Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-22 / 43. szám

azért alázattal valljuk be, hogy még sok dolgok vannak, melyeket nem tudunk, csak tudni óhajtunk s ezért folyvást tanulunk, folyvást kutatunk. Önöké a birni vélt kész igazság, miénk ez igazság után való forró törekvés, s így, ha utaink szétágaznak is, de azon erős hitben, hogy mint mi, ugy önök is az üdvösséget keresik s azon erős hitben, hogy egykoron — lehet, hogy sokára — utaink összetalálkoznak, szívesen nyujtjuk testvéri jobbunkat. Csak azt, hogy testvérek vagyunk, ne feledjük soha, mert az egyház bajában a nézetkülönbség dacára is a testvéries együttműködés és békesség ha egy csepp is, de nélkülözhetlen orvosság. SÁNTHA KÁROLY. T JLTÍ C m^^m Károli Gáspár bibliafordítása és a vizsolyi nyomda. Abaujmegye XVI. századbeli műveltség-történelméből. Bölcsészet- szaktúdori értekezés, Károly Gy. Hugó tanártól. Budapest, Tettey Nándor és társa. 8-r. 71 l. A kutató irodalomtörténész sokban hasonlít a hegymászóhoz. Minél tovább megy, látköre annál jobban tágul, s a parányi részletek, melyek együttesen a vidék panorámáját mutatják, mind nagyobb-nagyobb számra emelkednek. Ki győzné mindezt leirni ? Midőn az adatok, az alkotó elemek roppant tömegével van dolgunk s mégis világosak akarunk lenni, érjük be a lényeggel: rakjuk össze a dolog vázzát, igyekezzünk azt a szükséges járulékokkal kitömni, megtestesíteni, aztán öltöztessük fel, hogy a száraz vázból élő, beszélő alakot állítsunk elő. Abaújmegye műveltség - történelméből, vagy más néven a vizsolyi nyomdáról irt gyűjtőmunkának talán azért van nagyobb tért felölelő kettős cime, mert az irodalmi búvárlat említett oeconomiáját nem tudta kellőleg érvényesíteni. Károly úr számos olyan adatszálra akadt, melyek némileg összefiiggöttek fölvett tárgya valamelyik részével, s a helyett, hogy a teljesen odatartozón kivül esőt levágta volna, Ariadné fonalának tekintette, szálán követte, s el is jutott a Labyrinthba. Nem tudott uralkodni adatai fölött, az adatok hatalmába esett, ahelyett, hogy önállóan használta volna fel, véghatárain szorosan kipécézett célja érdekében. Széles alapból indul, és egész ár-tér ahol megáll. Mert e mű nem egyedül a vizsolyi nyomda inulljának leírása, hanem egyszersmind a XVI. századi magyar könyvnyomdászat, a vizsolyi nyomdászok, Károli Gáspár s Szenczi Molnár élete és a Károli-féle bibliakiadások története. A XVI. századi magyar könyvsajtó ismertetése bizonyít legjobban állitásunk mellett. Nem mondjuk, hogy szükségtelen erről szólani, mert mindig esetlenül jő ki, ha kopogtatás nélkül, ajtóstúl-ablakostul bukunk be a közönség elé. De hogy ezen előismertetés és adatokkal fűszerezett értekezés, úgy szólván forrás-munka legyen, holott átalánosan ismert dolgok előadásáról van szó, — ez már sok a jóbúl, erre azt szokták mondani, hogy fölösleges. Egyébként örömmel ismerjük el, hogy e körülmény a mű irodalmi értékéből semmit sem von le, mert a kiindulás és a háttér lehetőleg a szövegnek kiszinezésére van fölhasználva. Nézzük, hogyan sikerült? A történetírásnak nincsen nagyobb ellensége, mint a politikai vagy vallási vetélkedés. Ki volt nagyobb ? ki volt a kezdő ? oly kérdések, melyeket gyakran mind a két léi tiszta jó lélekkel old meg — a túlsó párt rovására Mi nem szégyenkezünk azon, hogy a túlnyomólag vallási szinezetti renaissance nemzeti irodalom „kezdetének dicsősége" a katholikusoké volt: egy elveszett könyv, „Enek Sz. István jobb kezéről" 1484-ből, a mikor, már a történelmi fejlődésnél fogva sem lehetett volna protestáns ; a másik 1533-ból Komjáti B. „Sz. Pál levelei" fordítása, meg egy harmadik Pesti Mizsér „Négy evangelioma." Folytassuk csak a sorozatot, s majd kiderül, hogy a dicsőséges kezdetnek minő hamar szakadt vége, közvetlen ezután minő hatalmas protestáns irodalom indult me{,, s a katholikusok mikép haladtak — rákmódjára. Éppen azért méltó büszkeségünk, hogy Károly úr a XVI. századi régi magyar könyvészet- s irodalom-történetre vetvén szemeit, hacsak a nagyszombati, egyetlen kath. nyomda históriáját nem akarta vala megírni, okvetlen a prot. könyvnyomdák közül kellett volna válogatnia. S Károly úr, kath. pap létére, dicséretére váljék, „a vizsolyi nyomda" s történelmi és irodalmi körülményeiről irt, szépen és behatóan irt azon nyomdáról, mely a protestánsok kezébe az első teljes magyar bibliafordítást adta. A szakmunkálkodás mai korában, nem első eset, hogy a hivatás vagy vonzalom oly térre vezeti az irókat, I mely tulaj donkép mások dűlője volna. Látunk nagy prot. tudósokat, kik a kath. archaeologia, kánonjog s t. eff. avatottjai, másrészről kath. irókat kitűnni protestánsok iskola-, irodalom-történetében. A régi ellenfél dolgai képezik választott szakmájokat, ami által a tudomány csak nyerhet; mert ezzel más- és más nézpontok kerülnek felszínre, az egyoldalúság megszűnik, s az objectiv fejtegetések útja készül.