Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-15 / 42. szám

Tizenkilencedik évfolyam. 43. mm. Budapest, 1876. október 15. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési díj : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányok kai még mindig szolgálhatunk. i&T Azon t. előfizetők, kiknek előfizeté­sök a mult hó végével lejárt, annak megújí­tására felkéretnek. Szózat és terv az egyetemes protestáns egy­házi tőke-alap ügyében, ajánlva valamennyi egyházkerületnek. »Az élet nem marad adós.* Cikkíró. Az egyházi szolgálat, terén, életünknek nagy igazsága az: „együtt mélység és magasság® a nyo­morban, a dicsben, a tengésben, a kényben, az özvegy­ségben, az árvaságban, a tehetetlenségben s az erély­ben. Az élet kenetlen szekerét mi vonszoljuk; mocsár­ban, ingoványban, poros uton, rózsák között egy iránt, s nincs kimélet — egyre hajszoltatunk csak előre és mindig előre . . . Nem szabad megállapodnunk, nem pihennünk, a kényelem rózsáit mi nem szaggathatjuk — tövisei miatt, — jó nekünk a keserű fű is, a mit oly fáradtan le-le tördelhetünk. És ez így volt, mióta csak 2 protestántismus zászlója kitüzetett hazánkban. Reánl nyomult a teher felülről, a vérkeresztséget mi viseltük, a rablánc lába­inkon csörgött, — de a gúny, a szitok, a támadás, a megkövezés, sárral dobálás is a mi részünkül jutott alulról; ütnek, dobnak, szólnak, szapulnak s vonatják velünk a terhet, s ha kidőltünk alóía, világgá küldik, a tengerbe, a nép tengerébe dobják családunk minden tagjait: szolgáló, vízhordó lesz az özvegy papné, kocsis, béres, koldus, szobaleány, szolgáló s ki tudja mi nem a pap fiú és pap leány. Adós vele. Minek született annak. De, dicsőség a magasságban, békeség a földön ós az emberekhez jóakarat; — ha van keresz­tünk elég, s ha birjuk is, hordozzuk is míg életünk tart. így lesz-e mindig ? ! Avagy nem segíthetnénk-e valamit ezen ? a lévi­ták forrása csakugyan apatag, malma megrekedt, hogy lisztünk ne legyen — pogácsára? Békeség és jó akarat. Igen, e kettőben van letéve alapja boldogabb jövőnknek, mely után már századok óta epedünk. Békeség, melyben összeölelkezésünk kinyomata tündököljék a minden egyes protestáns egyházkerü­letek közt. Jóakarat azoknak minden tagjaiban, s meg­teremtik a jobb kort, jobb jövőt. De hogyan ? Áldozzunk! Hozzuk meg áldozatun­kat édes mindnyájan egyházi férfiakul! s tegyük föl a vallás oltárára. Talán móg nem késő. Segítsünk magunk magunkon. 8 ha kell, ha követni akar min­ket, segítsenek az egyházak is magukon. Az élet nem marad adós. Mindeniknek ki fogja fizetni tartozását. Áldozzuk föl egy évi jövedelmünket mindnyájan, kik a vallás őrei, a prot. egyház szolgái vagyunk, egy oly alap megteremtésére, melynek árnyékában bizton nyughat majd reszketeg főnk. A kinek több van töb­bet, a kinek kevesebb van kevesebbet. Olvadjon össze az arany a fillérrel. Es mi élni fogunk. Isten lesz velünk, megtermékenyíti az áldozatot, a köny öröni­könyíívé változik nekünk. Mi van szentebb öröm, mint az istenbeni öröm, kedves édesebb mint annak kötiy­csepjei, melyek szemünkön ragyognak? És te ki áldo­zatot hozol az emberiség oltárára, leoldottad saruidat. Szent helyen állasz. Teremtsünk anyagi jólétet először, s a szellem 83

Next

/
Thumbnails
Contents