Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-01-07 / 1. szám
házak mentetnek fel, a kik arra képesebbek, s azok sujttatnak, a kik szegényebbek, akik az államsegélyre leginkább szorulnak; — végül mert tudta, hogy argumentumait, bár mily erősek volnának is, a debreceni s a vele azonos érdekű gazdag egyházak által figyelemre méltatva nem lesznek, az állami segély azon részének — a mely a máramaros-ugocsai egyházmegyét illette volna — más célra leendő felhasználása ellen az önkormányzat és a protestántismus nevében, mely a vegyes vidékeken szegénysége s a vele járó terhek által erősen fenyegetve van, jogosan tiltakozott. A debreceni lőiskolának szükségeit, melynek fontosságát soha kétségbe nem vonta, s a melynek támogatásához járulni mindég kész volt, az egyházkerület közös terhéül ösmerve el, áli alános és aránylagos adó által véleményezte fedeztetni. Ezen felterjesztés az egyházkerületi gyűlésen fel sem olvastatott, megelégedett a gyűlés egyik debreceni tanár előadásával, határozatának indokaiul, hogy „az állami segély 7a "át bent tartá, a máramaros-ugoesai egyházmegyének hangja és modora felett sajnálatát és roszalását fejezte ki, az ellen tiltakozott, sőt elnöksége utján az ugocsai esperestet megrótta s jövőre az ily határozatok meg nem engedésére utasította!" Ezen határozat pedig egy egyházmegye nagy közönségével özemben keletkezett a nélkül, hogy a felterjesztésben használt állítólagos sértő hangról még csak személyes tudomást szerzett volna az egyházkerület; megállapította a crimen laesae majestatist s kiszabta a büntetést a nélkül, hogy vizsgálatot tartott volna. — És volt egy segédgondnok, ki közvetlen felszólalásával elősegélte e határozatot. Ám nőjjön nagyot a dicsőségből kijutott osztályrészének boldogító tudatában. E jogtalanság- és méltánytalanságra a' „Szatmárba" felszólaló Bartha Mór ellen síkra lép a referens s a határozatnak védelmére kél. A referens e felszólamlása egészen természetszerű, s legkevésbé sem csodálatos, hogy az apa saját szörnyszülöttének még erkölcsi hiányait is fedezni igyekszik, csodálatos csak az, hogy a határozatot és eljárást — nem tudom meggyőződése rovására-e ? avagy csak kényszerűségből ? vagy talán tollhibából ? az „alkotmányosság jól fel fogott érdekével" motiválja. Én azt hiszem, itt tollhiba van ! és az megtörténhetik még az olyan okos emberen is, mint a cikkíró úr. — Az „alkotmányosság" szó helyett „hierarchia" volna olvasandó ! — s ha nincs tollhiba, akkor a cikkiró úr az alkotmányt, az egyházmegyéknek az egyházkerülethezi viszonyát bizonyára a tanár és diákok közötti viszonyból vonta le, akkor az alkotmány szerint egy oly megcsontosodott s tagjaiban hajlithatlan stereotyp alak, melynek fejéről bizony még a vaskalap sem hiányzik. Az egyházkerület az államsegélynek csak azon része felett volt határozni jogosított, elvonni azt meghatározott céljától rendeltetésétől, melyet az illető egyházmegyék önként rendelkezése alá bocsátottak, s így a máramarosi, ugocsai, bányai, szatmári stb. egyházmegyék illetősége felett, a melyre nézve azok tiltakoztak, semmi esetre sem. Az egyházkerület csak a kiosztás arányát határozza meg az egyházak anyagi helyezetéhez képest, de nem a célt, a mely félremagyarázhatlan. Még kevésbbé volt jogosított az egyházkerület a felterjesztés ellen alakilag megrovást és roszalást mondani ki. Ám bírálja meg s döntse el sophismái alapján, midőn ' argumentumokat nem talál, a kérdést, ám hunyja be szemeit a nyomor és veszély jelenségei előtt, s hitesse el önmagával és a világgal, hogy kötelességeit híven teljesité, ha a látszattal megelégszik s helyzetében mindezt megengedhetőnek tartja, mi ebben nem akadályozhatjuk; de az egyházmegye az egyházkerületnek nem közege, az egy független tanácskozó alkotmányos testület, mely tetteiért saját lelkismeretének s a közvéleménynek felelős. — Hozott határozatait felülbírálja az egyházkerület, de nem bírája az egyházmegye egyetemének, megváltoztathatja ítéleteit — de nem lehet illetékes megrovója azoknak, legkevésbé, ha azokat egy elfogult előadó értesülése után hallja. Egyébiránt hivatkozunk a felterjesztésre, amely tudomásunkkal f. évi april hóban e lapokba megjelent. De legkevésbé volt jogosítva és legkevésbé felel meg az igazságnak, hogy az egyházkerület elnöksége utján megróvta s jövőre intette az ugocsai esperestet, a miért ez a nagy többség által sőt egyhangúlag hozott határozatot és elfogadott felirati szöveget kihirdeté és kiadmányozá. — Sajátszerű felfogás egy alkotmányos testület elnökének teendőiről! — s ha Debrecenben e felfogás jutott volna is érvényre, azért a máram.-ugocsai egyházmegye alkotmányos érzülete nem engedné meg, hogy az elnöklő esperes a hozandó határozatot előre megdiktálja, úgy mint azt talán az egyházkerület az e.-megyének előre megsúgni óhajtotta volna. Azt hiszik, hogy a márm.-ugocsai egyházmegye fejlődöttsége megtűrné nyakán a hierarchia azon hivét, ki a fölülről vett utasításokat az egyházmegyén keresztül erőszakolni törekednék? A cikkiró úr mind ezt „az alkotmányosság jól felfogott érdekében" így látná jónak. — Alkotmányos érzületében helyezvén magam, az egyházkerületnek azon l javaslatot tenném, hogy ha a tiszántúli, — bocsánat, — a debreceni superintendentiának a tizenkilencedik századbeli történetében még egyszer előfordulna, hogy egy közérdekű ügy közelbirálás végett az e.-megyéuek adatnék ki, az „alkotmányosság jól felfogott érdekében" előre megkellene állapítani, hogy az egyházkerület véleménye szerint mi a jó, helyes és törvényes, s aztán azt mondani mit az egyszeri szegény ember a fiának „válaszsz fiam a két ló közül, a melyik neked tetszik, de azt előre megmondom, [hogy a szürkét nem adom." A történteket az egyházmegye úgy hiszem elhallgatni nem fogja, azt elhallgatni erkölcsi súlya nem is engedi ; mindenesetre világra bocsátja az „alkotmányosság jól felfogott érdekében" létre 2*