Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-12 / 46. szám

jüs m jt gg m Tizenkilencedik évfolyam; SZ* Budapest, 1876. november 12. PROTESTA1TS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KI ADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. • Előfizetési d.ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. •Üf" Teljes szánni példányokkal ínég mindig* szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök a mnlt hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. Egyházkerületeink rendezéséről. Wenn man einen Bawm will in das Hans tragen oder heben, mus man die Aest am Stamm genaw abhawen, sonsten sperren sich die Aest vnd kann man mit ihnen ni rgen d fort. So, wenn man will Einigkeit maehen, vnd sicli vertragen, mus man einander nachgeben, vnd all die altén Gezank vnd Vnwillen abhawen, vnd vff ein Seit sehaffen. Dr. Martin Luther A magyar protestáns egyházkerületek felosztása érintetlenül úgy áll ma, mint állott másfél századdal ezelőtt, III. Károly korában, vagyis oly időszakban, midőn az arrondirozásoknál vezérszerepre hivatott statistika, mint tudomány, még meg sem született. Nagyot fordult azóta a világ kereke ! Ma máimindenben a hasznosságot, célszerűséget, szabatosságot s az arányt keressük, s hogy mindezeket elérjük, áldozatokat teszünk a statistika emelésére; mert ez azon tudomány, mely az egyes intézményeket legbiztosabban vezeti ama tulajdonok elsajátitására. A statistika magával ragadván a közelismeréát: amint kifejlett, azonnal igényekkel lépett föl. S ezen igények olyanok, melyek hatalmas támaszt nyerve a korszellemben, nem tágítanak seholsem, a hol lótjoguk nincs még elismerve. Sehol nem ignorálják a statistika követelményeit annyira, mint a magyar protestáns egyházban, hol a jelzett tekintetekben mai napig oly anomáliák léteznek, mint sehol másutt. Mig pl. a tiszántúli reform. egyházkerület 1400 négyszeg mórtföldre terjed, az erdélyi 1100-ra, addig a tiszáninneni csak 400 • mf. — Tiszántúl 562, Erdélyben 555 anyaegyház létezik, Dunamellókin pedig 247. A lélekszám Tiszántúl 797,000 (1872-ben 834,842 volt) holott Dunántúl csak 218,000. Eme véghetetlen aránytalanság súlyát rég érzi már egy-két egyházvidók, különösen a túl a tiszainak békés-bánáti, felső-szabolcsi ós nyirentúl fekvő egyházmegyéi. Ezen régi protestáns vidékek esperességi gyűlésein a kerület ellenében már nem egyszer emelkedett izgatott hang, a hiányos, elhanyagolt administrálás és az elverőszakolás miatt, s ma, előttünk fekszik egy lelkes indítvány, mely határozottan követeli az elszakadást, a legnagyobb, egymagában az egész vallásfelekezetnek fele részét képező egyházkerülettől. Bartha Mór sályii (szatmári egyh.-megye) ref. lelkész s szatmár-egyházmegyei képviselő felszólalása ide vonatkozó részét szórói-szóra im itt közöljük a „Szatmár" ez óvi október 28-diki számából: „Mindenek előtt mondassék ki, hogy a szatmári három, beregi, ugocsai, s felső-szabolcsi — ez utolsó maholnap két — egyházmegyék a főgymnasiummá kiegészített szatmár-németi ref. főiskolát felekezeti főgymnasiumnak tekintik addig is, míg azon idő eljön, hova a debreceni jelek mutatnak, mely nincs, — nem lehet messze, hogy a tiszántúli egyházkerület feloszlásával a mondott egyházmegyékből s meglehet a Szilágyság csatlakozásával is egy felső-tiszai egyházkerület alakul, mely theologiai intézetét is itt, mint legközpontibb helyen állítja föl, s hol annak életrevaló inagvát már elvetette. Igen ! . . . mert Debrecenben nem utálják ugyan a mi filléreinket, sőt rólunk nélkülünk kiparancsolják azokat zsebünkből, de hogy méltányos indítványainkat, 91