Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-01 / 13. szám

azt az ismeretlent ok nélkül ne gyalázzák. Az emiitett cikkiró nem ismeri, nem ismerheti a pataki iskolát, mert különben nem támadná meg oly hibákért, amik ha vala­mikor talán léteztek is, de immár sokkal inkább orvo­solvák, semhogy oly élénk színekkel lehetne azokat a könnyen hivő közönség előtt szellőztetni. S e közben nem gondolja meg cikkiró, hogy támadásával durván, ártat­lanul megsért ezreket, kiket hála és kegyelet köt ehez az iskolához; megsért minket, kik közreműködünk az iskola fölvirágoztatásában ; s véghetlen sokat árt magá­nak az ügynek, amelynek képviselőjéül tolja fel magát. Egyébiránt a pataki főiskola nem szorult az én védel­memre. DR. BALLAGI GÉZA. A gymnasiumi vallástanítás és módszertana. (Folytatás.) III. Módszer. Miként már feljebb is az I-ső és II-dik osztá­lyok módszerénél jeleztük, hogy a vallás inkább élet, még pedig a sziv kegyes és mély érzelmeiben s ezek közvetlen eredményei-, a nemes cselekedetekben nyilvá­nuló élet lévén, jóllehet ez osztály nevendékei értelmileg már fejlettebbek s igy érettebb fölfogással, sőt némi Íté­lettel is birnak, mihez képest az előadó tanár ehez is szólhat: mind azon által még e korban is a sziv túlnyo­móbb lévén, ovakodni fog a vallás igazságai és a tan­könyv tételei bebizonyításánál, akár a különböző s a gyermeki felfogás és ítélet előtt keveset bizonyító hitcik­kekre és nézetekre, de sőt még a szent írási helyekre is mint puszta argumentumokra szerfelett hivatkozni, hanem megfordítva a sz. irási helyekből a vallás tantételeit, a hit és erkölcs igazságait fogja leszármaztatni. A tankönyv tan­tételeinek szószerinti szigorú emiékeltetését és felmondását ne követelje a vallástanitó nevendékeitől, hanem inkább beható s a szivekben visszhangzó ész- és természetszerű világos magyarázat által, az ész és sziv redőibe egyiránt igyekezzék azokat beplántálni, hogy ők azokat átérezve, felfogásuk, előadási képességük szerint saját szavaikkal szabadon is előadhassák. Ha valahol, bizonyára a vallás tanításánál igaz az, hogy a betű megöl, a lélek az, mely elevenít. Épen azért, mert a vallás lélek és nem tan, lélek és nem alak, szellem és nem betű : törekedjék a tanár nevendékeivel odahatni, hogy a vallást ők is igy fogván fel, e meggyőződést az életbe is kivigyék magokkal, mely rájuk és a társadalomra nézve minden esetre gyü­mölcsözőbb leend, mint az addigi eljárás, mely a tan­tételek szószerénti emlékeltetése mellett, a nélkül, hogy az észt kielégítette volna, a szivet egész hidegen hagyta. Mihez képest a magyarázatnál legépületesebben úgy fog eljárhatni, ha a sz. iráson kivül, a sziv kiaknázhatlan kincsbányáját, mint az erény és bűn forrását, az észt, mint mindennek végokát kereső, de mindig hidegen szá-1 mitó, s végre is a hit karjaiba kapaszkodni kényszerülő szellemerőt, majd a természetet, mint az ismeret, okulás, vizsgálódás nagyszerű nyilt könyvét s az Isten mindenhatósága- és gondviselésének szemmel látható ki­nyomatját, csodáját, s mindenek felett magát az e m­beri életet, mint a vallás tulajdonképeni gyakor­lati terét, melyen magát érvényesítenie kellend, választja magyarázatának nemcsak kiinduló pontjául, hanem olyan alapul, melyen folyvást mozogjon, minthogy ezekből me­ntheti leghangosabb bizonyítékait, érveit, megragadó ha­sonlatait, képeit és példázatait. A sz. irás szebb és tartalmasabb helyeit, sőt a hol szükséges, rövidebb szakaszokat s ezek közt különösen a hegyi beszédet, mint Jézus isteni tana befejezett moráli­sának összegét, idevágó alkalmas egyházi énekek emlé­kelése mellett, könyvnélkülözteti, a nélkül, hogy ezeknél is a sz. irás ódon nyelvezete miatt a hallérzék aestheti­kai mivelése tekintetéből szerfelett a betűhöz ragaszkod­nék. FŐ dolog a jelzett helyeknek nem annyira számok szerinti idézése s a szövegnek betű szerinti tudása és elmondása, mint az azokban foglalt erkölcsi igazságok benső átérzése s értése. Az egyház váltanai magyarázatánál, midőn a kü­lönböző hitfelekezetek elterő hitnézeteit és cikkeit idézi és előadja, tartózkodjék azok felett egyéni nézeteit praeg­nans szavakban kifejezni, hanem a keresztyénség egyete­mes elvéből — a szeretetből — kiindulva, ezeknél inkább az emberi értelem gyarlóságát jelezze, mely csak tévedve és okulva közelíti meg az igazságot, s távol attól, hogy saját egyházi hitbeli nézeteit tartaná a hit dolgában csalhatatlan zsinórmérték gyanánt, s ennek kifejezést tanítványai előtt is adna, mi által könnyen a felekezetes­ség szűkkeblűségét s a türelmetlenség szellemét olthatná növendékei szivébe, igyekezzék őket egyszerűen keresz­tyénekké nevelni, kiknek ugyanazon egy mennyei aty­jok és üdvezitőjök levén, szükséges, hogy abban a mi legfőbb, az igazság lelkében egyek legyenek, s értsék meg egymást a szeretet által. Igy kezelve az algymnasiumi vallástanitást, támogatva a házi józan nevelés által, ok­vetlenül megtermi az élet számára nevendékeinkben azt a mi legfőbb, az erkölcsi életet, s ebben az egyháziassá­got is. Tankönyvül ajánltatik a német ajkúak számára Dr. Palmer „Lehrbuch der Religion". Magyar ajkúak számára: Dr. Ziegenbein vallástana, Dr. Székács József­től magyarra fordítva, vagy Csiskó János „Ker. val­lástana. " V-ik Osztály. I. Cél. Az izraeliták, mint az egy Istent hivőség képviselői vallásos, társadalmi és politikai életének világos ismerete, s amannak a keresztyénység felvételére való előkészítése. Minthogy a vallástanítás az V-ik és Vl-ik osztá­lyokban, a miként szükséges is, rendesen egy kézben van, a tantárgy a két osztály között következőképen leend felosztva.

Next

/
Thumbnails
Contents