Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-01 / 13. szám

megyék viszonyosságon alapult jogos szabadságát is megkötöző, de a korteskedés meggátlá-ára tett nemes igyekezet mellett is, a csempészést és a monopoliumot mégis megengedő — lelkészválasztási törvénye. Egy „interpellátio" és egy „indítvány" — amaz Begedi István, emez pedig Barla József lelkész úr által téve, képezte a közgyűlés egyik elsőréndü, és a rajtunk kivül esőkre is igen érdekes tárgyát. Begedi István úr interpellatiója, a hirlapilag is már vitatott, sőt még most is vita alatt álló, dombógárdonyi lelkészválasztási ügyben felmerült püspöki eljárásra vonatkozott. Hűség kedvéért ide iktatjuk az interpellátio szövegét is: „A dombó-gárdonyi egyház lelkészválasztásának ügye egyházkormányzatimk elvi álláspontját igen közelről érdekelvén : tisztelettel kérdem a nt. és tekint, elnökséget, hajlandó-é az emiitett ügyre vonatkozó superintendensi levelet, melynek értelmében függesztetett fel a már meghatározott szabad lelkészválasztási eljárás, úgy mint az erre alkalmat adott feljelentési levelet, az egyh.megye ezen közgyűlése elé terjeszteni, s tárgyalásra kitűzni." Az interpellátio tárgyalása igen érdekes s mondhatnánk parlamentaris volt; de a határozat, -— illetőleg a kormány és ellenzék szónokai közt létrejött „elvi" megállapodás — hogy „szómmal ne vétsek", — bizony közelebb járt a comicumhoz, mint a hogy a tragicus 17. §. kemény méltósága engedte volna. Körmendy Sándor úr feljelentő s püspök úrnak a választást felfüggesztő levele felolvasása után, Begedi István úr mint interpelláló kijelenti, hogy: „mert a superintendens csakis feltételesen járt el, hajlandó volna visszavenni az interpellatiót; és mert az elnökség a 3-dik választás elrendelése alkalmával nem phariseusok módja szerint magyarázta a törvényt, köszönetet is szavaz neki; de miután a consistorium eredeti adott szavától s a választás elrendelése helyett a „miután úgy is kérik"-féle jelenség után a gigei consistorium alkalmával meghátrált, azon inditványt teszi, hogy: a consistorium vonja vissza Ítéletét s rendeljen uj választást." S ez indítványra, és a Barla József úr által tett azon kérelemre, hogy miután a consistorium határozata a törvény szerint sem volt törvényes, az ügy apelláltassék meg: maga magától ijed meg az egyh.-megye, s olyféle argumentumok után, miket az egyházi főjegyző Szűcs Mihály úrtól hallottunk, t. i. hogy a 17. §. nélkül „az egyház és a protestantismus összedűl", — Körmendy Sándor és segédgondnok urak ajánlatára az ügy practicuma az apellátából kizáratván, a dombó-gárdonyi lelkészválasztás ügyében tett eljárárás elvi megbirálás végett a kerületre terjesztetik. Ez volt az egyik, a második pedig egy oly indítvány, melyet nemcsak mi és a dunántúli kerület, de az összes egyh -kerületek közönsége is szívből fog köszönteni, t. i. a Barla József úr által, a jelenleg érvényben lévő s magával a protestantismus szellemével is ellenkező lelkészválasztási törvények megváltoztatása, kiigazítása vagy újból átdolgozása érdemében beterjesztett indítvány. Szinte megdöbbentünk a b.-somogyi — még az 1868-ik törvény megalkotása alkalmával igenis forradalmi szerepet vitt — egyházmegye eljárásától; míg később — dicséret érte a jó lelkeknek ! — azon őszinte nyilatkozatok és beismerések után, miket saját szemeinkkel láttunk és saját füleinkkel hallottunk : vallást kell tennünk a világ előtt is arról, miszerint ma már belső-Somogyban nincsen egyetlen egy ember is (!?), a ki a választási törvénynek életrevalóságát be ne ismerte volna, s változtatását ne kívánná. Igaz, hogy az inditvány csak 2 szavazattal győzőtt, de a megejtett lelkészválasztásokról tett jelentés alkalmával -— midőn Barla József úr a törvényt saját betűivel megverendő, azon magyarázatot hozta le a törvényből, miszerint a megüresült állomások, mert nem halálozások és lemondások által jöttek, hanem az által, hogy lelkészeik más helyre nyertek meghívást (ezt pedig a törvény betűje nem mondja) -- Csire és Körmendy urak is belenyugodtak abba, hogy a törvény revideáltatás végett küldessék fel a kerületre. Tehát a törvény —ha a kerület elfogadja a javaslatot — csakugyan megváltoztatás néz elibe. — Nem leszünk tehát kitéve továbbra is azon abnormis állapot szeszélyeinek, mit a csempészet, és monopolium-törvény uralkodása alatt láttunk és hallottunk ! A testvér kerületektől megvont viszonosságot ismét életbe léptetendi a kerület; miként idehaza is nem fogja tovább önmagát megkötözni, és a családi és személyes politika megszüntetésével egy egész nemzedéket bizonyos §§-ok kedvéért az idők (!) szeszélyeinek odavetni. Tudjuk, a mit a régi Owénus mond : non cuivis lectori auditorive placebo, lector et auditor nec mihi quisque piacet; de épen azért ki merjük mondani nyiltan, hogy az egyház rosz szellemét félni, sőt uralkodni látni türelmünk immár elfogyott, és szolgálatába állani nem akarunk. Volt egy másik inditvány, illetőleg kérelem is, melyet Pesti Lőrinc segédlelkész úr adott be a kerületre az iránt, hogy a kápláni sorozatot függeszsze fel azokra nézve, a kik az 1868-diki törvény alatt már választhatók voltak. Ez előtt két évvel ugyanezt kértük már mi is, a kerületnek azonban akkor sok dolga volt, s az 1876. évi ker. kgy. jk. 18. b) pontja szerint már két év óta az egyh.-megyéken van véleménykérés okáért. A b.-somogyi egyh.-megyének aztán — mint akkor — ma is tetszik, midőn a temetők rémei kísérteties alakjaikban megjelennek, és olyforma petitiókat hallatnak, a minőt hallottunk legközelebb Darányban is. S ilyféle eljárás vagy elvek mellett megesik azután az is, hogy — mint Somogyban — egy év alatt öt lelkészi állomás jön üresedésbe, a hova, mert a legelső numerus nem kell, a többi 10— 12 sem mehet, s az öt lelkészválasztás alkalmával segédlelkész még csak szóba sem jön. Ez nem épen hogy helyén nincs, hanem egy kis lelkiismeretlenség is. Annak idején majd szólani fogunk róla. De gyűlési tudósítást irunk, nem polémiát. Tehát : volt még a mondottakon kivül több kerületi leirat, s