Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-29 / 44. szám

Az igazolási okmányok minőségét is jó lenne spe­cificálni. A könyörületes gazdák, jól tudjuk mily gyakrau avatkoznak az orvos tisztébe, soha nem létezett bajokról állítván ki a tanuló részére betegségi bizonyítványt, csak­hogy neki az igazságszolgáltatást kijátszani segitsék. Szerintem, betegségi eseteket csakis orvosi bizonyitvány­nyal kellene igazoltatni; — mikor csak akkora a baj, hogy orvosra nincsen szükség, ez mulasztásra nem szol­gálhatna alkalmul. Legfontosabb s a mi eddigi gyakorlatunktól, mert rendszabályainkban hire sincs — leginkább elütő és így legnagyobb megfontolást igénylő része a ministeri sza­bályzatnak a tanulmányi rendtartásra vonatkozó IV. sza­kasza. Ennek célszerű, s a mi viszonyainkhoz alkalma­zott, de elvi intézkedéseit fel nem forgató átidomitásától várom én tanügyünk felvirágozását. A tanulmányi rendtartás elvi részeit magában fog­laló pontoknak tartom én azokat, melyek a tanfolyamnak három időszakra való felosztásáról; a módszeres s ellen­őrző tanácskozásokról, az óránként végzett tananyagnak az osztálykönyvbe jegyzése s a tanároknak egymás óráit látogatásáról s végre az osztályfőnökök s az igazgató teendőiről szólanak. Az évi tanfolyamnak három részre, u. m. szept. 1-től dec. 23 áig, január 2-tól virág vasárnapig s húsvét szerdájától jun. 30-káig tartó szakaszokra különitését s az egész évi tanulmányozásnak félévi vizsga által meg nem j szakított kezelését nagy fontosságú dolognak kell minden paedagogusnak tartania. A mi tanitási módszerünknek véghetetlenül nagy hibáját látom én az iskolai évnek két félre szakításában, mivel ezen intézkedés által az egész év alatt végzett, többnyire egységes egészet képező tudományszakokról soha sem nyerhet teljes képet a tanuló. A félév alatt vég- I zettekről tanár és tanítvány a félévzáró vizsga alkalmával beszámolván : mindkettő elfeledi azokat, a mik háta mö­gött vannak, s igy történik, hogy növendékeink, mivel ! folyton két felet és soha egy egészet nem kapnak, még ha tudták is a részleteket, az egészről nem lesz kellő fogalmuk, s így önálló gondolkodásra, kellő ítélethozatalra sőt még önmunkásságra, mely a tárgyaknak kellő fel­fogásának szokott következménye lenni : nem képesit­tetnek. Mily szépen segít e bajokon a minísteri rendtartás, mely az egységes iskolai évet megőrzi, csakhogy három 1 meglehetősen egyforma s természetes pihenő pontokúi kínálkozó szakaszokra különíti. Ez intézkedés folytán megtarthatja a tanár a paedagogia ama követelményét, hogy az egész év alatt folyton adjon valami ujat növen­déke elé, de egyúttal a régieket is kellőleg ismételje, minthogy mindegyik szakasz bevégződésekor az az alatt tanultak részleteiben s általánosságában is ismételtethet­nek, — az évet befejező utolsó hónap pedig a már rész­leteiben feldolgozott tantárgynak főbb pontjaiban való felfogatására levén szánva, mint ezt a 10. pont követeli, ez által a szellemtelen bemagolásnak s a tankönyv csakis szószerinti beemléztetésének eleje vétetik, s így az önálló gondolkozási'a út egyengettetik. Ugyanazért szerintem nem tehetnénk roszabbat, m ntha ez intézkedést megváltoztatva, eddigi eljárásunk­hoz, a félévi zárvizsgákhoz ragaszkodnánk, mert ezzel mind annak, a mi ez intézkedésekben jó van, gyökerét metszenők el. Eddigelé nálunk módszeres tanácskozmányoknak csak a hiré volt, de nem valósága s mind össze a be­végzett havi tantárgyaknak élőszóval való elsorolása s legfölebb az osztályoknak előmenetelére tett sovány meg­jegyzésekre szorítkozott; hanem arról, mint kelljen ki­vinni a fennálló tantervet részleteiben, miként osztássék fel s kezeltessék a tananyag módszeresen s a mely tan­tárgyat a különböző osztályokban többen tanítanak, ezen tanárok egymás tanmódjáról, a tanitás egyöntetűsége végett, hogy valami módon tudomást vegyenek : szó sem tétetett E hiányon segit a ministeri rendtartás által aján­lott évenkinti 3 módszertani tanácskozmány, melyeknek elseje az iskolai évet megelőzőleg, ketteje pedig a két első tanszak végén tartandó. Ugy szintén azon intézkedés, hogy a rokon szakok tanárai egymás óráit látogassák. Ezen módszeres tanácskozások hasznosságát feles­leges volna bizonyítgatni, célszerű vezetés mellett vég­telen jótékonyak fognak lenni, csak a rendelet azon részét, hogy bennök minden tanár elejétől végig részt venni köteles, szigorúan kell végre hajtani. Itt nincs lany­haságnak, vagy hanyagságnak semmi helye. Annak ellenőrzésére, hogy mint tette meg ki ki kö­telességét háromféle intézkedés van téve a ministeri rendtartásban, a végzett tantárgynak óránkénti beírása, az osztályfőnökök s az igazgató látogatása és végre az ellenőrző tanácskozmányok. A tantárgyak naplóba irását eddig is tettük, de csak havonként, s mivel ennek semmi hasznát nem ta­pasztaltuk, sokan hajlandók ez intézkedést teljesen haszon­talannak tekinteni. Igenis én is azt tartom, hogy a végzett tantárgyaknak olyatéu beirása, mint eddig tettük, havon­ként pro forma, a legnagyobb általánosságban, sőt sokszor csak amúgy hozzávetőlegesen, mert hisz tud­tuk, hogy senki sem néz utána, semmi haszna ; de annak, ha ez óránként történik, nagy haszna lesz már az illető tanárra nézve is, mivel kivált ha tudja, hogy ketten is ellenőrzik, — igyekezni fog már eleve oly tananyag-beosztást, főként pedig a magándolgozatoknak oly rendszerét megállapítani, melyből ügyessége, s a tan­anyag kezelésében való lelkiismeretessége kitűnjék. Ez által elkerülve lesz a tervszerűtlen és igy egyenlőtlen haladás, a mely okvetetlen bekövetkezik annál, ki tanmeneté­nek fokozatait előre meg nem állapította. Az ilyen vagy az iskolai év elején siet rendkívül, azt gondolva, hogy a kiszabott tananyag bevégzésére nem rendelkezik kellő idővel, vagy ha ama vérmes reményt táplálja, hogy nem szükség sietnem, úgyis elég jókor végzek, mikor észreveszi, hogy az időből kikopott, az iskolai év végén

Next

/
Thumbnails
Contents