Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-17 / 51. szám

gyermekei 5 tanit bennünket embereket, hogy a természeti alapon létezésünk kezdetleges ügyefogyottságán túlemelkedve, fajunk magasabb kifejlődésében és nemesbbitésében, mindnyájunk egyesítésében törekvésünk közös céljait, és föladatunkat mint emberek keressük. Midőn ily módon levontuk az uj tanból mind a következtetéseket, melyek a magunk miheztartása végett szükségesek, azon ponthoz is elérkeztünk, hol a bibliai elbeszélésnek igazat adhatunk, és maradandó értékének örülhetünk. Ez mint oly sok más elbeszélése a bibliának, „egy árnyéka a jövendőnek," egy árnykép, melyet az ember jövendő tökéletesedése útjának kezdetére vezet vissza. Mert mi más a bibliai elbeszélés, mint egy kép Jézus eme szavaihoz: „Nektek tökéleteseknek kell lennetek, hasonlóképen mint a ti atyátok az égben tökéletes." Egy kép, mely természetesen csak szegényesen és gyermek-észhez szabottan ecseteli e szavak jelentőségteljes tartalmát, és ezeknek fölfogására előkészít, de egyúttal azok előtt is némi jelentést nyer, kik e nagy szavakat nem értik. A tökéletesség, mely a paradicsomban honol, s csak növények- és állatokkal közlekedik a legnagyobb fokban tökéletlen 5 ez a gyermeknek tökéletessége, mely minden gyengesége és önállótlansága mellett is a maga nemében teljes, és bizonyos kellemes varázszsal bír, milyennel egyik sem a következő életkorok közül. A paradicsom gyönyörű mythosza minden gyermekéletben meg- megujul, — szerencsére mindnyájunk életében volt idő, midőn kertben, édenben laktunk, növényekkel és állatokkal mind magunkhoz hasonlókkal társalogtunk. A paradicsom számunkra is, kik annak hivésétől rég kinőttünk, mint eszme, mint mythosz, mint tudatnélküli jóslat, megtartá ifjúi fényét, meg nem semmisíthető életerejét. A paradicsom azokhoz tartozik, melyekről oly mélyelműleg mondja Schiller : sWas sicli nie und nimmer liat begeben Das alléin veraltet nie/ Mint egy árnyéka a jövőnek jelenik meg a biblia elbeszélése még egy más értelemben is. Nemcsak a gyermek paradicsomában van az megvalósulva, hanem az emberiség kifejlődésében is igazoltatik. Nem mint egyszerű történet és tény, hanem mint utalás a célra, mely úgy az összes emberiségnek mint az egyesnek ki van tűzve. Nem az Isten képe után, hanem annak képére vagyunk teremtve; az istenfiúság nem örökség, amit kapánk, hanem egy vívmány, melyet magunk szerzünk. Nem mint egy elveszett és megsajnált érték fekszik az hátunk mögött, hanem előttünk áll, mint cél, mely után törekedünk, melynek elérésében az évszázadok, melyek a földön átvonultak, segítségünkre voltak. Semmiféle kutatás nem akadályoz bennünket, hogy ez istenfiúságban higyjünk, és minél mélyebben pillanthatunk be ez által az Isten és világ közötti összefüggésbe, annál jobban találjuk megerősítve e boldogító hitet. Az fedezi föl nekünk a megváltó erőket, melyek az emberiségre kezdettől fogva hatottak, az utal miket a lassú, de folytonos előhaladásra, melyet az emberiség ez erők segélyével megkezdett; az ülteti át a paradicsomot a jelenbe, nem mint tunya, kéjelgő gyönörök lakát, hanem mint oly helyet, hol az ember minden léptennyomon az örök szellemet érzi és cselekvésének nyomait tűnődve szemléli. A bibliai paradicsom boldog szigeteivel, elysáumí mezőivel eltűnt a földről anélkül, hogy létének a legcsekélyebb nyomát hagyta volna hátra. Hasonlít azon tündérkerthez, a melybe valamely burokban született gyermek helyeztetett, melyből azonban az saját hibája folytán kiűzetve, többé az utat hozzá meg nem találja. Senki sem élhet büntetlenül a pálmák alatt és egy lépés azon paradicsom felé, mely előttünk fekszik, többet ér, mintha az egész bibliai paradicsomot lépéseinkkel végig mérhetnők. — De ne feledjük el a tanúságot, melyet nekünk utravalóul ad, a fényt, melyet az el- eltünőleg nekünk szolgáltat. Mindenütt paradicsom van, hol megelégedett, boldog emberek laknak, és életünk megszentelt óráiban mindnyájunknak megnyitja Isten a tündérkertet. De rögtön eltűnik az éden, mihelyt abba emberi bűn, a kisértő kigyó bejutott. Akkor ott áll látatlanul a kherub lángpallosával az ajtón, és előbb be nem ereszt, míg bűnünk kiengesztelve nincs. Boldog az, kit bűne a paradicsomból kiűzött, de abba, bár tévútakon bolyongva és fájdalmas nélkülözések után, ismét visszatért, boldog az, kinek életútjára a jövendő, melynek a bibliabeli paradicsom csak árnyképe, fényt vet, kinek a homályt s az emberi sors kérlelhetlen komolyságát megvilágosítja és őt egyik világosságtól a másikhoz, az Ur szelleméhez vezeti. Amen. Az Izlam hanyatlása. (Vége.) Az egyik : M u h a m m e d megkönnyíti az ember dolgát nagyon is. Azon követelményben, hogy az ember hivőleg engedje át magát az istennek, benue van ugyan minden lényeges, de azon fordul meg, hogy a mi abban van, abból ki is fejlődjék, és itt hibázta el Muhammed a dolgot minden komolysága mellett, mely sajátja volt. Felületes ismerettsége a zsidóság és- keresztyénséggel nem ért el oda, hogy e hijányt kipótolja. Tudja, hogy az Isten mindenható, mindentudó, kegyes és igazságos biró, de azon követelményeket, melyeket ez az isten az emberek elé szab, igen leszállította. Van egy két erény, melyeknek gyakorlását Muhammed ajánlja, de ezek csak mint egy önkényűleg vannak kiszakítva. Az erkölcsi tér egész terjedelmét nem látja be. O is tudja, hogy az ember a jóságos istenhez csak különös eszközök segítségével emelkedhetik föl, még is az ő asketikai rendszabályai, minők a naponkinti imádság, bojt, mosakodás, étkezési szabályok, búcsújárások, alamizsnálkodás és a hitetlenek elleni harc, mind csak igen külső dolgok és nem eléggé hatnak. A mellett hogy betöltetnek, az ember mégis a az ér-