Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-17 / 51. szám

A tanitók is könyv nélkül tudták az egész énekes könyvet. Csak egy pár szót kellett mondanom káplán koromban a tanítónak s ö azonnal megmondta, hogy hányadik ének, hányadik versében van az. Most ez is máskép van. A mindennapi éneklés összezsugorodott először is szerda-szombat délutáni énekórává, aztán innen kiszorította az ismétlő iskola, ugy hogy csak ugy lopva jut az éneknek egy egy félórácska, s még ezt is jó ha uern egészen a divatba jött világi énekekkel tölti a tanitó, ki azokban (kivált a fiatalabbak) talán több kedvét leli, részint mert ez divat, más részt pedig mert az énekes könyvet nem ismeri. Ott figurái ugyan a tanvizsga progrommjában néhány egyházi ének, de ezek alatt csak a melódiák értendők, ezek is esztendőrül esztendőre ugyanazok. Ezen néhány dallamból áll az egész iskolai énektudomány, van aztán baj, mikor vasárnaponként éneket kell választani. Ugy vagyunk mint a verklis, ki minden háznál ugyan azt a nótát fújja, mert hát több nincs benn a ládában. Az énekek szövegének tanítása meg épen el van hanyagolva. Ugy hogy móg az egyetlen, minden alkalommal használt halott-kísérő éneket is könyvből kell mondani, és az egész iskola botorkálva megy a halotti gyülekezet előtt, mert a nyitott könyv miatt lába alá nem nézhet. Igy aztán felnevekszik ifjuságunk, bibliával ós énekes könyvvel való ismeretlenségben, s mivel ignoti nulla cupido, még csak megvenni sem tartja érdemesnek egyiket is. S még ha érezne is az ilyen némi szent gerjedelmeket, nem tud szavakat adni lelke rejtelmes érzelmeinek, elfojtódik a kifejlődni nem tudó érzés, elszárad a kősziklán kelt mag nedvesség hiányában, nem ugy mint a kinek szive teljességéből tud szólani szája akár rövid szent mondatban, akár zengő énekben. Pedig talán nem szükséges bizonyítanom, hogy mi a vallásnak az ének ? hogy mily hatalmas nemesitője a szívnek, gerjesztője a buzgóságnak, hogy ez ad szárnyakat a magasba vágyó léleknek! „Wo man singt, da lass dich ruhig nieder." És a buzgóság ily hatalmas eszközlőjótől ütjük el népünket, midőn az egyházi énektanítást elhanyagoljuk ! Mi van móg hátra ? A káté és egyháztörténet. Yessíik össze csak e kettőt az előbbiekkel. Első pillanatra kitetszik, hogy a mi a szívhez szólhat, a mi tulajdonkópeni vallás, élet, az mind amazokban van, emezek pedig az értelmet és emlékező tehetséget illetik. Azért mondom, hogy épen a javát, épen a vallás-képző elemeket mellőzzük vallástanitásunkuál. Pedig uem cselekedtek ám esztelenül azok a régiek, kik ezeket iskolai tantárgygyá tették. Érezték ők, hogy a káté száraz dogmájához kell valami izleteset, táplálót adni, hogy megemészthető legyen, mint a jó szakácsné a száraz kifőtt hust megrakja tetszetős mellékletekkel. Mi mellőzzük ezen fontos mellékleteket, sőt mellőzzük a hust, csak a csontot tartjuk meg, és ezzel akarjuk táplálni a gyermeket." Nem hallgathatok el itt egy családom körében járó kis adomát: Kérdi a kis négy éves gyermek, a napernyő fogójára mutatva: „Néni mi ez?" „Csont" — „Hát a hús V — Igen is; hát a hus? ezt kérdi a gyermek akár testi akár lelki eledelről legyen szó. Ó nem bánja, ha móg oly szép faragvány van is azon a csonton, ő neki hus kell, a mi őt táplálja, a mitől növekszik. Pedig bizony a kátéban vajmi kevés hus van. Hol van abban Jézus éltető lelke, szelleme, vallása, emberszeretete? Talán a „hiszek egy" nem valami bölcsen összeválogatott életrajzi adataiból megismeri a gyermek Jézus szent életét; midőn értelem nélkül elhadarja a vele jól meg sem értethető dolgokat? hogy: „fogantatók szent lélektől, születók szűz Máriától, kinzatók: (még mindenütt igy hallottam) szállá alá poklokra" stb. vagy az uri imából meg lehet-e ismerni Jézus egész lelkét? Az egyház történetben lehetne képző erő, ha jellemrajzok alakjában adatnék, de igy az egésznek rövid vázlatából esztendőnkint néhány rövid részletet adva, bizony csak váztöredók az. Nem feledtem el a biblia történeteket se, mint a mely közvetítő tantárgy lehetne a fent emiitett két csoport között; sőt ügyesen tárgyalva egy némelyiket, pótolhatná is. (Mint pl. Wangeman bibi. történetében, hol káté, bibliaolvasás, erkölcstan, énekek ügyesen bele szővók egy tantárgyba.) De mostanában ez is csak olyan kegyelem kenyéren éldegél az iskolában. Az előtt hetenként olvastunk legalább kettőt; most a tanitók kiválasztanak egész évre négyet, ötöt és azt betanítatták, bizony sokszor csak ugy mint az előtt, minden magyarázat ós erkölcsi tanúság nélkül. No már most, ha áttekintjük népiskolai vallásoktatásunkat mit tapasztalunk? Yan ugyan elég, a vallásoktatás fogalma alá