Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-18 / 11. szám

T Jzri C Könyvismertetés. »Geschichte Jesu" Nach academischen Vorlesungen von Dr. Kari Hase. Leipzig, 1876. Breitkopf und Hartel, 8r. VIII 9+611, 9 mark. (Vége.) Az ezután jövő pontok meglehetősen a taposott uton haladnak. Mint történt a Jézus megkeresztelése, ki volt s mi hivatást töltött be az előfutár ker. János, mi a lényeges és történeti mag a Jézus pusztai megkísértésében, kik s mily egyéniségek az első tanítványok, miben állt s mennyire terjedt Jézus csudatévő hatalma, mit s hogyan tanított, mily lelkesedéssel karolta fel őt Galilea népe, mindezekben Hase bár a járt uton, de sok uj és jellemző apró vonással tárgyal. De egészen modern és a hagyományos nézettől merőben eltér azon kérdés megfejtésében, mit és mennyit tartott meg Jézus a zsidó Messiás-képzetből. Elvetette belőle a zsidó politikai messiás-képzetet, ki mint nagy nemzeti király népét a politikai Ínségből kiszabadítja. De megtartá a Messiásképzet másik oldalát, a vallás-erkölcsit, mely szerint a Messiás jött Izrael s aztán az egész emberiség veszni indult fiainak erkölcsi megszabadítására, jött, hogy felállítson egy mennyei birodalmat, az Isten országát, melynek eljöveteli feltételéül az önmagába szállást, bűnbánatot, megtérést és a megtéréshez méltó gyümölcsök termését hirdeté. Ez Isten országa közelebbi minőségéről szóló példázatok, azután a galileai tartózkodás és cselekedetek, a csudás gyógyítások s Jézus más jótékony tettei a kellő részletességgel és pontossággal vannak ismertetve. És itt végét is éri az Urnák kellemes esztendeje, me-ly tanítványaitól őszinte ragaszkodást, a néptől dicsőítő tiszteletet és lelkesült elragadtatást termett neki egész Galileában. Ettől kezdve a küzdelem, a megpróbáltatás ideje borul rája. Küzd a reactióval, melyet már történeti hatalommá erősült eszméje, a hirdetett Isten országa, a fennálló hatalmakban magára zúdított. Két vallás-politikai szekta, a fanatikus törvényességfí farizeismus és a mozaismus örve alatt titkos felvilágosultságra törekvő sadduceismus, egymásnak bár esküdt ellenségei, fogott egymással és a római uralmat fenntartani célzó herodiánusok politikai pártjával kezet, hogy a ktilömböző szempontból, de közösnek felismert ellenséget, láb alól eltegye. Tisztelet-gerjesztő nyugalommal fogadja Jézus az ellene komor fenyegetéssel tornyosuló fellegeket. Tanit, gyógyít, lakodalmaz, látogatást tesz ekkor is, habár lelkében a közeljövő megdöbbentő képét látja sötétleni. Királyi fenséggel fogadja a lelkesedéstől ittas nép hódolatát a Jeruzsálembe bevonulásnál, ennél az ünnepélyes diadalmenetnél, melynek nagyszerű tényleges jelentősége nyilt és nyilvános kijelentése annak, hogy ő a Messiás. Nem kevésbé méltóságteljesen áll előttünk, midőn vallásos szent haragja korbácsot ragad, hogy kiostorozza a kufár és galambárus csőcseléket az Urnák szent templomából. — Mindezeket Hase azzal a kiváló szép elbeszélő és lefestő képességével ecseteli, mely őt a nagy történetírók sorába emelte, s melynek kezei közt a kép és alakok színdúsan megelevenülve előttünk mozognak. De nem közlök többet az érdekes tartalomból, nem ismertetem a találóan festett végvacsora képét, nem az áruló Júdás hű rajzát s az Urvacsoraszerzés meghatóan ünnepélyes jelenetét; nem igyekszem elhalványitni kivonatolással a gecsemánéi lelki harc megható szép ecsetelését, nem említem a szeretett mester durva elfogatását, nem a synedrium vallató tárgyalását, nem Péter megtagadásának szomorú episodját, nem az elitélt otromba kínzását, a keresztre hurcolás s kereszten kimúlás tragicus mozzanatait, e gyermekkorunk óta jól ismert, de Hase tollából mindig szép és mindig érdekes dolgokat. Csak a feltámadás azon felfogását ismertetem még meg, melyet Schleiermacher és Bunsen után Hase is vall s tanit. Elsőben is a feltámadást illető forrásokat veti gondos kritika alá, a négy evangelista tudósítását s az ujabb theologiában nagy fontosságot nyert Pál-féle közleményt. Constatálja, hogy ezek egyik csoportja, Pál, Máté és Márk, a meghaltnak szellemszerű megjelenéséről tudósít, mely kivált Pálnál víziószerű jelenetekbe oldódik föl, míg a Lukács s János-féle közlemény a megfeszítettnek testszerinti újraéledéséről tudósít. Elismeri az ujabb theologiával, hogy a Reimarus, Lessing, Strausz stb vizsgálódásai után az Ur feltámadását és megjelenését illető elbeszélések teljes összhangzásáról szó sem lehet többé. Fölemlíti, hogy ennek folytán Weisse, a filozof volt a kortársak közt első, ki a valódi (testi) feltámadás helyébe a tanítványok lelkében végbe ment szellemi folyamatot tett, de a puszta vizio felvétele ellen emez óvaintő szavakat emelé : „Gondoljuk meg mit jelentene egy ily roppant világtörténeti következményű eseményt a puszta véletlenből levezetni, s egy oly sok emberben egyszerre támadt, az első keresztyének lelkében oly óriási erővel meggyökerezett hitet egy véletlen csalódásra visszavezetni." *) Ep ezért Weisse *) Mihez a modern hivő theologia hozzátevé, hogy a visioliypothesisnek be kell vallania: „hogy a keresztyénség vagy a puszta véletlennek köszöni a maga existentiáját, vagy Isten a 12 tanítványt csalódásba ejtő ophthalmiával (szembetegség) nyomorította meg ; , a mi mindkettő absurdum.