Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-04 / 9. szám

Huszadik évfolyam. 9. SK* Budapest, 1877. márczius 4. PROTESTAITS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Előfizetési d.Ij: Hirdetések dija KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij IQP Teljes számú példányokkal mindég- szolgálhatunk, Patak-e vagy Miskolc. A sárospataki ref. főiskolai jogakadémia Miskolcra áthelyeztetésének kérdése napirendre került. A szükségesség közérzése vetette föl e kérdést, s nem egyes emb^r szeszélye, vagy néhány ábrándozó fészkelődés©. Hogy a szükségesség érzete hozta elő ezen fontos kérdést, legyen elég utalnom arra, hogy dacára annak, mi kép a politikai függő kérdések majdnem minden figyelmet kizárólag önmagoknak igényelnek, mind az által, mikor a „Miskolc" folyó évi 7-dik számában hangot adtam ezen ügyben, nem csak hogy agyon nem hallgatták érvelésemet, hanem a „Prot. Egyh. és Isk. Lap"-on kivül még a „Közvélemény", „Egyetértés", „Debrecen", „Zemplén" stb., tehát hazai journalistikánk is pártolólag karolta föl azon eszmét, mely minden hidegen s józanon számitó prot. ember lelkében élt a társadalomban, bár lappangva zsongott, s midőn külső kifejezésre jutott, minden oldalról örömmel üdvözöltetett. Sokan érzik azt, bizonyára mindazok érzik, kik számot tudnak vetni a körülményekkel, s a változott viszonyokat létrehozó parancsoló szükségességgel, hogy a sárospataki jogakadémiának ma már a tiszáninneni ref, egyházkerület valamely nagyobb városi gócpontjában lenne egyedül helye. Valamely oly városban, a hol a politikai pályára készülő fiatalság mindazt feltalálhatná, a mire neki, jogi művelődése szempontjából, még a jogi szakpálya bevégzése előtt szüksége van. Mert nem lehet azt mondani, hogy a jogász érje be négy éven át azzal, hogy tisztán elméleti szakoktatásban részesül, hanem valamint az orvos növendék már a cursuson kórházak látogatására, boncolásra, tehát gyakorlati tevékenységre utaltatik, a technikus, iskolai pályája alatt már bizonyos technikai munkálatokra alkalmaztatik; a jogásznak is kell hébe-korba látnia azt, mit csinálnak azok, kik mint birák, ügyvédek, közigazgatási hivatalnokok működnek, milyen a törvényszék, milyen a polgári vagy fenyítő eljárás, milyen a megyei élet stb. Sárospataknak pedig meg van az a nagy, éppen nem érdemlett szerencsétlensége, hogy sem megyei központtá nem tétetett, sem semmiféle törvényszék, telekkönyvi hivatal s más egyébb falai között nem található. S így ha a gyakorlati okuláson kapó ifjú, az ilyen speciálitásokat megakarja nézni, kénytelen legalább R.-A.-Ujhelyre, a megye központjára berándulni, a mi, tekiutve tánulóink szegény sorsát, éppen nem kellemes állapot. Ebből az következik, miszerint jogászaink, bár a legjelesebb elméleti előadásokat élvezzék is, a szerencsésebb társadalmi helyzetű debreceni, kecskeméti, pápai sőt még máramar o s-s z i g e t h i tanulók mögött is hátramaradnak ; s mindazt, a mit nagyobb városban tanuló kollegáik játszva, könnyű szerrel elsajátitnak, a mi mintegy a szó szoros értelmében rájok ragad, kénytelenek később nagy idő- ós erővesztegetéssel már akkor elsajátítani, midőn valamilyen gyakorlattal kellene birniok, hogy tudományukat mind a magok mind a mások javára értékesíthessék. Ha tehát mindezt Sáros-Patakon elérui nem lehet, az a kérdés, hova helyeztessék át a jogakadémia ? — Erre a felelet igen könnyű, egyszerű és természetes: helyeztessék át a tiszáninneni ref. egyházkerület székhelyére Miskolcra. Miskolcon mind azt föltalálja a fiatal ember, a mi az ő jövő társadalmi állapotának előleges kelléke. Eddig tehát megvolnánk. Sokkal kényesebbnek látszik azon kérdés 17