Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-03 / 49. szám

Köziedvén az nj év, s az uj előfizetési hirdeté­sek ideje, külön programmot, lapunk 20-ik évfolya­mának előestéjén ne várjanak tőlünk olvasóink. Elég legyen, a fentebbi cikkre reflectálva, kijelentenünk, hogy lapunk valamint eddigelé, úgy ezentúl is küzd gyenge erőnkhöz képest a protestántismusnak szabad irányú felfogása s érvényesítése, küzd a politikai s társadalmi szabad eszmék s az egyetemes emberi jo­gok mellett; nem szűnik meg hirdetni s munkálni a külömbféle protestáns felekezetek, testületek és pár­tok között szűkebb ós szélesebb körben az evangeli­omi szabadság elvén az egyesülést, a társulást, és rajta lesz, hogy a közönyt eltávoztatva, ébreszsze fo­kozza az életet, tevékenységet, a vallás és egyház iránti érdekeltséget, rajta lesz, hogy a külömböző protestáns felekezetekkel s pártokkal vállvetetten is­tennek országa e földön mind inkább terjesztessék. Azoknak, kik ezen lobogó alatt reménylik leggyorsab­ban, legbiztosabban a jó ügy diadalát, kérjük továbbra is szíves támogatását, s lapunknak körükben való ter­jesztését DR. BALLAGI MÓR. ISKOLAÜGY. Az országos tanitói nyugdíjintézet és a dunántúli evang. kerületi gyámolda. — Válaszul Németh Péter úrnak. L. a „Prot. Egyh. és Isk. Lap* 46-diki számát, az 1458—1460. lapon. — Szolgáljon bevezetésül egy őszinte szó. Mint a dunán­túli ev. egyházkerület számvevője s quasi szakelőadója azon bizottságnak, melynek javaslata a folyó évi augusz­tus hóban Győrött tartott kerül, közgyűlésen — Némelh Péter úr nagy megütközésére — határozat erejére emel­tetett, annál inkább érzem magamat felhíva a nevezett cikkiró által szőnyegre hozott kérdést kissé szellőztetni, mert ezen, a tanitók érdekét állítólag mélyen sértő végzés indítványozója épen én voltam. Ez őszinte nyilatkozathoz csatolok egy komoly Ígéretet. Válaszomban sérteni nem akarok s remélhetőleg nem fogok senkit, legkevésbé az általam őszintén tisztelt tanitóikart, mely egyházkerüle­tünkben közbecsiilésben részesül. N. P. úr felszólalásában a tájékozatlanság félreismerhetlen jeleivel találkozván, nincs okom őt vádolni sőt tisztelve az ismeretlenben ta­nitó testvéreink érdekeinek nyilt sisakú harcosát, örömömre szolgál a kedélyek megnyugtatása s a kérdés kellő, tár­gyilagos megvilágítása céljából, a következőkre hívni fel figyelmét. N. P. úr, úgy látszik, a kerület határozatát, mely ellen „post festa" sikra száll, csak hirből ismerte. Ide jegyzem az incriminált végzést szó szerint a nyomtatás­ban megjelent, kellőleg hitelesített közgyűlési jegyző­könyvből. „52. A mult évi ker. gyűlés jkönyvi 46. sz. pontja alatt a néptanítók nyugdíjazásának az 1875. évi 32. trv.­cikk értelmébeni végrehajtásánál felmerült kérdések meg­oldása végett, — véleményadásra kiküldött bizottság jelen­tését beadja, melyszerint a kerületi gyámolda tagjainak alapszabályilag, négy különbözőleg terhelt és díjazott osz­tály közül enged választást, melyek közül az első osztály sem éri fel az állam által követelt nyugdíj összeget; továbbá a prot, autonómiával összeegyeztethető nem volna, hogy az állam által a felekezetre — a tanitók érdekében — adó vettessék ki s ap az egyházhatóság által szedes­sék be; s végre a néptanítók nyugdíjának, az állami törvények által megkívánt összegig pótlása a gyülekeze­teket terhelné, mely teher elfogadása iránt azok megkér- • dezendők volnának, s még elfogadás esetében is a kerület — a folyton súlyosbodó viszonyok miatt — a begyülés iránt felelősséget nem vállalhatna, s a behajtásnál bekö­vetkezhető bajok a hivek és egyházunk közti kapcsot lazítanák, véleménye oda irányul: hogy a tanitóknak hagyassék tetszésökre az állami nyugdíjintézet mellett, a gyámoldában is — az ismert kötelezettségek szerint — részt vehetni vagy ettől visszalépni: de kimondatni java­solja, hogy az eddig tett befizetéseket illetőleg a kilépők­nek visszakövetelési joga nincs, s egyúttal azon reménynek adva kifejezést, hogy tanítóink a gyámoldai tagok közül nem fognak kilépni, azon határozat kimondását óhajtja, miszerint azon tanitók, kikre szegénység miatt a kettős kötelezettség terhes lenne, indokolt folyamodással a gyá­moldai igazgatósághoz forduljanak, mely törekedni fog, a gyámoldai évi tartozások lerovásánál nekik segélyezést nyújtani. Miután az egyházkerület nincs azon helyzetben, hogy tanitóinak oly összegű nyugdíjat biztosithatna, mint a minőt az országos törvény megkiván, s mind a minőt az állam által felállított néptanítók nyugdíj-intézete nyújt, felmenti úgy a jelenleg hivatalban levő, mint ez után hivatalba lépő tanítóit azon kötelezettség alól, melyszerint a ker. gyámolda tagjai lenni kötelesek, fenhagyatván a jogo­sultság saját mint esaládjok jövőjének nagyobb biztosítása tekintetéből a ker. gyámolda tagjai között ezután is meg­maradhatni, avagy azok közé beléphetni. A ker. gyámol­dai tagságtól visszalépő tanítók ugyan a további befize­téseket teljesíteni nem tartoznak, de eddigi befizetéseikért kárpótlásra az alapszabályok értelmében igényt sem tart­hatnak. (Következik a kilépési szándék bejelentését sza­bályozó intézkedés.) Yégül azon tanítókra nézve, kik ugyan a ker. gyámolda tagjai is megmaradni óhajtanának, de igazolt szűk anyagi viszonyaiknál togva reájok nézve a kettős teher elviselhetlen lenne, az egyházkerület a gyámoldai évi tartozások lerovásánál segélyezésökről gon­doskodni fog."

Next

/
Thumbnails
Contents