Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-19 / 47. szám

Lang hatalmas ösztönzésének — előbb mint majdnem bármelyik más svájci kanton, érvényre emelé a maga egyházában a szabad keresztyénség alapgondolatait, és pedig mindenféle elkeseredett harc nélkül, mivel egyrészt egyházunknak demokratikus intézményei jöttek segítségre, másrészt mivel politikai intézményeinknél fogva prot.egyházunkban az egyházi és politikai szabadság kezet kézben kell hogy járjanak. De mindazonáltal édes vágyunk vala az elvtársakat az egész Svájcból körünkben üdvözölhetni, hogy közvetlenül önnön szemeinkkel lássuk, miszerint nem állunk egyedül, hanem hogy hazánkban mindenütt vannak férfiak, kiknek szivükön fekszik, hogy népünknek az egészséges vallási élet kincse megtartassék, hogy vannak olyanok, kik nem szégyenlenek ezen ügy szolgálatába állani. Zürichben tartott utolsó gyűlésünk alkalmával, az öröm és lelkesülés, mint üditő hajnal lehellet lengé át minden beszédeinket; örvendve és lelkesülve, hogy a revideált állami törvény által állami életünk újjászervezte tik ; ma már nincs oly hajnalüdeség; a fényes nappal sűrű ködbe borult, mely köd, több rendbeli kedvtelenség alakjában nyomasztóan borult a völgyek és hegyormok fölé. De mi közöttünk is nem kevesen vannak, kik már nem oly élénken és remény- teljesen tekintenek a jövőbe. A gúnynak nyilatkozatai, melyeket a liberális lelkészek törekvéseire- mérvadó körökből hallani kellett, népünk nagy töredékének elválása az egyházi gyülekezet kötelékéből, a kedvezőtlen hangulat, mely törekvéseink ellenében némely lelkészkörökből hangzik ; elleneinknek fáradhatatlan törekvése a nép egyházában az elvesztett uralmat ismét vissza szerezni; a szabad hittételek alapján mindinkább tarkán felsarjadzó szakadárság, mely az egésséges tovább haladás gyenge csemetéjét fenyegeti és végre a szabadság levegőjében vigan és buján tenyésző kórója a babonaságnak és hitetlenségnek : ezek oly jelenetek, melyek közülünk többeket joggal elszomoritottak és csüggedtekké tettek. De a ködök el fognak tűnni, itt van még a nap, és ez mindig még tovább tartott, mint a sűrű ködtenger! Es a földmíves, a ki tudja ezt, örömmel siet tavaszi munkájához, habár kint viharzik és havazik is. Rajta tehát, mi is, mivel napunk még mindig az égen áll, siessünk tavaszi munkánkhoz. A hit és lelkiismereti szabadság, mely egykoron legfőbb alapelvünk és törekvésünk célja vala, állam és egyházban valósitva van már, és rajtunk a sor mindenek előtt magunkat bele találni, és hozzá szokni az elnyert szabadságot azokkal is megosztani, a kik egykoron nem akarták azt, az orthodoxokat és pietistákat, nem különben a baptista és methodista telepítvényest magunk mellett megtűrni. Hozzá kellend szokni az ellentétek és vélemények heves harcában más fegyvert nem haszálni, mint a meggyőződés szavának hatalmát, az érzület nemességét és a tetterős szeretetet. Es erre képesek is leszünk, a mennyiben alapelvünkhez hívek maradunk ; jelszavunk : szabad keresztyénség, de keresztyénség, vallásos élet. A merev és lenyügző egyházi korlátokkal való harc napjai tova tűntek, elmultak; a vetés, plántálás tavaszi munkája veszi kezdetét, hogy így népünk számára egy gazdag aratás fejlődjék ki azon mozgalomból, melyet mi megindítottunk. Ehez lelkesitésül, lebegjenek mindig szemeink előtt azon fenséges alakok nemes vonásai, melyek vezetőink valának ; szemünk előtt legyen a benső erős hit, a mely Lángot azzá tette, a mi ő nekünk és ügyünknek volt; lelkesítsen bennünket Langnak azon igazi librealismusa, nem erőltetett természetessége, melyek őt szerény állásában is szerencséssé, boldoggá és megelégedetté tevék, az alantabb állók irányában pedig kevélység nélkül engedék megjelenni; és végre, mint harmadik járuljon ide azon jellemvonás, mely egyletünk alapítója, a nemes Hirzel Henrikben oly elevenen ált szemünk elé : az ön- odaadó, tetterős testvéri szeretet. Ez legyen a szabad keresztyénség hármas csillagzata. Ez világitson nekünk ezen ünnep napokon is. Engedjék önök ezt fényleni az élet munkájában, ez fog egykoron győzelemre is segíteni. ERMEL GYULA. (Folytatása következik,) RÉGrlSÉGrEK Igazság szolgáltatás. Helmeczi István egykor szatmári ref. lelkész emlékének. (Vége.) A Fábián Mihály által kiadott „Dunamelléki reform, egyház kerület történetében" Tormásy János superintendens a dunamelléki püspököket sorolván elő ezt mondja róla: „Helmeczy István, egy igen nevezetes, különösen tudós és igazgatásra termett ember 1740—1753-ig." Ha már most Helmeczi oly gyarlóságok- s bűnökkel rakott ember lett volna, mint a hivatolt szatmári levélben rágalmaztatik : nem választotta volna őt meg sem a Szatmár egyházmegyei, sem a tiszántúli összes papság esperesnek és illetőleg kerületi jegyzőnek; nem liivta volna meg Nagy-Kőrös, vagy ha meghívta volna is, igyekezett volna tovább adni rajta; és ha a kollegákkal viszálkodott volna: körösi kollegái nem irtak volna róla olyan szépen a felhozott évkönyvben, s végül nem választatott volna meg dunamelléki püspökké, s mint ilyen nem hivatott volna meg a dunántúli superintendens felavatására sem! És azt hiszem nem tévedek, midőn a nagy-kőrösi egyházról felteszem azt, hogy mindig voltak vannak oly jeles papjai, mint Szatmárnak, s mindig birt annyi belátással papjai választásánál, mint Szatmár ; továbbá ugy a nagy-kőrösi nép, mint a szatmár egyházmegyei és tiszántúli, s illetőleg a dunamelléki ref. papság—kiken azon időben kizárólag állott a papi elöljárók választása, mindig birtak oly miveltséggel, belátással s értelmi fenséggel, mint „a szatmári köz-94*