Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-04 / 9. szám

királyi szék fénye által ékített keretbe lőn foglalva, s tán nem szerénytelenség, ha én e napot némileg egyházunk ünnepének tartom, mely a mlgs és főt. e. k. tanácstól örömmel fogadtatásra jogosult, mely följegyzési érdekkel bir az egyháztörténet-iró előtt, igénytelen személyemnek pedig benső hálájára méltó. Pillantsunk vissza csak a múltba, hogy valódi értéke szerint méltányolni legyünk képesek a jelent. Mily hon óhajtotta, hányszor kérte egyházunk csak pár évtized előtt az akkori kormánytól, hogy e tisztet országos törvények, egyházi alkotmányunk s három százados szokás szentelte jogaink követelménye szerint zsinati főtanácsi választás utján betölthesse. De a kedvezőtlen politikai viszonyok az egyiknek megtartását, a másiknak végrehajtását kilenc hosszú éven át nem engedték meg, mi alatt a püspöki szék, ha nem is közügyeink rovására, minden esetre a törvények s önkormányzati jogunk sérelmére betöltetlen maradt. Nyomott hangulattal, szomorú vonásokban vannak e megtagadás felsőbb helyről jött keserű szavai egyházunk évkönyveibe beirva s élnek még szent vallásunkért buzgón érző sok szívben ma is azok fájdalmas benyomásai. És most . . . ! Mekkora különbség amaz idők kormánya s kormányzási módja s szelleme és a mai között! Az ég és föld megmérhetlen távola, a sötétség és világosság számokban ki nem fejezhető ellentéte lehet csak mértéke e különbségnek! Autocratia akkor, élő alkotmány most! A rendeletek kényszer-rendje amaz időkben, a szabadság önkéntes engedelmessége ma! Lehangoltság, tétlenség és országos gyász amott, életkedv, munkavágy és nemzeti remények itt! A királyi szék félelmen nyugvó uralma akkor, a király osztatlanul hű szeretete mostanában. Ez a különbség a két idő között. Való, hogy jelenben is vannak setét pontok nemzeti életünk egén: a fegyveres béke, a szomszédban forrongó harci elemek gyúanyaga s ezeknek folytán az ország lakóira súlyosodó terhek, egyesek erkölcsi és anyagi ingadozása, a közjólét alapjainak itt ott megrendülése, melyek miatt nem ok nélkül szorongatja szivünket honfi-bú és a jövőtől remegő kétely ; de a mi fő, a nemzet vissza van adva önmagának s a mi egy jobb jövő iránt nem hagy kétkednünk : az egyetértés, szeretet és kölcsönös bizalom gyémánt-kapcsa tartja össze megszilárdult legbensőbb viszonyban a trónt és nemzetet, a hazát és alkotmánytisztelő felséges királyát! Valóban e korszak az alkotmányosság és valódi polgári szabadság aranykora! Oh légy érte imádással dicsőítve királyok királya, jóságos Isten ! Legyen hozsánna a királynak, a törvényhozás bölcsességének, és a haza sorsa felett hű gonddal őrködő nemzeti kormánynak ! E tények és észrevételek — úgy vélem — alkalmas tárgyai a mtgs és főt. e. k. tanács mind gondolkodásának, mind mindnyájunk örömének. Polgári életünk történetíróinak szintén emlékezetben kell hagyni az alkotmányos élet mai aeráját, midőn úgy a politikai, mint egyházi jogok tiszteletben tartatnak, a felekezetek törvényes szabadságukat háborítatlanul élvezhetik, midőn a hit és lelkiismeret szabadságát egy fejlett irodalom és erős nemzeti közérzelem védi, s a társadalom a vallás szent intézményében, ez viszont a társadalmi rendben és eszélyesen használt politikai szabadságban keresi és találja erő-alapját és fenntartó támaszát. Sőt egyházi történetíróink előtt is emlékezetes mozzanatokat nyújt e nap Az eddig latin szerkezetű megerősítő királyi oMevél magyar szöveggel van kiállítva, többé nem csak az erdélyi, hanem — az 1848-iki Pozsonyban tartott országgyűlés 20-ik t. c. értelmében — a magyar szent korona országaiban levő unitárius vallást követő összes hívek superintendensének szól . . Oh légy áldott gondviselő Istenünk, ki nekünk, hosszason üldözötteknek lényed oszthatlan egységének hivéseért sokat szenvedőknek — szent fiad a Jézus Krisztus tudománya által e diadalt megérnünk adtad ! Legyen áldott mindazoknak emléke, kik ez eszméért s szent vallásunkért három századon át küzdöttek s azt ránk szent örökségül hagyták! Legyenek áldottak a jelen század ama felvilágosult lelkei, kik nekünk ez örömet alkotmányunk szabadelvű reformja által megszerezték. A mi végre igénytelen személyemet illeti, nekem szintén öröm tárgya ez alkalom; mert e pillanatban egyházunknak törvényesen nyilvánult többségi akaratát a magas kormány kedvező ajánlata következtében apostoli királyunk ő felsége legmagasabb helybenhagyása által is szentesítve látva : megszilárdulva érzem a bizalmat, melyet most is megköszönve s mely előtt lélekben meghajolva viselem a nem keresett tisztet. Ugy érzem, mintha a királyi szentesítő akarat uj erőt s bátorságot öntene lelkembe, elszánt lélekkel megharcolni a rám váró nemes harcot, s félre téve minden aggályt, nem rettenve vissza kicsinyes akadályoktól, egyházam támogatása és a korona tekintélyének szent védelme alatt, Istenben helyezett reménynyel s a siker némi kilátásaival indulhatok már most a kitűzött cél felé. Mivel köszönhetem meg méltóbban e királyi kegyelmet, mint a mire a ker. emberiség legfőbb törvény könyve tanit, úgy kiáltva fel a zsoltár író prófétával: „Megesküdtem, hogy megtartom a te igazságodnak törvényeit." Zsolt. 119. 106. Mivel mintha azt teszem, a mire a királyok könyvének egy találó helye utasit : „Vőn Sádok pap — igy hangzik az — egy szaru olajat az úr sátorából és megkené Salamont, azután a kürtökmegszólalának és az egész nép ezt kiáltá: Éljen Salamon király." 1 Kir. 1. 39. En is veszem nemzetem szivéből a hazaszeretet és király tisztelet olaját, kiöntöm lelkemből a hálaadás szavát, mondván : Éljen a király! Szaporítsd meg, oh Uram, a király életének esztendeit Zsolt 61. 7. Teljesítse az Ur minden ő kéréseit Zsolt. 20. 6. A mlgs kir. főispán biztos urnák pedig szívből köszönöm meg hozzám ez alkalommal is bizonyított kegyes és előttem nagybecsű hajlamát; méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy dicső őseinek erényeit örökölt 18*