Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-03 / 49. szám

* A budapesti spiritista klub halottak estéjén szabad ég alatt ülést tartott s idézte Oiner pasa szellemét, kíváncsian kérdezve tőle: „lesz-e háború?," a szellem azt felelte bölcsen : hogy az nem csupán az oroszoktól függ ; a harc végét pedig az dönti el, hogy megvan-e a régi török vitézség!; ilyen felelet a másvilágon innen is kapható. * Hessen nagyhercegségben több nagy és népes község kilépett a prote-táns egyházból, és egy uj felekezelet akarnak alapítani „Freie Protestanten" (szabad protestánsok) címe alatt. Hitvallásuk, melyet f. é. nov. 5. egy Wormsban tartott gyűlésen állapitottak meg, főbb vonalaiban a következő : Hiszünk Istenben, és annak mindenütt jelenvaló szellemében. Hiszünk Jézus Krisztusban mint az emberiség leglelkesedettebb és legmegáldottabb tanítójában, ki életét áldozta föl tanáért, és a ki megváltója mindazoknak, kik tanítását nemcsak hiszik, hanem szivükön hordják és életükben is követik. Hiszünk egy szent lélekben, melynek működése mint az embereknek erkölcsi közszelleme nyilvánul, s mely bennök a nemes emberiséget, műveltséget és erkölcsöt fokozatosan fejleszti. Hisszük Istennek országát, mint az igazságnak, jognak és felebaráti szeretetnek országát, s a keresztyén egyház föladatának tartjuk ezen országot a földön mind inkább megvalósítani. Hiszünk az örök életben, mert körülöttünk seholsem látunk megsemmisülést hanem csak a külső alaknak változását." Követelik továbbá a „szabad protestánsok" a bibliának a korszellemnek megfelelő magyarázatát. Egyházközségük valamennyi tagot egyenjogúnak tekint, és mindeniknek jogában áll a lelkész választásban reszt venni. N E G R O L O Gk Witényi Gusztáv Adolf evang. lelkész és kiérdemült tátraaljai esperes, hirtelen bekövetkezett halála, mélyen megrázta az ezen vidék protestáns lelkészi karát. Nov. 15-én teljes erőben és viruló egészségben még Kézsmárkon végezte teendőit, este felé haza jővén, egyszerre roszul lett és egy óra múlva megszűnt élni. Agyvelő szélhűdés szakította ketté egész váratlanul élete fonalát. A boldogult S z ep e s-N a gy-L o m n i c o n 18lóban született, hol atyja szintén 40 éven keresztül sok érdemmel viselte a papi hivatalt. Családja, papi családnak mondható, miután nem csak ő, de még három fitestvére is a lelkészi pályát választották élethivatásuk teréül. Az első nevelést és oktatást mély tudományú atyjától nyerte Nagylom nicon. Kiképeztetésének folytatására azután Rozsnyót és Kézsmárkot látogatta, az utóbbi város lyceumában a jogi és theologiai tanfolyamot végezvén. J o s e p h y, szelid és atyai érzelmű superintendens úrnál, ki a „primus inter pares" elvet lelkésztársai között soha sem szegte meg, a candidaticumi vizsgát sikerrel kiállván, bátyjához Velencébe sietett, ki ott lelkész volt. Innen P a d u á b a ment, hol egy évig a classicai nyelvészetet tanulmányának tárgyáúl tűzte ki. A szép Olaszországból Berlinbe költözött át, hogy a theologiai tudománynak élhessen. Halléban és Jénában is megfordult. Haza jővén, két meghívó várt reá. S z epes-Bélára hivták káplánnak, és a már gyengélkedő atyja is ezen sajátságban alkalmazni akarta. 0 az utóbbi állást választotta 1840-ben, melyben atyja halála után lelkészszé erősittetvén meg, 36 éven keresztül folytonosan egész haláláig híven sáfárkodott, és azon közmondást, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában, fényesen megcáfolta. Mert ezen lioszú idő alatt köztiszteletben és szere tetben állott községében, melynek egyetértését és békéjét ő sohasem zavarta meg. L o m n i c anyaközséghez, H u n f a 1 ú és O-L e s z n a leányegyházak is hozzá vannak kapcsolva, minek folytán a hivataloskodás ezen gyülekezetekben nagy fáradsággal és munkával volt összekötve. De a boldogult igen erős ember és ügyes szónok lévén, a nehézségeken könnyűséggel győzött. Még mult nyáron az esperességi gyáraintézet szónoka elkésvén, ő minden készület nélkül a szószékbe lépett és sikerült beszédet mondott. Papi teendőin kivül, mint esperes 15 éven keresztül, kitartással az esperesség ügyeit is végezto. j Mint theologus ment volt az orthodox elfogultságtól, ő : az észszerű, felvilágosodott iránynak hódolt. Barátjai és lelkésztársai között mindég igen kedves vendég volt. Víg kedélye, élces ötletei, collegiális magaviselete, még az idegenkedő szivét is csakhamar meghódították. Igazságszeretete és őszintesége ismeretesek voltak. Es ha, fájdalom, a lelkészek között is sokan báránybőrben jönnek hozzánk, hogy farkastermészetöket elrejtsék, ő reá nem volt alkalmazható a nagy francia közmondása: „La parole a été donné a l'homme pour déguiser sa pensée", a beszéd az embernek adatott, hogy gondolatait eltitkolja ; ő igaz és őszinte volt és szivének érzelme és eszének gondolatja, beszédében egyenesen visszatükröztetett. És ezen utóbbi körülmény tette őt anynyira kedveltté, lelkésztársai és ismerősei előtt. Mint családapa híven és szeretetteljesen gondoskodott az övéiről; azért is ezen véletlenül jött halál fokozta a veszteség nagyságát. Elhunyta felett mély gyászba borultak, hitvese Erzsébet szül. V á r a d y S z a lein áry, kivel első neje halála után, 26 évig boldog házasságban élt, A r m in és Rudolf fiai és Szeréno leánya férjezett E m e r i c z y. A boldogult temetése nagy gyászoló közönség jelenlétében ment azon templomban végbe s hol halottunk hajdanában megkereszteltetett, hol számos functioit végezte, beszédeit elmondta, s melybe most koszorús érc koporsója állíttatott. Az imát elénekelte D i a n i s k a, a halotti beszédet mondotta W ü n s c h e nd o r f e r Példabesz. 28, 20. felett: Az Istenbenbizó ember bővölködik áldásokban; az életrajzot előadta Schönvizner és a végbúcsúnak kifejezést adott a temetőn S z a 1 a g y i. Az énekben közreműködött a szepes-szombati férfidalárda.