia áttételével kárba ne veszne : azt — ugy hiszem — sem Csordás úr sem Ballagi úr nem akarnák komolyan vitatni; csak ugy beszélnek róla a mi megnyugtatásunkra, kik összeszedjük a forintokat, melyekből bekerülnek az ezerek. Ballagi ur különben Osztrákországból is citál, hogy megnyugtasson bennünket. Szerencsétlen citáció. Most nem institálunk semmiből, a mi osztrák. A „Miskolc" másik cikkét Tóth Dániel irta, az áthelyezés ellen. 0, — Ballagi úr szerint — minden jóakarata s ékesszólása dacára is csak gyönge kontrása a „Pesti Napló" márc 24-iki esti lapjában primázó K-nak. Ez ugy-e gúny akar lenni a tudós tanár úrtól az egyszerű falusi papra ? . . . Nem veszsziik annak . . . komolyan veszsziik . . s ki fogjuk mutatni, hogy a tudós tanár úr ez egyszer hibázott. Először is kijelentjük, hogy azon cikk irója nem szokott kontrázni senkinek ; szüksége sincs, liogy valakinek kontrázzon; s biztosithatjuk a tudós tanár urat, hogy a kontrázás annak az embernek épen nem mestersége. De ha mestersége volna is; ha eltanulta volna azt bizonyos emberektől, kik ugy látszanak megegyezve lenni, hogy mig az egyik, kifáradva lélekzetet vesz: addig fújja a nótát a másik ; még ekkor is : ugyan édes Ballagi úr, hogy kontrázhatna a „Miskolc" márc 25-íki számában a „Pesti Napló" márc 24-iki esti lapjában megjelent cikkre T. D. ? hiszen a kontrásnak, még ha gyöngén akar is kontrázni, hallani kell a prímást' s ő azt akkor még nem hallhatta; sőt biztosítom, hogy K. úr cikkét még máig sem ismeri. Komolyan veszsziik tehát, hogy cikkünk jóakaratú volt; sőt hozzáteszszük azon óhajtásunkat, hogy mindenkit annyi jóakarat — mellékérdek nélkül — vezessen a kérdéses tárgyban, mint minket vezetett cikkünk írásában. Hogy ékesszólók volnánk: azt nem hiszsziik; hanem annyi bizonyos, hogy szivünk teljességéből szokott szólani a szánk ; s így mindenesetre mondunk valami figyelemre méltót, mondunk olyat, a mit még más el nem mondott. S azon cikkünkben is mondtunk. Elmondtuk, nem ékesen, hanem igazán, hogy a miskolci egyház, Miskolc közönsége és környéke nem képes arra, hogy feltartson egy főgymnásiumot s jó részben a jogakadémia terheit is viselje. Ezt előttünk még más nem mondta el. Erre kértünk mi cáfolatot; de nem adott, s ki merjük mondani, mert ismerjük a helyzetet, nem is fog adni senki. Sőt most már többet mondunk. Ha Miskolcnak van tehetsége és akarata áldozni: ott van gymnásiuma: áldozzék arra; de ott van hozzá siralmas, még pedig igen siralmas állapotban levő népnevelési ügye, melyet hogy csak azon szinvonalra emeljenek is, a hol áll, minden jóravaló falusi községünkben : bizony ezerek kiadását, igényelné. Mondtunk még mást is, nem Dr. Ballagi Gréza úrnak ugyan, hanem azoknak, a kiket a dolog illet. Elmondtuk, elmondjuk itt is, ha szükség lesz reá el fogjuk mondani még másutt is : hogy a főtiszt, egyházkerület — véleményünk szerint — igen helyesen cselekednék, ha a főiskola ügyeit a 12-dik órában ugy rendezné, hogy valahára eltűnjék a költségvetésből a folytonos deficit, mely elébb vagy később, de bizonyos bukásra vezet egyeseknél és testületeknél egyiránt. Ezek, azt hiszszük, épen olyan gyakorlati észrevételek, mint akár a K. úréi, kinek cikkét — bár B. úr szerint kontráztunk hozzá, — mint fentebb mondánk, máig sem ismerjük ; s így csak is annyit mondhatunk reá, hogy ha K. úr beéri például ezen kérdéseire : valyon egységes egészet képez-e a pataki főiskola ? s ha igen: ennek dacára részekre darabolható-e és egymástól távol vidékre elvihető-e ? ha beéri — mondom — ezen kérdéseire Ballagi úr által adott azon felelettel, hogy ha a jogakadémia Miskolcra áttétetik, azzal az iskola egységének eszméje épen ugy nem bontatik meg, mint nem bontatik meg azzal, hogy Patakon a gimuásium és az akadémia külön épületben vannak elhelyezve; ha beéri B. úrnak ezután következő még nevetségesebb okoskodásaival: az a K. úr dolga. Hanem az már más kérdés: megelégszik-e az ilyen érvelésekkel az egyházkerület, mely erején felül s a többi intézeti ágak hátrányával is áldozott a jogakadémiára ; áldozott pedig azért, hogy a p a t a k i főiskolát történeti múltjához hiven feltartsa? Mi azt hiszszük, az egyházkerület nem fogja lerontani azt ma, a mit felépített tegnap. Legszebb azonban Ballagi úr cikkének az a része, a hol egyengeti az utat a sereg visszavonulására ; miután a leányzó, a kinek ügyében harcoltak eddig a vitézek, aludni készül. Vesse össze bárki is B. úrnak a pataki alma mater irányában elmondott édes ömlengéseit, hűségesküit, a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 10-dik számában „Miről van szó ?" cím alatt^kijött s K. P. által írott cikkel, hol a „bodrogparti Athén" a legmetszőbb gúny tárgyává tétetik ; vesse Össze a két cikket: s risum teneat. De ennél is mulatságosabb a befejezés, hol a „Pesti Napló" márc. 17-diki számában megjelent cikk íróját utasítja rendre, mulatságos ez azért, mert a „Prot. Egyh. és Isk. Lap' — ha nem tévedünk —• épen azon hírhedtté lett cikkből produkál márc. 25-diki számában egy jóra-