Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-24 / 52. szám

bár jól hallotta ellenségeinek mindig erősbülő zúgolódását, s tudta, hogy annak utolsó hangja a „feszitsd meg" lesz, s ő föláldozta magát a világért. Neki is föl kell áldoznia, meg kell tagadnia magát, örömest, szeretetből, „a Krisztusnak evangeliomáért " Pedig az áldozat, az önmegtagadás mindig nehezen szokott esni ; hát még olyan helyen, hol száz meg száz szem kíváncsian néhány talán kárörvendve lesi: nem hull-e egy köny az áldozás után? nem emelkedik-e nehéz sóhajtól a kebel ? Meg kell tagadnia a lelkésznek önmagát, pedig százaknak arra vész a figyelme: ugyan nem képmutató-e, nem következetlen e ? Nehéz, nagyon nehéz a szerep, épen azért, mert nem szabad szerepnek, tiszta, merő igazságnak kell lennie. A kisértő száz gyönyörrel csábítja a gyarló embert, természetesen, „a hol kincse, ott a szive" nem örömest hallja a felriasztó, dorgáló szót; s a lelkész arra gondol, a mit Pál ap. parancsol: „Prédikáljad az igét, rajta légy mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben ; feddődjél, dorgálódjál, . . . mert lészen olyan idő, melyben az igaz tudományt el nem szenvedik, hanem az ő tulajdon kívánságuk szeriut maguknak gyűjtenek tanítókat, mivel hogy az ő füleik viszketnek." Azt kívánjuk, hogy legyen szelíd, békeszerető, alázatos. „íme — úgymond Jézus — én elbocsátlak titeket, mint a juhokat a farkasok közikbe." „Ne gondoljátok, hogy azért, jöttem volna, hogy békességet bocsássak e földre ; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem fegyvert." S bizony sokszor pattogtatni kell korbácsát azok felett, kik az Isten házát is latrok barlangjává alj ásítják. Azt kívánjuk, hogy a lelkész legyen az erényben mindeneknek tüköré, példányképe, a bűn utálója. S mégis neki fel kell a bűnösöket keresnie, nekik az evangeliomot prédikálnia • kell, hogy ne ingó nádszál, hanem „kő legyen, sokaknak esetökre, sokaknak feltámadásokra." Azt kívánjuk, hogy legyen szilárd, kérlelhetetlen, nyílt, álnokság nélkül való. S mégis Pál ap. szerint kell, hogy „mindeneknek minden legyen, zsidóknak zsidó, erőteleneknek erőtelen, hogy mindenektől fogva valakiket megnyerhessen az evangeliomnak." Mind ebben a sokféle alakban örökké csak egynek maradni, mindenhol, mindenkinek csak a Krisztus hű tanítványaként tündökölni igazságban és szeretetben, nem szédülni a hízelgés és dicsőittetés meredek ormán, nem kábulni a királyként üdvözlő hossannák hallattára, nem remegni, ha a keserű igazságot gyűlölők dühe „feszítsd meg"-et ordítoz: bizony bizony nagyon nehéz; ehhez nagy hit kell, hit az Isten segedelmében, hit az ügy igazságában, hit a maga erejében. Ez a hit nagy bátorságot is ád. Hadat ízenni a gonoszok tábora ellen, kiknek fegyvere : a nyelv, élesebb és sértőbb a kardnál; saját élete kockáztatásával, vagy legalább természeti érzése elfojtásával nyugodtan lépni a beteg ágyához s vigasztaló szóval megnyugtatni azt; lemondani mindenről, Pál ap szavai szerint: „Szabados levén mindenektől, magát mindeneknek szolgájává tenni", minden erőt, minden percet feláldozni s talán annyiszor hiába, száműzni a szívből minden örömet, mely onnan a mások bajai fölötti gondot szorítaná ki; még azzal az édes reménynyel sem vigasztalhatni magát, hogy műve teljesültét láthassa — mert ez lehetetlen, „sírni a sírókkal, örülni az örülőkkel" : ez teszi önmagát megtagadni és föláldozni, ezt teszi lelkészi hivatalt hiven viselni ! Atyja legyen gyülekezetének, hogy mindenik hive bizalommal tárja föl neki szivét, oszsza meg vele gondját és örömét, aggodalmát és reményeit; atya, a ki el nem fárad, meg nem unja az övéi jólétéről gondoskodni tanácscsal, tettel, őket óvni,vezetni, biztatni, vigasztalni, hitükben erősíteni, felvilágosítani, dorgálni, sőt ha szükséges, fenyíteni. Lelki atyját tisztelje és szeresse benne minden hive a legkisebbikig s ő is lelki atyaként szeresse mindegyiket személyválogatás nélkül. Szegény és gazdag, tanulatlan és tudós, tévelygő és erkölcsös, nála mind nyitott ajtót, nyilt szivet keres; vár és kíván valamit mindegyik ő tőle, azt a mit önmagától meg nem bír találni; mindnyája számára hozzon elő szivéből és eszéből jó kincseket, ne húzódozva, ne kölletlenül Lelkesültnek, de lelkiismeretesnek is kell lennie, mert roppant felelősséget vállalt magára, midőn minden lett mindeneknek. A kit ő bár nem tudva, akaratlanul megbotránkoztat, az azt talán nem kerülendő példaképen emlegeti, hanem ürügynek tekinti arra, hogy ő is megbotránkoztasson másokat; a mely szenvedő bizalommal kér tőle szíve sajgó sebére balzsamot s vigasz nélkül hagyja el küszöbét, onnan talán a reménytelenség, kétj ségbeesés útjára lép ; a mely ingadozó hitű, kételkedő ő nála nem látja be kételyei alaptalanságát s dönthetlen támaszt nem talál hitének, az elbizakodván, hitetlenné, istentagadóvá lesz, le roskad és megtörik ; a mely elvakult, megrögzött bitnös tőle nem hall figyelmeztető és dorgáló szavakat, az a hallgatást jóváhagyásnak magyarázza, lelkiismerete intő szavait is hallatlanná veszi; a mely szerencsétlen nála, mint az Isten emberénél nem talál menedéket, levertségében könynyen az Istentől is elhagyva érzi magát; a ki nála megtalálja, a mit keres, az tovább is mer menni, s Istenhez is bizalommal folyamodik, ellenben a ki ő nála is hiába kopogtat, tovább talán nem is akar folyamodni. Ugy vigyázzon tehát, hogy ő maga el ne állja a meny országba vezető utat. Mindez végtelenül megkönnyűl, sőt kedvessé válik, ha hivatásának lelkesedéssel felel meg; azonban éppen a nagy felelősség tudatának kell a lelkesedést féken tartani. Mert a ki lelkesedésében mindenről megfeledkezve törekszik a célhoz, olyan mint a neki dühült vivó, kinek kezében az éles kard csak támadásra, s nem egyszersmind védelemre szolgálván, maga fut az ellenfél fegyverébe; ellenben a higgadtan számító a rá mért csapások ellen is védelmezi magát s ellenfelét, a maga kockáztatása nélkül kifárasztja s lefegyverzi. Szeresse a lelkész hivatalát, lelkesüljön azon magasztos célokért, melyeknek elérhetésére minden erejét, minden idejét, egész életét oda áldozza, de buzgalma és lelkesedése ne váljék vak, türelmetlen rajongássá, hadd zabolázza meg a higgadt megfontolás, lelkiismeretesség, okosság. „Legyetek okosak, mint a ki-