Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-10 / 50. szám

vallás-erkölcsi életünk ébresztésére s ápolására szükségesek. Ha kérdeznek bennünket: e 1 f o g a d j á t o k-é ti a bibliai csudákat? határozottan kimondjuk: nem; mert mi semmi bizonyítékokat nem találunk azok történelmi hitelességére nézve, és mi nem hiszszük általában, hogy Istennek, magát kijelentendő, szüksége volna arra, hogy az ő bölcsesége által felállított törvényeket megszüntesse. Egy szóval, ha kérdeznek önök bennünket: melyik a mi vallásunk? válaszoljuk : Józus vallása, minden szükségesképen bekövetkezett fejlődéseivel együtt; a mi vallásunk : a hit, a remény, a szeretet, a megszenteltetós vallása, az a vallás, mely elibénk a legmagasb feladatot tűzi ki: a tökéletesedést. Foglalják együvé önök ezen feleleteket, és győződjenek meg, hogy nem sokkal igenlegesebb hit foglaltatik-ó ezekben, mint az önök homályos tantételeibeu. Mi nem vagyunk csalódhatlanok, s mi készek is vagyunk mindenkor netán téves nézeteinktől elállani; de mi tudjuk, a mit hiszünk, ós azt ki is mondjuk. Az önök hittani homályosságukhoz társul móg az egyházi kétértelműség. Az önök nézete szerint a svájci tartományegyházak s jelesen a genfi leélték magukat. Vannak móg önök szerint hivatalos (elepzetek, állami csűrök, nyilvános csarnokok s terek, állatkertek (jardins d' acclimatation), de tartományegyházak többé nincsenek, ós ha önök a mi genfi nemzeti egyházunkról beszélnek, bizonyos gúuymosoly kiséri szavaikat. Valóban úgy a logica, mint az illedelem azt követelte volna önöktől, hogy ezen „állami csűrökből", ezen „nyilvános kertekből" (állatkertekből) kilépjenek. Miért nem tették ezt önök ? miért maradtak a tartomány-egyházban ? Talán hogy azt megújítsák? hogy a Sión megrongált falait kijavítsák? hogy az önök vallásos nézeteinek túlsúlyt szerezzenek ? óh nem, hanem hogy idegen lelkészek számára ne nyissanak helyet, hogy izgathassanak s elégületlenséget támaszthassanak, hogy a tartomány-egyházat feldúlhassák, s hogy egy alkalmas órában a templomi épületek egy részét a maguk számára sikerrel követelhessék, vagy — ha az nem sikerülne, — hogy azokat felgyújthassák. Én nem túlozok, nem torzítok; önök mondották azt uraim,*) és ez legalább is egy gonosz ellenmondás. Vagy valósággal csak „pajták, állat*) Az illet,6' szónok ezen utóbbi kifejezésre vonatkozólag ugyan utólag kijelenté, hogy ó' ezen szavakat az oroszoknak Moszkauból való kivonulásukra célzólag, tehát képes értelemben mondotta. Igen, csak hogy a képes kifejezés alatt is van valami értelem. kertek, állami intézményeku

a mi tartomány egyházaink, ós nem keresztyén s nem protestáns egyházak többé, ós ezen esetben határozottan meg kellett volna önöknek tagadui a tartományegyházak lelkészeinek címét, lelkészi teendőit ós az államtól nyert díjak elfogadását; vagy pedig a mi tartományegyházaink, ha talán nem az önök elméletei szerint vannak is azok szervezve, mégis keresztyén és protestáns egyházak; és ezen esetben benne maradhatnak önök kétségkívül, de akkor kell, hogy illedelmesen s keresztyóniesen viseljék magukat, ne ellene, hanem mellette munkálkodjanak. Bentmaradui valamely egyhá/.ban csak azért, hogy azt rágalmazzák s dtílják, oly eljárás, mely a legegyszerűbb erkölcstannal is ellentétben van. **) Azomban az önök bizalmatlanságának — hogy erősebb kifejezést ne használjunk, — az államegyház iránt meg van a forrása a uóp iránti bizalmatlanságában önöknek. Önöknek nincs bizalmuk az általános szavazatjog, a demokratia, a nép iránt, a miért is a nép egyház az önök nézete szerint lehetetlenség, vagy ha úgy tetszik képtelenség. Hogyan. a nóp állapítsa meg az egyház alkotmányát, a nóp válaszsza meg az egyháztauácsok tagjait s a lelkészeket, ennek adassék meg azon jog, hogy lelkiismereti szabadságot követelhessen, s türelmetlen törvényeket eltörölhessen ? Az Isten lelke leszáll ugyan az „evangeliomi" kis csoportra; de avagy áthatná az az egósz nép lelkét is? A nóp szükségesképen mar**) Azok eló'tt, kik hazai ellenfeleinknek a szabad irány ellen intézett támadásait figyelemmel kisérték, fel fog tűnni ezen cikkben, hogy az ellenünk hajigált kövek miként hajittatnak vissza az igazhivők fejeire. A >

Figyelmi,

zó'-*nek egykor épen az volt legerősebb vádja a szabadelvűek ellen, hogy ezek tannézleteikkel jobbra balra siklanak, s nem lehet tudni, hogy mik is azoknak voltaképeni tanaik. Az előbbi pontjában a fentebbi cikknek a bunkó meg van forditva, s azt hiszem eléggé világosan ki van mutatva, hogy az orthodoxia tantételei mily sikamlósak, hogy azok gyakran, ha valódi értelmüket keresi az ember, üres frázisokul tűnnek fel. Az „Evangyéliomi Lap* pedig nagy eló'szeretettel hangoztatta többször Heiszler úr ama keresztyéni türelemről tanúskodó (?) magasztos (?) szavait, hogy a szabadelvűek, ha nem értenek egyet a helvét hitvallással, tartsák becsületbeli kötelességüknek azon egyházból kilépni, s annak kenyerét tovább nem enni. A fentebbi cikk megmutatja H. úrnak, hogy im keresse önnön táborában azon hithű lelkészeket s tanárokat, a kikhez felhívása inkább illik, mint hozzánk. Inkább, igen, inert Svájcban az uralkodó tartományegyháznak az illető' egyházi és világi hatóságok adták mai szervezetét, mig a mi magyar protestáns egyházunkra sem egyházi, sem világi hatóság nem ütötte reá sem az orthodoxia sem a liberalismus hivatalos pecsétjét, legalább az ujabb időkben nem, vagy ha még is van rajta hivatalos pecsét, akkor az nem lehet más, mint a protestántismus szabad vizsgálódást s szabadfejlődést biztosító pecsétje, és így a mai magyar protestáns egyházat, annyi joggal legalább is mondhatják magukéinak a liberálisok, mint az orthodoxok; s így nálunk legkisebb ok sincs arra, hogy a liberálisok az egyliázbóli kilépésre unszoltassanak. F. J. 99*