Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-05 / 45. szám

góságnak sok szép jelével találkozott. Itt Martins János egy házfelügyelő úr, ki nagy érdemű kedves családjával hagyományos pátrónusa ezen egyháznak, igazi magyar vendégszeretettel látta el a vendégeket saját urilakában. Jól rendezett egyházi épületei vannak e leány-egyháznak. Csinos temploma 1784-ben épült. Áll összesen 411 lélekből, ezek közt 195 fi- 215 nőnemű. A mult évi szülöttek és halottak száma az anya-egyházéi között foglaltatik. Szep. 29-én végezvén itt superintendens úr.teendőit, a délesti órákban N.-Szlaboson keresztül, Fekete-Lehotára utazott, melynek határán az egyház presbyterei nevében egy tisztes öreg üdvözölte, ki nagy lelkiörömmel jelenté, hogy most a negyedik canonica visitatiót engedte az Ur megérnie. A falú végén a tanító növendékeivel, s a paplakon az egyházi hívekkel a lelkész fogadta ünnepélyesen a megérkezett főpásztort. Másnap istenitisztelet s az iskolások vizsgája után a jkönyv olvastatott fel, hol esperességi képviselőkül Martins János esp. h. felügyelő, Mikola György alesperes, Hornbacher Frigyes világi, és Pálovics Lajos egyh. dékán urak, s az egyház részéről Jeszenszky Nándor lelkész, Kalandor Bertalan tanító a presbyterek és sok más egyháztag, voltak jelen. Ezen egyház a XV. században keletkezhetett, s miután, mint leány-egyház, eleintén Csetnekhez, majd Ochtinához s később N.-Szlaboshoz csatlakozott, az 1785-ik évben anyaegyház lett, a midőn templomát is újból felépité. Azóta sok elemi csapás érte ; de mind ez ideig fentartja magát, s jobban is állhatna, ha az egyháziasság érzete nagyobb mérvben kötné tagjait össze, s nagyobb vallásosság lakoznék köztök. 709 lélekből áll ez egyház, köztök 357 fi, 352 nőnemű. A mult évi szülöttek száma 32, a halottaké 30. Szept. 30-án d. u. N.-Szlabosról egy küldöttség jött ide, felkérve superintendens urat a látogatásra. Elindult aztán innen, áldást mondva a lehotai hívekre s hogy a döcögős utat kikerülje, gyalog ment ki a faluból, melytől nem messze fényes lovas bandérium, és szép úri fogatok vártak az érkezőkre. A bandériumot magyar díszöltönyökben Heinz és Hornbacher Frigyes urak vezényelték, kik közül az utóbbi lovagias egyszerűséggel és lelkesen végzé a bandérium nevében a tisztelgést ; utána Kovács János úr üdvözlé a főpásztort, mire megindult a tekintélyes menet hatalmas mozsárzúgás között. A falú előtt tisztes alakú öregek fogadták a vár-Vavárt magas vendéget. Megható jelenet volt látni ez értelmet kifejező, szelidarcú Öregeket, a mint örömkönyektől csillogó szemeikkel, a mély meghatottság reszkető hangján üdvözölték főpásztorukat. A faluba érve egy szépen feldíszített, üdvözlő felirattal ellátott diadalkapu körül nagyszámú népcsapat volt Összegyűlve, hol a szép sorban kiállított iskolás gyermekek és koszorús hajadonok nevében egy serdűlő leányka s utána a tanitó, Kicsiny Endre, fejezték ki örömüket fenkölt magyar szavakban, mire lelkes éljen kiáltás harsant fel s koszorú és virágeső hullott a főpásztor hintajára. Itt leszálva a zöld ágakkal kiültetett uton a párochia felé tartott, melynek kapuja előtt a 34 év óta itt működő, vallásos tevékeny buzgóságáról s lelkes hazafiságáról ismeretes, kitűnő érdemekben gazdag lelkész és főesperes Hoznék Náthán fogadta saját s egyháza nevében, a fáradalmas utazás után szerencsésen idsért superintendens urat, szívből eredő, meleg szavaival megrázva a kebleket s könyeket csalva ki a szemekből. A meghatottság hangján köszönte meg főpásztor un k e szép fogadtatást, áldást mondva a gyülekezet minden tagjaira, s meleg kézszoritások között bevonult a paplakra. De ezzel nem volt még befejezve az ünnepélyes fogadtatás. Az est beálltával kellemes meglepetésben részesült még az ifjúság részéről. A parochia udvarán ugyanis az ifjúság egy kivilágított díszes állományt helyezett az ablak elé,ily felirattal: Éljen Czékus István szeretett főpásztorunk! Itt a nagy számmal összesereglett nép, szívet-lelket megindító lelkesedéssel az „Erős várunk" ének első versét elénekelvén,egy hajadon s utána egy ifjú ékes magyarsággal tartott üdvözlő beszédet, melyre superintendens úr meghatóan válaszolván, a sokaság buzgó éneklés között szétoszlott . Másnap okt. l-jén istenitisztelet tartatott, melyen a liturgiát e sorok írója, a szószéki beszédet a helybeli lelkész főesperes végezé a superintendens úr által kijelölt I kor. 3, 16 — 17. alapján, meggyőzően fejtegetvén ez igazságot: hogy mi keresztyének a szt. léleknek templomai vagyunk. Erre a nagyobb ifjúság vizsgáltatott meg, mely szép s értelmes feleleteivel meglepte a hallgatóságot. A főpásztori nagy hatású beszéd és áldás után a j.könyv egy része olvastatott fel, melynél az esperességet Szontagh Bertalan alispán s esperességi felügyelő, Mikola György alesperes, Hornbacher Frigyes világi, Pálovics Lajos egyh. dékán urak, az egyházat a lelkész, Matolay János egyh.-felügyelő, a tanító s presbytérium képviselték, az összes hívek s számtalan vendég jelenlétében, kik között ott voltak a távolabbi vidékekről: Kramarcsik Károly, Scheffer Gusztáv rozsnyói tanárok, Zelenka Pál miskolci lelkész s ker. jegyző, Jankó Miklós, Martiny János s több mások. Jól esett superintendens urnák tapasztalnia azt a mai napság ritka vallásos buzgóságot, mely ezen egyházban honol, s melynek jelenleg oly szép jelét mutatta meg azon előkészületekben, melyek által az egyházi épületeket gyökeresen kijavittatá, a templomot s annak oltárát, e nap emlékére, értékes tárgyakkal kidíszité, szóval mindent megtett a mit jónak és célszerűnek látott. Ez egyház történetéből kiemeljük, hogy eredetileg „Szlavoska" nevet viselt e község, s 1395-ik év körül, szász bányászok által alapíttatott, 1540-ben hussiták foglalták el, kik 1545-ben az ágostai hitvallásra tértek. Eleintén, mint leány-egyház Csetnekhez, majd Ochtinához 90