Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-17 / 51. szám

nép érzülete reagált a Koránra a 10-dik század óta, és Sufi mystikájával akart utat nyitni és eszközt találni, hogy a szív szükségérzete az Istennel való belső egyesülés után kielégíttessék. Azonban mind ezen kísérletek, az Izlamot tovább fejleszteni, meghiúsultak, mert pusztán csak a szellemileg nagyobbak és finom müveltségüek dolga volt; megsemmisültek, mert nem volt támaszpont]*ok a közönségnek szánt vallásikönyvben, legfölebb naturalistikus és pantheístikus szédelgésbe csaptak át. Néhány évtized múlva megint Mámun kísérlete után az ellenkező nézet került felül a nagy tömeg hitében, hogy t. i. a Korán absolute Istentől eredett, és az óta az Izlam sorsa meg lett pecsételve. Még működött ugyan az egyszer fölébredt tudományos vágy és ösztön századokon át, de azon kísérletről, hogy az Izlam a tudomány utján fejlesztessék, végkép letettek; vagy a kik folytatták, mint az Enyclopadisták, csak titokban merték azt tenni, és célt ők sem értek. Bölcsészet és természettudomány megmaradtak a magok utján, és még csak most szülték meg legnagyobb képviselőiket egy S i n a I b n (+1037) és Rusd Ibn (+1198) képében. A mystika a poesis terére ment át. Az orthodox Korantheologia átvette a gyűlölt bölcsészellenektől a logikai bizonyításnak eszközeit, hogy az ész előtt bebizonyítsák, miszerint mind az, mit Muhammed tanított, a hitnek tárgya, és ama scholastikai systhemát alkotta meg, melynek első nagyságaiként, Abu-l-Hasan al Asari és Grhazzali tűnnek ki. Nagy tudósok a tudomány minden ágában még sokan léptek fel, még a mongol pusztítás után is, és Perzsiának az ő utolsó költőfejedelme (Dsami) még a 15-dik század végén is megvolt. Azonban a legújabb idő óta a tudományos ösztön alszik, a mi azóta létre jő, az nem egyébb, mint a mult termékein való élősdiskedés. Azon kényszer, melyet Muhammed vallásitörvénye a hívekre erőszakol, megtermette a maga gyümölcsét. A nagy mogul Akbarnak szabadszellemű reformkísérlete nem élte túl a császárt, és Abd-ul-Vahháb valódi arab reformátiója a mult században pusztán csak a későbbi hitéletnek kinövéseit érintette, de a Koránon és Sunnan semmi változtatást sem eszközölt. A mit most Stambulban egy párt tervez, kényszerítve az idők szüksége által, a keresztyénekkel az egyenjogúságot megosztani, kezdete volna a valódi haladásnak. Hogy azonban kivihető lesz-e, a legközelebbi jövő megmutatja. Bármint dőljön el, a mostani háborúnak jelentősége abban van, hogy az Izlam államoknak elseje oda jutott, miszerint kényszerítve lett vagy fegyvert fogni vagy magát reformálni. A fegyverek győzelme és a hatalom birtoklása volt mindig a legfőbb bizonyíték az Izlam igazsága mellett; csupán a hatalom elvesztése képes őt oda ragadni, hogy öneszméletre jusson Sokáig tartott, míg ide eljutott, de végre mégis megtörtént. A mit a mult századok türelmetlensége bevárni nem tudott, az most szemeink láttára megy véghez. Nekünk is vannak szent könyveink, a melyekből Isten szavát és akaratját megértjük. De ezen könyvek nem egy embernek művei, nem egy ember életének egy arasznyi idejéből, hanem egy egész népnek és az ő legjobbjai küzdelmeinek, törekvéseinek eredménye a legfőbb jóért. Műve egy oly másfél ezredévi időköznek, melyben a történeti lét, vallásunknak tökéletesedése, ismerete, igazságai, alapelvei, jótékony intézetei fokról fokra előadatnak és ez által felgerjed az olvasóban is a történeti érzék, és lesz képessége mindegyik fejlődési foknak hiányait, egy ol~ daluságait felismerni időben és személyekben, és fogja tudni összehasonlítva a mellette levőkkel, kiegészíteni. A mi szent könyveink nem pusztán száraz igazságok, és önkényszabta törvéuyek monoton előadása, hanem egy oly könyv, melyben gazdag tartalommal fordulnak elő törvények és tanítások, történet és költészet, életképek é s önvallomások, anélkül, hogy az öszhang zavarva volna ! nem pusztán elemi tankönyv, mely a kezdőknek szól hanem egyszersmind oly kincsbánya — melyből a mivel tek is erkölcs-vallási életük javára merihetnek. A szellemi szabadságnak nem ineguyügözője, hanem oly iratok, melyek tele vannak lélekkel, és miként a lélekből származtak, úgy a lélekhez is szóllanak, az igazság és ismeret 'elkét felköltik és fölhívnak bennünket az önvizsgálódásra, úgy mint az igazság keresésére. E mi szent könyveink is oly mély értelműek voltak, hogy az egészen más más szemléleti viszonyok közt felnőtt néptömeg azokat tisztán felfogni netn tudta, és épen azért a népek nevelője; az egyház a mi vallásunkat is dogmákba és szokások systemájába szedte, a melyeket külsőleg hinni és gyakorolni kellett, és a tőlük való elhajlás halálos bűnnek vétetett. Ily hierarchiai gyámkodás és autoritási hit a keresztyén egyházban is sokáig virágzott, épen addig mig, az Izlam ei'ejének teljében vele együtt haladt. Végre még is keresztül törte magát a szabad szellem, és szülte az újkort, épen akkor, midőn az Izlam erőtetve még egyszer a világban megerősödni készült. A Korán az Izlam népvilágban a végleges elzsibbadást eredményezte ; a biblia pedig friss forrássá lett, melyből uj élet ömlött át az elzsibbadt egyházba. És midőn ezen megifjúdott egyházban is a hitvallások kényszere még egyszer fölmerült, ismét a biblia felé fordult, a tudomány abba mélyedt el, és az uj bilincseket leverte, a népek individualitásának, a kiirthatlan előrehaladási ösztönnek szabad utat nyitott, a hit, a gondolat, a tudomány és a vallás terén. Azon időszakra esik a mi egyetemünk alapítása, midőn a növekvő tudományos élet Európa népeiben föltámadt, és az egyoldalú egyházi értelmezés ellenében a bibliának tudományos felfogása győzött. Miként minden népek vallási okmányai a történeti kritika kezébe esnek, ugy a keresztyénségé is ennek alája vannak vetve. Sokáig folyt közte és a betűszerinti hit között a harc, és még mindég folyik, de egyet már is most is bizvást mondhatunk, bibliánk e tüzpróba alúl is megtisztulva és megdicsőülve kerül ki, mivel isteni örök igazság van benne. Még csak akkor, ha általa megtisztult, fogja a keresztyénség az ő világmeggyőző erejét egészen bebizonyítani-, fogja az Izlam népén is. BOGNAK ENDRE.