Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-10 / 50. szám

kell hat osztályt vezetni és a hol a növendékeket nem járathatják sokféle okok miatt oly pontosan mint Debrecenben és más nagyobb helyeken: majd akkor fog kitűnni azon tökéletes műnek az életrevalósága. Szeretném látni miként tudnák elvégezni azok a tisztelt tanitó urak is egymaguk a kiszabott idő alatt mind a hat osztálylyal a köteles tantárgyakból az előirt mennyiséget ! Azt mondja Joó István úr cikkében, hogy: „maga a tanterv készitő nt. küldöttség is belátta azt, hogy az egy tanitóval biró VI. osztályú népiskolába nem való." És mégis nem tartva szem előtt a nagy többséget, a falusi iskolák túlnyomóságát: kimondotta, hogy azt életbe kell léptetni, és a szerint kell tanítani. (Lásd tiszántúli ref. egyházkerület 1874. okt. hóban tartott gyül. jegyzk. 229 sz. határozatát.) És ha a szegény falusi tanitók minden erejöket megfeszítve sem képesek a szerint kivánt sikert felmutatni, Joó István úr kimondja reájuk hogy: nehézkesen jártak el. Szegény tanitók! igazán reátok is elmondható : ha törik csupra fazeka: mindnek*a tanitó oka. De bezárom már soraimat, mert még majd árva fejemre is kimondatik az anathéma, mint a Bartha Mór sályii ref. lelkésztársunkéra; s majd ledérkedéssel, gorombáskodással fogok vádoltatni. Pedig hiszen az ilyeket mi falusiak egyenesen tőlük tanuljuk; az ilyenekben Debrecen tanítványai vagyunk. Végül záradékúl szabad legyen nt. Joó István úrhoz azon szives kérelemmel járulni : kímélje meg jövőre egyházmegyénket a sértegetésektől és kigunyolásoktól; mert azokat miként jelenben, úgy jövőben sem fogjuk elhallgatni, és azokat mindenkor bátrak leszünk viszszautasitani. Béke velünk! KALÓS PÉTER, tiszabecsi ref. lelkész. RÉGISÉGEK Töredék adatok a barsi református esperesség múltjából. (Folytatás.) V. Nivedi eccl. Most tisztán katholicus ; 1655-ben azonban ref. gyülekezet volt. Elenyészését hihetőleg a nyomorult fizetés is sietteté, nem lévén egyéb proventusa az itteni ministernek, ki egyszersmind tanitó is vala, mint a szokásos stoláre, az 1 tyúk, 1 kenyér, 24 dénár, 7 frt és 22 szapu buza. Teljes valószinűséggel legelső volt az elkobzott egyházak közt, miután legközelebb esett a tűzhöz, Zobor várához. Hogy mikor szűnt meg teljes bizonyossággal, a naplóban nincs nyoma. Az 1712-diki naplóban neve már nem fordul elő. I. Lipót alatt enyészhetett el. (1704—5-ben.) VI. Nagy-Kálnai eccl. Kis-Kálna filiájával fenállt 1726-ig, mely évről ez van róla följegyezve : „Die 13 Novembr. Anno 1726 Tristis easus! In eccl. Nagy-Kálna Paróchia, Schola templum per Dom. terr. Hunyady occupm." Ez időtől aztán mint Kis-Kálna filiája szerepel, hol lelkész lakik, még pedig prosenior Mich. Patay. Ez állapotban vannak 1734-ig. A következő évben már az anyásitott Kis-Káloán is megszűnik a ref. vallás gyakorlata s mind a két Kálna kimarad a sorból, csak a közeli Kis-Szecse anyába fogózva küzd még egy évig, 1735-ig. Ezen év szomorúan nevezetes a barsi esperesség történetében. Már az 1734. évi egyházlátogatás nem talált többet 9 egyháznál s a kezdetet az esperes ezzel jelzi „Incepta est visitació in anno 1734 satis luctuoso." A barsi részen Szecse állt még csak egyedül, mint merülő félben levő hajó, hozzá kapaszkodva egy nagy vidéknek valamennyi „árvája". — 1735-ben ez is elsülyed a bősz hullámok közt, s csak a honti részen levő egyházak maradnak meg. E szomorú esemény igen közönséges dolog lévén a hazában, Kocsi Sámuel esperes mint nagyon mindennapi esetet föl sem jegyezte külön lapon, egyetlen szóval irja le a nagy tragédiát : „Anno satis 1 u c t]u o s o". Félszázadon felül tartó tetszhalálából fölébred végre Kálna is Budán 1789. maj. 26-dikáról keltezett engedély folytán gyülekezetté alakul. Kis-Kálna lesz anyává, s amaz filiája. Aa uj korszakban első lelkésze Török Pál, ki 1790. karácsony hava 19-dik napján az ideiglenes paplak helyiségében tartja hálaadó első imáját. Tisztességes parochiát a földes úr Péli Nagy János 1793-ban épittet; ebben tartatik az istentisztelet mind addig, míg ugyanazon patrónus 1799-ben templomot is emel. Ezen család fedezte az egyház minden szükségeit 1863-ig, a midőn a birtok kath. kézre került s a patronátus megszűnvén, nem csak egyház, de a lelkész is veszített, évenkint 220 frtnyi díjrészletet. Önerejére lőn most már utalva a kisded egyház, s hogy idáig is áll, azt tevékeny s buzgó lelkészének köszönheti, ki nem rég is a filiának 70 hold földet tudott a semmiből szerezni.*) VII. Löki eccl. Lelkésze Nehéz Pál (1655-ben) tanítót nem tartott; filiái Alsó- és Fels ő-G y ő r ö d, hol — többek közt — 23 hold földje s 6 szekér szénát termő rétje is volt a lelkésznek. 1712 —14. csak lévitát tart, azontúl lelkészeket, kik sűrűn változnak. 1734-ben koboztatott el filiáival együtt. Utolsó papja Csatári János volt. 1784-ben az anya fölébred, de filiái a ref. egyházra nézve halva maradtak. A tolerancia óta bizonyosan vannak már adatai, jó volna őket közelebbről ismerni. *) Nevezetes körülmény, hogy 1789. óta, tehát 86 év alatt ezen egyháznak csak két papja volt. Az első Török Pál a pesti ref. püspök atyja^ elébb egyh.-megyei jegyző, majd esperes, az özvegyi gyámolda megteremtője (legyen emlékezete áldott!) és a jelenlegi, Kulifay László, edzett veterán bajnok, ifjúi tűzzel, lelkesedéssel. Ennyi idő alatt más gyülekezetben hány megfordult!