Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-25 / 8. szám

A zsidó népről állithatjuk, hogy azt erkölcsében és értelmében azon hagyományos nevelés rontotta meg, mely az ó-testamentomban különös kegyelmi tényképen emlegettetik. Az Ábrahámmal kötött frigy: „megsokasítom a te magodat" — szülte a nemzeti kevélységet, ama minden népet lenéző felfuvalkodottságot: Ábrahám magva vagyunk, Jehova a mi Istenünk. E dölyfös nép értelmét megzavarták -a csodák, pedig a monotheismus nálok biztosan egyptomi eredetű. Az Egyptomba költözés előtt Lábán haragszik Jákóbra, mondván : miért loptad el az én isteneimet ?! Az egyptomi felsőbb papság tanitotta az egy Isten létét • Ramszes Farahó, midőn a pásztor népekkel vívott csatában az ellenségtől körülvétetik, egy Istennek: Ammonnak könyörög, mondván: uram Ammon, hát nem tiszteltelek-e téged ? nem áldoztam-e 50 rabszolgával ? A monotheismust Egyptomban tanulta el Mózes és úgy ajánlotta a zsidóságnak. Ki látna isteni nevelést Mózesnek azon parancsában, hogy mielőtt elindulnának Egyptomból, kérjék fel kölcsön az egyptomiak becses edényeit és azokat lopják el magukkal ?! holott ebben előrelátható Mózesnek azon mesterfogása, hogy az által az elindult nép háta megett vágjon el minden utat, ha megunván a puszta sanyaruságait, vissza akarnának költözni az egyptomi húsos fazekakhoz. És a mi ezután következik e nép történetében, az semmi más, mint csodák halmaza, melyet a könnyenhivő nép vezére ajkáról elhinni szeretett. A Jehova ujjaival kőtáblára irt tiz parancs több helye szórói-szóra való idézete az egyptomiak 47 törvényének, mely tizparancsra azomban a roszul fegyelmezett népnek nagy szüksége volt, külömben önmagát emészti meg a pusztában. így is a távolságot, mely nem volt több 10—15 napi járó földnél, csak 40 esztendő alatt utazliatá át, mert mint a tapintatos vezér mondá: megboszantották az Urnák lelkét, azaz a büszke sereg, midőn a keresett földhöz közeledett, diadal- reménynyel mondá: a Jehova a mi hadnagyunk, midőn pedig a kananéusoktól visszaveretett, lecsüggesztett fővel sóhajtá: el nem jövél seregünkkel, megüzetél ellenségünkkel. így e nép, mely a theokrácia alatt minden nap Isten csodáját látta, a föld legbabonásabb népévé lőn, Dávid és Salamon korát kivéve vagy fogságban ült, vagy inkább csak tengett nyomorúságban, melybe saját nemzeti kevélységével párosult durvasága sülyesztette. A zsidó nép csodateljes története nagyon káros hatással volt a keresztyénségre. A monotheismuson I kivül semmi haszon, inkább kár háromlott reá. Jézus világvallást vala alkotandó, de nagy tervei elé, az Ábrahám apjokkal büszkélkedő zsidók akadályokat gördítettek. Jézus kikelt ellenök, mondván: Isten a kövekből is támaszt fiakat Ábrahámnak ; és hogy az Isten nem a holtakuak, hanem az élőknek istene stb. de ők maradtak a régiek. Pál apostol kemény szavakkal kérdi tőlök: hát Isten csak a zsidók Istene-é? nem . Istene-é a pogányoknak is? Több variációban szól a pogányoknak felvétetéséről a kegyelembe, hogy hátra verje a zsidó kevélységet, még Scitha őseinket is előhordja nékiek, de mind hiába, ők hagyományos, csodás és romlott kevély álláspontjukat el nem hagyták. Nem dicsekedhetnek tehát isteni neveltetéssel, melynek semmi nyoma nem látszott rajtok. Az Egyptomból hozott csodás monotheismus az, mely a ker. világot hozzájok fűzé, e nélkül említést sem érdemlenének, Nem csekély kárt vallott pedig Krisztus vallása a miatt, hogy e csoda nélkül nem is élhető népből valók voltak többnyire a szentirók, kik a Jézusi tant fogalmazták. Szemök csodát látott ott is, hol Mesterök a jelt- kérőket elutasította. Az ó kor gonosz lelkeit pedig úgy átplántálták a keresztyénségbe, hogy tőlök mivelt századunk sem lehet ment, sőt nekik tulajdonithatjuk, hogy a zsidó csodás történelem minden hihetetlenségeivel, képtelenségeivel szerepel nálunk, mint vallás-tudomány, mintha Ábrahám, Izsák és Jákób nekünk is hagyományos ős apánk volna! Saját történelmünket elhanyagoljuk, Scitha elődeinkről jobbadán mit sem tudunk, a mesékkel ós csodákkal rakott zsidó történelmet pedig felviszszük szintén a barlangi emberig, tőle menekülni nem tudunk, miatta szüntelen hátra és soha nem előre megyünk. Ránk tekeredett, mint élősdi növény; dicső vallásunk kárára az első vallásos oktatás tárgyát képezi, úgy hogy e szó: csodás zsidó história, egyenlő értékű a vallás-tudoraánynyal. Az első esetet, mint a mythos korából valót, minden okos ember történelmi mytbosnak tartja, és mi tanítjuk, mint történelmet. Jób históriája egy gyönyörű költemény, de mi história gyanánt tanítjuk. Pedig emlékezem gyermekkoromra, midőn Hübnerből azt tanultam, mily roszul esett lelkemnek, hogy Isten maga elé bocsátá a sátánt és mintegy alkudozott vele az ártatlan Jób kínzása felett. Jézus megkisértetése az ördögtől, allegórikus előadása annak, mint támad gondolat a nagy emberek lelkében is vállalatuk kezdetén, szerencsés siker esetére, egyházi, világi főség,