Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-12 / 46. szám

szükség esetébea tiltakozásunkat valaha tekintetbe vegyék — általában az autonomia természetével egyezőleg egyenlő mértékkel adnának s vennének, s belőlről is legyen az méltányosan intéző, s nemcsak külre brillirt defenziva : — abból sohasem lesz semmi.. Amit Debrecenben végez, nek, azt Puszta-Darócon nem változtathatják meg, vagy más szókkal, a népes vagy tekintélyes egyházak az „aprócseprőkkel" nem fogják megosztani soha is hatalmaskodásukat; sőt a nemes és méltányos felszólalás mellett nemtelen — méltánytalanul kikap Ugocsa esperese stb. stb. . . . Ám legjobb erőinket odaadtuk már Debrecennek s magunknak mi sem maradt, melylyel oda képeznők magunkat, hogy vele a versenyt kiálljuk; de megmaradt a szegénység szivóssága, kitartása, mely végtére is sikert biztosit. A tiszántúli egységes egyházkerület „érett gyümölcs, le kell hullania", s nyomán uj, üde, a merev orthodokszia mohától ment egyházkerületeknek kell föltámadniok, melyek száz mért föld átmérőjű terület helyett kisebbre szorítkoznak ugyan, de egyenlőbb gondolkozású s törekvésű elemekből állítva, ne hordják többé és pedig szándékosan fejlesztve magukban a meghasonlás, szakadás magvát. Szándékosan időztem az eszménél, mert akarom, hogy a kiknek roszul esik s szentségtörésnek tekintik is, gondolkozzanak rajta." Eddig a nyilatkozat, melynek tárgyával háromnégy évvel ezelőtt magam is tüzetesen foglalkoztam, s egyszersmind megkisérletfcem e vidéknek ujabb egyházi rendezését. A közlöttem cikk ós az ország uj politikai fölosztásának életbeléptetése alkalmából időszerűnek látom közzétenni ebbeli dolgozgatásom eredményét, bár jól tndom, hogy darázsfészekbe nyúlok, midőn e traditiók által szentesitett egyház-csoportosulást megbolygatni szándékozom. De bízom a protestantismus szellemében, mely a traditiók föltétlen uralmának ellensége, s bizom abban, hogy a prot. egyházban az ó-szer iránti kegyeletet, az Eötvös által úgynevezett falu tornyának patriotismusát le fogja győzni a célirányosság követelménye. Nincs is valami nagy okunk abbeli traditioínkhoz ragaszkodni. A superintendentiák rendezése tulajdonkép a gyűlöletes emlékezetű m. k. helytartótanács müve, melynek felszólítására terjesztők föl a ref. egyházkerületek „Specificatio Districtuum pro superintendentiis Helveticae confessionis* című dolgozatukat. Aztán a reformátusok a Carolina-resolutiot hasznukra fordítva, 1734. novemberében Bodrogkereszturon tartott gyűlésükben a négy superintendentia határait az akkori négy politikai kerület szerint jelölték ki, amit azonban szigorúan nem vihettek keresztül. *) Ez a szegény mult, azt hiszem nem érdemes valami magasztosabb kegyeletre. Részemről tekintettel vagyok ugyan a történelmi múltra, az egyházmegyék régi alakulására, de csupán prakticus szempontokból. Emellett kiváló figyelmet fordítok a topographiai viszonyokra, valamint a legújabb politikai kikerekitésre. Szerény dolgozatomnak pedig tulajdonképpen nincsen semmi egyéb célja, mint hogyha valamikor zöld asztal elé kerül e kérdés, kéznél legyen egy, a statistika, topographia és az egyháztörténelem adatai alapján, azt hiszem elég szabatosan készített vázlat, mintegy kézi szótárául az ezen ügygyei foglalkozóknak. Hazai reformált egyházaink a Nyiron túl kezdődő, s csaknem az ország határáig való területen vannak a legsűrűbben egymásmellett. Ha itt egyház-kerület alkotásáról vau szó, természetes központúi Szatmár tűnik fel. Nagy város, két nagy ref. egyházzal, *) három lelkészszel, 1804 óta pedig r. kath. püspökséggel, melynek eredeti rendeltetése a tisza-szamosközi nyakas kálvinistaság megtörése volt. E közel 20.000-nyi lakosságú város körül, mintegy 410Dmfnyi területen csoportosulnak Szatmár, Felső-Szabolcs, Bereg, Ugocsa, Máramaros és Közép-Szolnok (csak a tasnádi, érmelléki és peéri járást számítva ide) megyék prot. egyházai. Jelenleg e részen hat egyházmegye létezik u. m. a nagykárolyi, szatmári, nagy-bányai, felső-szabolcsi, beregi, máramaros-ugocsai, de könnyen alkotható belőlök nyolc, mint amennyi a dunamelléki és tiszáninneni esperességek száma Italában véve ez az új egyházkerület, nevezzük felső-tiszainak vagy tisza-szamosközinek, — mintha csak párja lenne a szomszédos Tiszán-Í) Kari Kuzmány: Allgem. u. österr. ev. prot. Kirclienrecht. Wien, 1856. I. 348, 349. A Carolina-resolutio a m. k. helytartótanácshoz 1734. okt. 20-dikáról; eredetiben közli U. a. Urkundenbuch, 137. 1. *) Hajdan 4 ref. egyháza volt, u. m. Szatmárt, Németiben, a hóstáti, hóstánci (Kiss K. A vetési ref. egyh. története. Kecskemét, 1875. 18.1 ) vagy külvárosi és az u. n. Várbeli, melynek szentegyháza 1670 táján elvétetvén tolunk, az ekklézsia a Szatmár városiba olvadt be. Sarkadi Nagy Mihály és Bartók Gábor : Szatmár-Németi sz. k. város egyh. és polg. történetei. Szatmár, 1860. 113—115 1. — Lampe-Ember Pál: Hist. Eccl. Ref. in Hnng. et Transylv. Trajecti ad Eh. 1728. pp. 613 ; 614.