Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-03 / 49. szám

statutomoknak a küldöttség eljárása bizonyos tekintetekben, főleg a végett, hogy a szükséges okmáuyokat elő nem keríthették, meg nem felel, az iratok a küldöttséghez ismét visszatétettek. A kérési kisded egyház megkérdeztetett, hogy nem óhajtana-e leányosittatni ? Mely kérdésre akként válaszolt, hogy anyaegyházi állásától nem vál meg, sőt annyira válogat, mikép elöljárói kijelenték, hogy az oda templomi szolgálatok végzésére küldött lelkészek közül egyik se tetszett meg. E gyűlésre 10 tanitó is berendeltetett vizsgatétel végett. Alantirott is betekintett egy pillanatra e vizsgára ; de megbánta, hogy bement, mert ismét ki kell mondania az igazságot, azt t. i. hogy e vizsga közel állott a botrányossághoz ; a censendusok képzettebbjei meggyőződhettek a felől, hogy a küldöttség elnöke messze elmaradott a paedagogia mai állásától, ki bár különben elég tiszteletreméltó jártas képzett egyéniség, hanem hát nem jó censor; de a mostani gyakorlat szerént bárki is csak nehezen vezetheti helyes irányban a tanitóivizsga folyamát, mivel nincsenek megjelölve a határpontok, melyeken belől mozognia kellene a kérdezőnek. E tekintetben, s épen e vizsgán szerzett tapasztalat következtében indítványt nyújtottak G. P. és L. O. az egyh.-megye asztalára, ez azonban e gyűlésen az idő rövidsége miatt tanácskozás alá nem vétetett. Az inditvány röviden oda megy ki, hogy az oklevéllel biró tanitók ne vizsgáltassanak, minthogy pedig még sok ideig fognak alkalmaztatni némely helyekre oklevéllel nem biró tanitók is, ezek számára a tanitói vizsga szabályoztassék egy ahoz értő küldöttség által. Az esperesi jelentés véget érvén, sorrend szerint az egyh.-kerület több pontjai felett történt eszmecsere s határozat ; jelesül a 150-dik pontban Soltész János nagybányai esperes azon indítványa foglaltatik, hogy az egyes egyh.-megyei gyámpénztáraknak kiadatni rendelt 8000 frt államsegély-részlet 10 évig folyvást tőkésittessék s a 11-dik évben már ennek csak kamata osztassék ki a szűkölködő lelkészözvegyek s árvák között, s mint egyházkerületi gyámpénztár kezeltessék. Ezen inditvány több lényeges okoknál fogva el nem fogadtatott. Az egyh.-k.-jegyzőkönyv 157-ik pontjában arra hivatnak fel az olyan egyházmegyék, melyek az egyházbirtokokon teendő beruházásokra vonatkozó alapszabályokat elfogadni nem akarják, hogy ilyet magoknak készítsenek; egyházmegyei gyülésünk esperes és segédgondnok közbejöttével ez ügyben oly megbízással nevezett ki egy küldöttséget, hogy a már meglevő alapszabályokat, figyelembe véve a heves-nagy-kunsági s szatmári egyházmegyék idevonatkozó szabályait is, — a mai kor szükségeihez idomítsák, s jelentésöket a jövő gyűlésre beadják. A 159-ik pontban fel van híva egyh,-megyénk, hogy mondjon véleményt az általa kinyomatott tantervre, e tekintetben már előlegesen kiadatott e tanterv a tanitói értekezletnek, az értekezlet be is adta., véleményét az esperesi hivatalhoz ; a gyűlés folyama alatt küldöttség neveztetett ki Görömbei Péter, Lukács Ödön és Pap Gergely személyükben oly megbízással, hogy a tanítói-körök véleményét is figyelembe véve, még e gyűlés folyama alatt terjeszszék be véleményes jelentésöket; a küldöttség véleménye a gyakorlatban kivihetetlennek találta e tantervet ; úgy látszik mintha a tantervet készítő bizottmány szemei előtt kizárólag oly városi iskolák lebegtek volna hol egy tanitó legfeljebb két három osztályt vezet, meglátszanak felejtkezni az egyh.-kertilet iskoláinak ama nagy többségéről, melyek egy tanitó vezetésére vannak bizva. Oly iskolákban, hol a tanitó menten minden temetési s templomi szolgálattól, legfeljebb 2—4 osztályt vezet, a tanterv talán keresztül vihető ; de ott, hol a tanitó templomba jár, temet és a mellett 6 osztályt vezet, a tanterv szigorú utasításainak eleget tenni fizikai lehetetlenség. Továbbá a tantervnek egyes részleteit illetőleg is elhajlott a küldöttség véleménye a tanterv készítőinek nézetétől. Ugyanis a tantervben a bibliai történetek igen nagy számban céloztatnak taníttatni, nem különben a zsoltárok és dicséretek, ma, midőn oly sok a szükséges tudnivaló, annyira felhalmozni a vallásos tantárgyakat, célttévesztett dolog, annyival is inkább, mivel nem attól függ az igaz vallásosságnak ébresztése, hogy előadjuk , még az oly szenttörténeti részt is, melyet a legnagyobb peadagogiai ügyességgel se lehet úgy előadni, hogy az erkölcsi tanúság helyesen következzék belőle; továbbá nincs a mai tanmódszer szerint olyan tantárgy, melynek tanításánál egy kis jóakarattal s tisztán felfogott tanitói hivatással hitet ébreszteni és erkölcsiséget plántálni ne lehetne; a zsoltárok és dicséretekből azok lennének tanitandók, melyekkel valóban vallásos érzelmeket ébreszthetni, melyek a tanítandó hit és erkölcstani tételekkel, a bibliai történetekkel legszorosabb összefüggésben vaunak. A küldöttség általában a bibliai csudákat betanítás végett felvenni nem óhajtja, több elő nem számlálható okoknál fogva, de mindenesetre azért is, mivel a természetellenes csodák tanítása által a növendékek természetes szellemi fejlődése, illetőleg a szellemi fejlődésnek iránya a beteges képzelődés homályos terére sodortatik ! Az ily vallásos tananyagok egyik tápláló ere azon babonás hitnek, melyet a nép miveletlenebb osztályánál, még a ref. vallás követőknél is fájdalom, tapasztalhatunk. Végre paedagogiai tapintatlanságnak tartja küldöttség azt, hogy az élet, a társadalom minden osztályában, s minden hivatáskörben annyira szükséges, a gyermek tudvágyát annyira ébresztő és gyönyörködtető tantárgyat a természettant a tanterv az iskoláztatási idő 11

/2 évi szakára szorítja, melyet pedig a IV-dik osztályon kezdve a IV-ik, V-ik és Vl-ik osztályokban módszeresen nagy sikerrel tanítani nem csak lehetséges, hanem szükséges is; ha csak ama nevezetes didaktikai szabályt: tanits az életnek, elvetni nem akarjuk. Némi csekélyebb értékű megjegyzések mellett körül-98