Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-04 / 9. szám

Hiszem, hogy a miskolci mozgalom az egyházkerületben is visszhangot fog kelteni. Nagyon dicső jele lenne az időnek, a protestantismus erejének dönthetetlen bizonyítéka volna, ha az arra hivatott oszlopos férfiak felkarolnák ez eszmét, mely, legyenek arról meggyőződve, igen sokunknak lelkében ól, s mind erősebb nyilvánulásra törekszik. A tiszáninneni egyházkerület halhatatlan érdemeket szerezne magának, ha az anyaoskola ölelő karjai a superintendencia székvárosát is átfonhatnák. Azt mondanánk akkor, im e pataki életerős sudár, Miskolcon egy oly galyat hajtott, melynek enyhet adó árnyában bizton megvonulhat a magyar tudomány. Nem a feloszlás szomorú procedúráját látnánk ezen tényben, hanem az erő oly nyilatkozatát, mely megdöbbentené ellenségeinket, s tiszteletet szerezne barátaink előtt. A tiszáninneni egyházkerület legújabb és legfényesebb korszakának hajnala derülne fel, s örömmel mutatna ki ki az uj alapokon álló tudomány csarnokára : ime oly férfiak hozták létre ezt, kik kortársaik közül kimagasodának. KUN PÁL. A sárospataki jogakadémia Miskolcra való áttételének kérdéséhez. *) Korunk sok magasztos, messzeható gondolatai, valóban humánus, a közmiveltségre és közboldogságra irányult törekvései mellett, úgy látszik, gombaként burjánzanak a szédelgő, csak épen vaklármára számított, kalandor természetű tervelések és indítványok, mindannyiszor, valahányszor csak egy-egy irni tudó ember szükségét látja annak, vagy kedve telik abban, hogy nevét meghurcolják a nyilvánosság közlönyei. Egy ilyen, meggondolás, a valóság, lehetőség és célszerűség minden számba vétele nélkül irott, igazán csak a merészen, mondhatnám vakmerőn kapkodó közönség mulatságára odadobott eszmének tartom én, magam részéről, amaz indítványt, a melynek Kun Pál, sárospataki tanár é*s egyúttal tiszttársam legközelebb a „Miskolc" című helyi közlöny ez évi 7-dik számában adott kifejezést ; bámulatos könnyedséggel, a dolgok jelenlegi bomlott rendjét azonnal átalakító reformátori önhittséggel és vérmes reményekkel ajánlván, hogy „a sárospataki jogakadémia *) A szőnyegre hozott ügyet nagyon is fontosnak tekintjük arra, hogy pro et contra megvítattassék, s úgy egyik, mint másik oldalról kellő világitásba helyeztessék. Azért szíves készséggel adtunk helyet lapunkban úgy az előbbi cikknek, mely az áthelyezés cél- s szükségszerűsége mellett érvel, mint ez utóbbinak, mely a fentebbi cikkre szolgál feleletül s az áthelyezés ellen harcol. S z e r k. helyeztessék át Miskolcra, mint a tiszáninneni ref. egyházkeiület székhelyére." Ha ez indítvány csak a „Miskolc" körében maradt volna, Neander jelmondatával nyugtatom vala meg magamat, mondván: „Nubicula est, peribit" s természetesnek találom azt, hogy Miskolcnak s az ő érdekeit és dicsőségét jogszerűen képviselő közlönynek, jól esik s talán hizeleg is az, ha valaki jóravalóságról, nagyraképes voltáról elismerő, szép szavakat mond ; de hát ez indítvány, általam teljesen sejtett módokon, tetszetős alakban bejárta a hazai közlönyök jó részét; a szappanbuborék fuvásához jó kedvvel hozzá láttak komolyabb emberek is ; azért szükség van arra, hogy most már az indítványt komolyan latba vessük; megmérjük okait, lássuk indokolásának valódiságát, mely mérést, talán én annál elfogulatlanabbúl végezhetek, mert érdekelt fél nem vagyok, mert előttem tisztán az a kérdés lebeg: hol van a tiszáninneni ref. egyházkerületi (tehát felekezeti) jogakadémia a legjobb helyen, s az adott viszonyok és körülmények között, hol felelhet az meg küldetésének : első sorban a hazai jogi képzettség s ennek nemzeti közmiveltség terjesztésének? Először is kell jelentenem, hogy midőn a legközelebbi években, a ránk nyomaszkodó miniszteri rendelet súlya alatt, a felekezeti jogakadémiák rendezése forgott kérdésben, én részemről azon töredék véleményéhez csatlakoztam, mely e tekintetben két dolognak: az erők szétforgácsolásának és a fényűzésnek nem volt barátja s mely úgy vélekedett, hogy legfeljebb egy pár, jól rendezett, közösen fenntartott jogakadémiával méltóságunknak is, felekezeti szükségeinknek is, teljesen eleget lehetne tenni, s ha még ezen felül is van erőnk s ezen oldalra forditható tehetségünk, hát kiváló tehetségű és kitűnő szorgalmú egyének magasabb képzésére tegyünk alapítványokat s hadd menjenek Budapestre, Bécsbe, vagy mit én tudom: akármelyik külföldi jogi egyetemre — protestáns jogásznak; ha már egyszer ugy lettünk meggyőződve, hogy nekünk ilyenre is szükségünk van. A többség véleménye, talán a miénknél mélyebbre látó bölcsesége határozott, s alig három évvel ez előtt? nagy áldozatok árán, sőt azt is mondhatjuk : önmegerőtetéssel, Patakon is felállitá a felekezeti jogakadémiát s mint azt a tiszáninneni egyház ker. becsülete, méltósága kívánta, a szellemi berendezés mellett, a jogakadémiára is számítva, költséges anyagi beruházásokat is tett és még tesz folyvást. Ha akkor valaki, talán épen Kun Pál tiszttársam, előáll és felveti a kérdést: helyén van, céljának megfelelő-é egy több tanágú akadémia Patakon, vagy talán más hova kellene azt átköltöztetni ? a kérdést természetesnek,alkalomszerűnek találja vala mindenki; bár eldöntésénél akkor sem lett volna szabad figyelmen kivül hagyni azon, talán nem épen jelentéktelen körülményt, hogy a sárospataki főiskola legtekintélyesebb alapítványainál, s így a többek közt, épen a V a y-M o c s á r y féle hagyomány-levélben is, világosan ki van téve, hogy az alapítvány csak a sárospataki főiskolát, és I csak addig illeti, mig az sárospataki főiskola